Tudnátok pèldát mondani, Jèzus vagy az apostolok kèpeken, szobrokon keresztül beszèltek Istenhez?

1. Istennek alapvetően semmi baja nincs se a képekkel, se a szobrokkal, ezek közönséges tárgyak. Salamon szobrokkal díszítette a palotáját, külön isteni engedély nélkül.

2. Istennek egyedül a képek istenítésével van a baja, vagyis a bálványokkal. Nem lehet imádni egyetlen képet sem, mert egyetlen kép sem Isten.

3. Az Ószövetség megtiltja az Isten ábrazolását. Ennek az oka pontosan le van írva: Azért nem ábrázolható, mert nem látható, mert semmihez sem hasonlítható, mert Isten ábrázolhatatlan:

"Amikor az Úr a Hóreben a lángok közül szólt hozzátok, semmiféle alakot nem láttatok. Ne vetemedjetek hát arra, hogy istenszobrot csináljatok magatoknak, férfi vagy nő alakjában, valamelyik ... stb." (5Móz 4,15-17)

4. Ennek ellenére Isten látomásszerűen, jelképes módon sokaknak látható módon megjelent, amelyet az ihletett szerzők leírtak vagyis irodalmi eszközökkel ábrázoltak. Ami látható, ami leírható az természetesen elvileg képzőművészetileg is ábrázolható, mert lényegi különbség nincs. Ábrázolás tilalmának ugyanis alapvetően az ábrázolhatatlanság az oka.

5. A bálványimádás veszélye miatt az Ószövetségben Isten képzőművészetileg még jelképesen sem ábrázolható, csak irodalmi módon.

6. Jézus Krisztus a láthatatlan Isten látható képmása, vagyis pontosan olyan, mint Isten:

"Ő a láthatatlan Isten képmása, az elsőszülött minden teremtmény között." (Kol 1,15)

"Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fentartja a mindenséget," (Zsid 1,3)

7. Mivel Krisztus látható, ezért ábrázolható, vagyis a megtestesülés megszünteti az ábrázolási tilalmat. Minden Krisztus kép az Isten megtestesülését hirdeti. Az első Krisztus képet valószínűleg maga Krisztus készítette a feltámadásakor, amely Torinói lepelként ismert, s amit a keresztények mindmáig gondosan megőriztek.

8. A keresztény szabadság és a bálványimádás veszélyének a megszűnése megengedi, hogy a másik két isteni személy jelképes ábrázolását, most már ne csak irodalmilag, hanem képzőművészetileg is megtehessük. Szabad tehát az Istent bácsiként ábrázolni, ahogy Dániel is teszi a látomása leírásában, de nem szabad egy bácsinak gondolni. Szabad a Szentlelket galambnak ábrázolni, de nem szabad egy galambnak gondolni.

9. Sehol nincs a Bibliában, hogy nem szabad konkrét személyeket ábrázolni. Szabad konkrét embereket lefényképezni, lefesteni, megszobrosítani. Ugyanúgy szabad bibliai személyeket, történeteket, neves szentéletű keresztény embereket is. Különbség nincs. A képes Biblia semmivel sem rosszabb, mint bármilyen más képes könyv.

10. Szabad a képeket és szobrokat tisztelni, mert minden jó dolog tisztelhető és tisztelendő. Tisztelhetjük a profán képeket és szobrokat, s ugyanúgy a vallási témájúakat, ahogyan például tisztelhetünk profán és vallási épületeket, különbség nincs.

11. A tízparancsolat sem tiltja a szobrok tiszteletét, mert minden jó dolgot tisztelünk. Csakis és kizárólag az istenként való imádását és tiszteletét tiltja.

12. Szabad a templomokat képekkel, domborművekkel, szobrokkal díszíteni, ahogy az a jeruzsálemi templomban is volt. Számtalan ökör, oroszlán, kerub, pálmafa, gránátalma és egyéb díszről olvasunk. (1Kir 7.fejezet)

13. Szabad szobrok és képek jelenlétében imádkozni. Imádkozni ugyanis mindig és mindenhol lehet, pláne a templomban. De nem szabad egyetlen szobrot sem imádni.

14. Szabad imádkozás közben képeket használni, valamilyen imádságot velük kifejezni. Ez történt a rézkígyós és az aranypatkányos elbeszélésben. Szabad például a gyerekeknek lerajzolniuk kéréseiket, bűneiket, ígéretüket stb. Nagymama imádkozhat az unokáiért fényképeiket nézegetve.

15. Szabad a képek és szobrok felé leborulni, ahogy minden más dolog felé is, ha leborulás egyébként nem a szobroknak hanem az Istennek szól. A zsidók leborultak a templom, az oltár, a frigyláda, a kerub szobrok felé. Így a feszület felé is le lehet borulni, de nem a feszületnek. A leborulás irányának sok oka lehet. Például egy anya ha beteg gyerekéért imádkozik, akkor a beteg gyereke felé térdelve imádkozik.

16. Szabad a képekkel játszani, így a vallásos képekkel is tulajdonképp megengedhető. Ahogy a gyerekek simogatják, puszilgatják öltöztetik játék babájukat (vagyis a szobrukat), úgy megsimogatható és megcsókolható öltöztethető a vallási tárgyú szobor is a szeretet játékos-jelképes kifejezésére. Aki például megcsókolja a Jézus szobrot igazából Jézus megcsókolását játssza el, aki pedig leköpi nem a képet gyűlöli hanem akit ábrázol. Egy szobor körbehordozása pedig az ábrázolt személy velünk van játék.

17. Mint mindent, a kép tiszteletet is el lehet túlozni, nem minden képtisztelet egészséges. Főleg a képekkel való jelképes játékok lehetnek meglehetősen gyerekesek vagy sokak szemében visszataszítóak. Én személy szerint nem nagyon használok képeket, s megértem akik bizonyos katolikus szokásokat kritizálnak.

Ez mind csupa csúsztatás és hazugság. A Tízparancsolat tiltja a szobrok vallásos tiszteletét is, ezt külön héber szóval fejezi ki (az imádatukat megint más kifejezéssel), aki mást mond, nincs a tények ismeretében, vagy hazudik. Az istenábrázolás tilalmát a Bibli sehol nem oldja fel, sem Jézus, sem Pál, és Jézust sem ábrázolja, nem írja le. Jézus nem képmása az Atyának, hanem egy vele, a második isteni személy. Valóságos Isten és valóságos ember, tehát pláne nem fizikai testiségében képmása az Atyának. Nem is véletlenül nincs leírva a kinézete, mert nem külsőleg kell hasonlítani rá. Ha tudnánk, hogy nézett ki, aki fizikailag hasonló volna hozzá, azzal kérkedne, holott lélekben kell hasonlítani hozzá.

Summa summárum, a képek vallásos tisztelete bűn, az istenábrázolás is bűn. És egyébként a hazugság és Isten szavának meghamisítása is az.