Milyen helyzetbe kerülnek azok, akik továbra is hisznek a háromságban?

Szia !

Feltétélezem a tanúk közé tartozol mindenképpen elönnyösebb helyzetbe vannak és lesznek a jövöben is azokkal szemben akik tagadják a hármasságot vagyis ezt a Bibliai igazságot.

Pál gyönyörűen megválaszolja a kérdésedet;

(Fil 1:20)

"Amaz én esengő várásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által."

-Én mint bűnös és gyarló ember ugyan azt mondom, hogy reménységem szerint semmiben meg nem szégyenülök mert tudom, hogy Kiben hiszek!

Tudom, hogy bűneim eltöröltettek Ő általa és a biztonságom reménységem szerint az Úrral együtt való örök élet reménysége.

Matyi

olyan helyzetbe kerülnek, hogy az üdvösségük útjából egy igen nagy szikla elgördül, ugyanis nem hisznek szekták tanításainak, persze a háromság tagadás még nem feltétlenül lenne szektás magatartás, de jelenleg, nálunk Magyarországon legalábbis jelentős létszámban háromság-tagadók csak a szekták közül kerülnek ki

+ elkarülik az egyik legnagyobb teologiaia tévedést ami valószínűleg már üdvösség kérdése is

Alighanem üdvözülnek Krisztusban!

Na és azok, akik mindenáron tagadni próbálnák?

„Kissé merészen azt lehetne mondani, hogy Isten nem nyilatkoztatta ki a Szentháromságot. A Szentírás beszél az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről külön, beszél a köztük levő kapcsolatokról, anélkül nélkül, hogy egybefogná a különböző szálakat. De azt a pontot, ahol a teljességgel felfoghatatlan kezdődik, Isten belső életének titkát, a kinyilatkoztatás érintetlenül hagyja, s csupán egy-egy utalást ad.” (Salamon László plébános, Nagyboldogasszony Plébánia, Csongrád, fórum, Vasárnapi prédikációk)

”Ez az alapvető hitvallás, az Isten mint Atya, Fiú és Szentlélek, még Róma idejében, tehát körülbelül a 2. évszázad második felében jött létre.” (Dr.H.Berkhof, Egyháztörténet, 2. kiadás, 43. rész)

”A háromság tana az első dogma, amit az egyház teljes öntudatossággal hozott forgalomba azon terjedelmes hitviták alapján, melyek az első három évszázadot betöltötték.” (Dr. H. Schmidth, Herz.Real.Encikl.16.kötet)

”A Bibliában sehol elő nem forduló „Szentháromság” kifejezés emberi kísérlet arra, hogy ezt az isteni titkot egy szóval fogalmazza meg.” (Werner Gitt: Gyakran feltett kérdések. Evangéliumi Kiadó, 22.old.).

„Napjaink teológusai egyetértenek abban, hogy a héber Biblia sehol sem tanítja kifejezetten ezt a tantételt.” (The Encyclopedia of Religion)

„A Szentháromság dogmáját nem tanítja az Ósz[övetség].” (New Catholic Encyclopedia [Új Katolikus Enciklopédia])

„A »szentháromság« szó vagy az erről kifejezett tanítás hiányzik az Újszövetségből ... A dogma ... csak fokozatosan fejlődött ki több évszázadon át.” (Britannica Hungarica. XVII. köt., 146. o.)

„Sem a Háromság szó, sem maga ez a kifejezett tan nem szerepel az Újszövetségben.” (The New Encyclopaedia Britannica - Az Új Angol Enciklopédia)

„A teológusok egyetértenek abban, hogy az Újszövetségben nincs szó kifejezetten a Háromság dogmájáról.” (The Encyclopedia of Religion - A Vallási Enciklopédia)

"Ellenfeleink olykor azt állítják, hogy egyetlen olyan hitelvhez sem lenne szabad dogmatikusan ragaszkodni, amely nincs határozottan kifejtve a Szentírásban... Azonban maguk a protestáns egyházak is elfogadtak ilyen dogmákat, mint például a Szentháromságot, amelyet az evangéliumok nem hitelesítenek félreérthetetlen módon." (Life magazin, 1950. október 30.)

