Ti miket tudtok amik csak a mormon nőkre jellemzőek?

Nem isznak teát és kávét. :)

Mellesleg ha tudsz angolul itt chat-elhetsz velük.

Amikor már tényleg nagyon unatkozom és is elszoktam néha velük beszélgetni.

[link]

Tapasztaltam. Nem vagyok mormon. :)

Az élet fájdalma elért, és kicsit azt adtam most ki.

Nálam épp elég idősen... azaz nem gyerekként nősültem.

25 évet voltunk együtt.

Ilyenkor már a lakás, a ház, a nyaraló a berendezés,

minden arra épül, hogy leéljük az életünket ahogy kell.

Alapjáraton a nők is öregszenek, csak nem jut el az agyukig.

Ezért folyamatosan költenek tatarozásra.

A férfiaknál pedig dolgozik a büszkeség, és a vadászösztön, hogy megalkossák a saját, és család kényelmét, mire elfáradnak. Ez amolyan ősi ösztön.

Amikor 30-35 vagy, akkor vagy a csúcson, de ott vagy, hogy eléred a 45 környékét, és kiül rád ha addig hajtottál.

Elkezdenek ilyenkor a férfiak hanyatlani. Ami annyit tesz: Belenyugszanak, hogy a megszerzett javak kellő biztonságban vannak, így a jövőjük biztosítva van.

Eltervezik hogy mi lesz a következő 30 évben, ha megérik. Pl. azt is, hogy miből fognak megélni a családdal együtt.

Ezzel lelassítanak, és elkezdik élvezni amit addig tettek, mert rájönnek, hogy nem a felénél tartanak, hanem jóval túl azon, mert a hajtás, és az ideg, miatt, jó ha a nyugdíj korhatárt megérik.

Erre jönnek az asszonyok, akik 40-45 évesen rájönnek, hogy ők bizony többet vártak volna, ők jobban akartak élni, és ők az életük felénél vannak, és ha nem változtatnak, akkor nem lesz jobb, sőt, az embert aki mellettük romokban hever, vagy erre esély van, azt majd ápolni kell, gondoskodni róla, jobban odafigyelni rá mint eddig.

Na ilyenkor jön a tanácskérés anyutól, aputól, szingli rokontól, hogy mit tegyen... naná, hogy csak olyantól, aki "jót akar neki".

Ezzel el is dől, sok lúd disznót győz.

A válóper meglepetésszerűen az asztalon, a kijelölt időponttal.

Ekkor a férfi vagy görcsöl, és sikerül húznia az időt, vagy érvel, és hülyét csinál magából, a családi nagytanács előtt, vagy csendben elfogadja.

Bármelyik is, történik, a végeredmény az elválás.

Ha már alap, hogy leépült, akkor életkedv híján mégjobban visszaesik az állapota, és eltűnik az igénytelenség süllyesztőjében. Ha nem karolják fel, ott is marad.

Ami biztos, rájön, hogy minden amit 2/3 életében tett az eltűnt, és a maradék 1/3-nak vajmi kevés értelme.

Eközben a nő élni akarása dolgozik, hiszen megkezdte második esélyét, és keres egy új életet.

Nos ez a mormonoknál nem így van. Más a kultúra, más az életfelfogás. Aki mellé kerül a pár, azzal éli le a terveit. Azért éli le boldogan, mert eszébe nem jut, hogy boldogtalan, és a környezete nem mérgezi folyamatosan.

Mindenkivel lehet boldog az ember, ez már némi kivétellel bebizonyosodott. Idő kérdése, a másik elfogadása. Akkor pedig, ha törekszünk a boldogságra, akkor az lesz belőle.

Nos, én egy mormon nő vagyok. :)

Olyan dolog, ami csak és kizárólag ránk jellemző, nem tudok mondani. Amiben eltérünk az átlagtól, az talán az, hogy a Bölcsesség Szava (nem iszunk alkoholt, teát, kávét, nem dohányzunk, nem drogozunk, egészségesen igyekszünk élni) és az Erkölcsi Tisztaság Törvénye szerint élünk (házasságon kívül nem létesítünk szexuális kapcsolatot, tovább férj és feleség egymáshoz 100%-osan hűséges) szerint élünk. Az egyetlen dolog, amit értelmezhetünk úgy, hogy csak mi csináljuk, az, hogy az egyházunk Szent Templomaiban csak mi (=mormonok) szolgálunk, házasodunk, oda csak hithű egyháztagok léphetnek be (kivéve a templomok látogatóközpont részlegeibe (az bárki számára nyitva áll) illetve a templomok összes helyisége bejárható a felszentelés előtti nyílt hetek alkalmával ingyen).