Mik az ortodox vallás gyakorlatai?

Egyrészt a templomi szertartásokon való részvétel. Ortodox országokban általában nem csak a liturgiát (misét) tartják meg, de a hajnali (utrenye) és az esti istentiszteleteket (vecsernye) is, amin szép számban meg is jelennek a hívek. Persze ott sem mindenki templomba járó.

Másrészt van a magánájtatosság, a napi néhányszori imádság, valamint a Jézus-ima, ami nagyon sok élethelyzetben folyamatosan mondható (utazáskor, fizikai munka közben, sorban álláskor, stb.).

Emellett pedig még a meglehetősen szigorú böjti fegyelem, amit mindenki a saját belátása szerint, az élethelyzetéhez igazítva tart meg.

Az adakozás, a jócselekedetek gyakorlása magától értetődő, gondolom nem szükséges külön említeni. :)

Az ortodxiában ahogy az előző válaszadó is írta elvben minden nap lehetne több szertartást is tartani, egész konkrétan szinte egész nap és éjjel is mehetne a szertartás, de ezt csak szerzetesek szokták ált.

Úgy tudom régen bizáncban a városokban is így ment, és bizonyos nyugateurópában furcsának tűnő szokások erre vezethetőek vissza.

A "köznapi életben" egyébként többnyire "rövidítettek" a szertartások egy picit, mondjuk 8 zsoltár helyett 3-at olvasnak fel, vagy ha nincsenek épp a szertartáson katekumenek (olyanok akik készülnek a keresztelésre, kb mint reformátusoknál a konfirmandus) akkor a rájuk vonatkozó részeket elhagyják

és magányodban vagy kisközösségedben (van akinek a család, nekem a haverok, van akinek mindkettő) is mondhatod ezeknek a szertartásoknak a nagyrészét, pl itt is vannak imaórák mint a katolikusoknak amit kb 3 óránként lehet mondani.

de még így is meglehetősen hosszúra nyúlhat egy szertartás, legalábbis nyugati szemmel, mert ugye mi hozzászktunk ,hogy elmegyek délelőtt templomba az egy óra, kicsit még ott maradok beszélgetni, az is kb fél óra, egy óra, aztán haza.

Ortodoxiában pedig mondjuk reggel fél 9-re elmegyek a templomba, ott elmondjuk a 9 órára esedékes imaórát, majd egy óra előkészítő szertartás (ortros/urtenye) majd másfél-két órás Lyturgia, ekkor már kb dél van, vagy 10-20 perc múlva dél, de még nem megyünk haza hanem ott maradunk közösen ebédelni, kávézni ,stb, a gyerekek utána még játszanak, és ez után megy csak mindenki haza :D

persze ez nem mindenhol és mindig van így, mondjuk ahova én járok se hely se kaapcitás nincs ebédre, ezért csak kávé, süteményeket szoktunk vinni, pogácsát stb, és a gyerekeknek sincs igazán hol játszania, de pl rajzolni azt szoktak

ugyan így egy jókora templomban ahol akár ezer ember is elfér nem igazán kivitelezhető a dolog :/

de ennek van egy érdekes kettőssége, mert pl ortodoxiában nem annyira illetlen dolog késni, persze ez függ az adott gyülekezettől is, de az mondjuk teljesen emgszokott (pláne egy ne mvasárnapi szertartáson) hogy ellentétben mondjuk reformátussággal ahol aki késik az csak úgy szép csendben befolyik mint a szennyvíz, aki késik, vagy mondjuk előkészületi szertartása eleve el sem jött az teljesen lazán gyújt pár gyertyát, körbemegy mindenkivel kezet fog/puszszikodik, beleértve a papokat és diakónusokat is

talán ilyesmik amik kifejezetten az ortodox SZOKÁSOK de még sokmindent lehetne eírni, pl húsvéti és vízkereszti mulattságot, gyertyagyújtást, keresztvetéseket, milyen a szertartás, stb stb

ami meg talán nem is külön szorul kiemelésre mert annyira magától értetődik, a jótékonykodás, mások segítése, napi szintű bibliaolvasás, stb stb

Igaza van a 3-asnak.

Ha a zsidó ortodoxiára gondolsz az nagyon nagyon tágan értelmezhető ,mert több irányzat is van. Pl. vallásos cionisták,haszidok,modern ortodoxok...stb

# 4

Azért az teljesen egyértelmű, hogy ha ortodoxiáról van szó, és nincs külön említve, hogy ez zsidó ortodoxia, akkor az mindenképpen a keresztény ortodoxiára vonatkozik.

Maga a szó is, hogy "ortho-dox" (= igaz hitű, igaz módon dicsőítő) a keresztény teológia szakkifejezéseként született meg, a "hetero-dox" (= más hitű, más módon dicsőítő) fogalompárjaként, még valamikor a keresztény ókor elején.

Más vallásokkal (hindu, bahai, zsidó), vagy egyes politikai irányzatokkal (marxizmus) kapcsolatban csak a 20. század óta használja a köznyelv ezt a kifejezést, az angol nyelv hatására.