„A Szentháromság tana, melynek ismerete elengedhetetlen az üdvösséghez, nincs részletesen és egyértelműen kifejtve a Szentírásban, legalábbis ha ragaszkodunk a protestánsok saját értelmezési elveihez." (Tantételes katekizmus, idézi: Review & Herald, 1854. augusztus 22.)

„Ami az Újszövetséget illeti, ténylegesen nem található meg benne a Háromság tana.” (Bernhard Lohse: A Short History of Christian Doctrine - A keresztény tan rövid története)

„Az Újszövetség nem tartalmazza a háromságtant a mai formájában. ’A Bibliában nincs olyan konkrét kijelentés, hogy az Atya, a Fiú, és a Szent Szellem egylényegűek’ [mondta Karl Barth protestáns teológus].” (The New International Dictionary of New Testament Theology - Az újszövetségi új nemzetközi teológiai szótár)

„Jézus és Pál számára szemmel láthatóan ismeretlen fogalom a Háromság dogmája; ... semmit sem mondanak erről.” (Prof. E. Washburn Hopkins, Yale Egyetem: Origin and Evolution of Religion - A vallás eredete és kifejlődése])

„Jézus Krisztus sohasem említett ilyen jelenséget, és az Újszövetségben sehol sem fordul elő a ’Háromság’ szó. Ezt a gondolatot az egyház csak a mi Urunk halála utáni három évszázad múlva fogadta el.” (Arthur Weigall [történész]:The Paganism in Our Christianity -A pogányság a mi keresztényiségünkben]).

„A kezdeti keresztényiségnek nem volt kifejezett Háromság dogmája, legalábbis abban a formában nem, ahogyan később a hitvallásokban megfogalmazódott.” (The New International Dictionary of New Testament Theology [Az újszövetségi új nemzetközi teológiai szótár])

„Kezdetben a keresztények nem voltak háromsághívők... Nem voltak azok, sem az apostoli, sem az apostolokat közvetlen követő korokban, ahogyan ez kitűnik az Ú[j] Sz[övetségből] és más korai keresztény írásokból.” (Encyclopaedia of Religion and Ethics [Vallási és Etikai Enciklopédia]).

„Az ’egy Istenben három Személy van’ formula a IV. század vége előtt nem lett szilárdan lefektetve, és bizonyosan nem volt teljesen a keresztény élet és hitvallás szerves része. . . Az apostoli atyáknál még távolról sem lehetett ilyen mentalitást vagy gondolkodást felfedezni.” (New Catholic Encyclopedia [Új Katolikus Enciklopédia]).

„A bibliamagyarázók és a biblikus teológusok, köztük római katolikusok is egyre növekvő számban, felismerték, hogy az ember nem beszélhet az újszövetségi háromságtanról komoly megszorítások nélkül. Egyidejűleg a dogmatörténészek és a rendszeres teológia képviselői is elismerik, hogy ha mégis megszorítások nélkül beszélünk a háromságtanról, akkor eltávolodunk a keresztényi hit eredetének időszakától, mondjuk a IV. évszázad utolsó negyedébe.” (New Catholic Encyclopedia. [1967] XIV. köt., 295. o.).

