Ki is az igazi gonosz?!

Tegyük fel, hogy ülsz a kéródban, van elég zaba és látod, hogy kinn az utcán lézeng egy kiskölyök. Te megsajnálod és befogadod. Okos, ügyes, értelmes, nagyon megkedveled, tanítod, neveled, bár látod, hogy van benne valami fura, és tudod, hogy minden egyén szabadon dönt arról, hogy mit tesz és mit nem, te a legjobb tudásod szerint adod át a szeretet.

Addig semmi gond, míg csak ő van, de neked áldott jó szíved van és hozol még kettő kis árvát, mert jót akarsz nekik, szeretni akarod őket.

Az első, akivel annyira foglalkoztál, majd belegebed a féltékenységbe. Mikor látja, hogy már nincs egyedül, és te képes vagy rajta kívül mást is szeretni, akkor enged a gyűlöletnek, az irigységnek (amitől óvtad, hisz elmondtad mi lesz a következménye), de nem mer saját kezével hozzányúlni a másik két gyerekhez, így rábeszéli őket arra, hogy nyúljanak be a gyógyszeres szekrénybe és egyenek a te gyógyszeredből, mert te is azért vagy annyira okos... Meg is teszik és nem kicsit meghalnak.

Kérdés: te vagy a felelős, mert gyógyszert szedtél (ami amúgy be volt zárva), a két gyerek, mert hittek a hazugnak, vagy az első, aki azért hazudott, hogy ártson?

Ha Isten gonosz, akkor semmi esélye senkinek, akkor mindenki elkárhozik.

Lehet hinni a gonosz Istenben, de ezzel eleve aláírtad a bukásodat és kárhozatodat, a Teremtőt ugyanis senki nem győzheti le.

Egyetlen esélyünk van arra, hogy egyszer minden jóra fordul, ha Isten jó, ha alapvetően jót és jóra teremtett.