„Nem fogom használni a háromság szót, mert az nem található meg a Szentírásban és nyilvánvalóan csupán egy filozófiai tévedést állandósít ... nem lehet megérteni, amely a dolgok természete szerint lehetetlen, és amely még istenkáromlónak is tekinthető!” (Szervét Mihály (1511—1553); De Trinitatis erroribus [A háromság tévedései])  

„a »szentháromság« szó vagy az erről kifejezett tanítás hiányzik az Újszövetségből, de Jézus és követői sem kívánták tagadni az ószövetségi hitvallást (Semá): »Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk az egyetlen Úr!« (Mtörv 6,4).” (Britannica Hungarica)

„Az »egy Isten három személyben« megfogalmazásnak nem volt szilárd alapja, nem képezte szerves részét a keresztény életnek, és a hitvallásban csak a IV. század vége felé jutott fontos szerephez. Azonban csupán e megfogalmazás után beszélhetünk tulajdonképpen a Szentháromság dogmájáról. Az apostoli atyáknak halvány sejtelmük sem volt ilyen jellegű felfogásról vagy elképzelésről.” (New Catholic Encyclopedia) 

„A negyedik század háromságtana egyáltalán nem volt az isteni természetről szóló korai keresztény tanítás tükörképe; ellenkezőleg, eltérés volt attól a tanítástól.” ( The Encyclopedia Americana)

„Fenntartjuk azt az álláspontunkat, hogy a Háromság tantétele fokozatosan és viszonylag későn alakult ki; hogy a zsidó és keresztény Írásoktól teljesen idegen forrásból ered; hogy a Platón eszméit valló egyházatyák keze révén nőtt fel és olvadt bele a kereszténységbe; hogy Jusztin idejében és még sokkal az ő ideje után is világszerte a Fiú megkülönböztethető természetét és alsóbbrendűségét tanították; és hogy a Háromság első, bizonytalan körvonalai csak ezután váltak láthatóvá.” (The Church of the First Three Centuries, 52. o.)

„ A szentháromság hivatalos tana, ahogy azt a negyedik és ötödik században összehívott nagy egyháztanácsok értelmezték, nem található meg az [Újszövetségben].” (Harper’s Bible Dictionary [bibliaszótár])

A The Oxford Companion to the Bible a Háromságot "későbbi vallási megfogalmazásnak" nevezi.

"A háromság végső ortodox meghatározása jórészt egyházpolitikai ügy volt." (E. Wasburn Hopkins (a Yale egyetem professzora): Orogin and Evolution of Religion, 1923, 339. o.)

Kérsz még, filozófus?

tipikus hazugsága jehova tanúinak ,hogy látszólag megadnak egy forrást de arra számítanak ,hogy nem nézel utána

pl egy jehova tanúja aki jogász doktor, és azt mondja nem volt háromság, majd úgy idézik mintha történész lenne és független

vagy enciklopédiára hivatkoznak de az adott idézet sehol

és az átlag tanú meg csak kimásolja a jw.org-ról

biztos a hitehagyottak azóta mindent meghamisítottak a gyíkemberek segítségével...

a Szentháromság egy teológiai fogalom az Atya, Fiú és Szentlélek egységére. Na és?

Az Isten ihletett Igéje meg a bukott ember teológiai fogalma az két külön kategória.

Egyébként meg nem vagy rá méltó, hogy válaszoljak, mert hamisítod az Isten tanítását, úgy hogy vigyen el az Ördög, vége a diskurzusnak!

"Az Isten ihletett Igéje meg a bukott ember teológiai fogalma az két külön kategória."

Elvéted a lényeget. A Szentháromság alapja éppen Isten ihletett igéje, csak a könnyebb érthetőség végett egy név alá foglalták az ide vonatkozó tanításokat.

"Egyébként meg nem vagy rá méltó, hogy válaszoljak, mert hamisítod az Isten tanítását, úgy hogy vigyen el az Ördög, vége a diskurzusnak!"

Ahogy látom, te pedig szépen elbuktál már a szeresd felebarátaidat tanításnál is, pedig az is egyértelműen benne van a Bibliában.

Na meg az egoizmus és a saját felsőbbrendűségi tudatod sem túl keresztényi már alapból. Először talán a saját fejedben kéne rendet tenni, mielőtt ítélkezni próbálnál mások felett!