Vallásosak, ti mit gondoltok erről, melyik a helyes út?

Azt mondod, nem érted, hogy mit mondok. Elmagyarázom.

Ha valakin van egy bilincs, ami korlátozza, és meghatározza a cselekvési szabadságát, akkor nem az jelenti az illető megszabadítását, ha levágják a kezeit. Bizonyos szempontból ez is tekinthető a bilincsektől való szabadulásnak, de a bilincsek nagyobb szabadságot adtak a sebészeti beavatkozás előtt, mint amit az operáció eredményezett. Így a sarlatánok dolgoznak, nem pedig Jézus Krisztus. Jézus a bűntől szabadít meg, nem pedig a cselekvési szabadságtól.

Hogy értsd, a bűn korlátozza az ember cselekvési szabadságát, sőt, kényszerít bizonyos cselekedetek megtételére, akár akarja valaki, akár nem. Ilyenek a szexuális bűnök is, amelyek közül csak egy a homoszexualitás. Legtöbbször nem az ember választja a bűnt, hanem csak megtörténik vele. Először csak csalogat, gondolati szinten kísért. Az embernek lelkiismeret furdalást okoz, hogy miért járnak a fejében olyan gondolatok, amelyekkel ő maga sem ért egyet. Amikor azonban ezzel a gondolati játékkal már nem bír el az ember beépített "immunrendszere", előbb-utóbb tevőlegesen is elköveti azt, amit addig csak gondolatban. Ilyenkor azonban kattan a zár, és a bűn egyre inkább a hatalmába keríti az embert. Egy ebben az állapotban eltöltött hosszabb idő elég ahhoz, hogy elhiggye az ember, hogy ez a dolog ő maga, azaz hogy ő maga akarja ezt a dolgot, akkor is, ha egy része elutasítja. Na, Jézus attól a kényszertől szabadítja meg az embert, ami arra veszi rá, amit nem akar.

Távolodjunk el egy kicsit a konkrét témától. Egy ún. szoknyapecér társadalmi megítélés szempontjából nem jelent akkora problémát, mint egy pedofil. A kettő között pedig tetszőleges véges sok megítélési fokozat található a különféle szexuális bűnökkel kapcsolatban. De mindegyik belső kényszer hatásának engedve teszi, amit tesz. Mivel szoknyavadásznak lenni nem jelent akkora elutasítottságot, mint a pedofília, ezért egy szoknyabolond nem él át akkora belső válságot, mint mondjuk egy pedofil. De átél ő is, amikor szembesül azzal, hogy már megint megcsalta azt, akit szeret, pedig már sokszor elhatározta, hogy ezt egyszer s mindenkorra befejezi. Miután azonban eltelik egy idő, a belső kényszer megint eluralkodik rajta, és újra megcsalja a feleségét. Ez is gyötrelem, csak nem akkora, mint amekkorát egy pedofil él át. Nekem nem volt ezzel problémám, abban azonban biztos vagyok, hogy egy pedofil ugyanúgy szenved a problémájától, mint a példabeli szoknyavadász. Csak maga a pedofília abszurditása miatt jobban, hiszen egy pedofil, ha nem azonosult mindenestől a bűnnel, maga is bűnnek látja a pedofíliát, és gyűlöli magát azért, amit tesz, gyűlöli a tehetetlenségét, egyszerre gyűlöli és szánja az áldozatait, de tehetetlen. Tettének elkövetése után újra és újra elhatározza, hogy soha többet, de miután eltelt egy adott idő, megint úrrá lesz felette a kényszer, és megint beleviszi, még mélyebbre.

Amikor Jézus Krisztus megszabadítja az embert a bűnétől, az azt jelenti, hogy aki korábban minden elérhető nőt megkörnyékezett, a szabadulás után eszébe sem jut ilyesmi, hanem az lesz számára természetes, hogy hűséges a feleségéhez, és nem kényszernek éli meg, mint korábban a nőzést. Ha egy pedofil megszabadul, akkor túl azon, hogy a belső diszharmóniája megszűnik, felszabadul annak a kényszere alól, hogy pedofil cselekedeteket kövessen el. Az lesz számára a természetes, hogy nincsenek ilyen vágyai, és ezért már semmilyen erőfeszítést nem kell tennie. Visszakanyarodva a témához, ha Jézus Krisztus megszabadít egy homoszexuális embert, az az ember a homoszexualitástól szabadul meg, nem pedig a szexualitásától, de nem is a cselekvési szabadságától. Nem a saját neméhez fog vonzódni a továbbiakban, hanem a másikhoz, de ott sem mindenkihez, aki amúgy szóba jöhetne, hanem egyhez. Ezt jelenti a szabadság, nem pedig azt, hogy az ember szabadságnak nevezi, ha nem áll ellene a kényszernek. Bizonyos értelemben felfogható szabadságnak, ha az ember megtanul együtt mozdulni a láncaival, csakhogy ez nem szabad akarat, hanem csupán a bilincsek húsba vágásának az elkerülése.

Jézus ezt a szabadságot kínálja minden embernek, bármilyen bűn és kötelék van az életén. Amikor az ember befogadja Jézus Krisztust, kinyílik számára egy addig ismeretlen világ. Ez valóságos dolog, aki már átélte, az ismeri. A színek színesebbek, a zenék dallamosabbak, az ízek finomabbak, a Nap szebben süt, a borús idő nem töri le az ember hangulatát, a madarak is szebben fütyülnek. De ami még ennél is intenzívebb örömöt ad, az maga a szabadulás. Az, hogy az ember nem kényszerből cselekszik, és semmit nem csinál, amit nem akar, és ez örömöt okoz, nem pedig szenvedést.

A legnagyobb baromságok egyike, hogy Jézus Krisztus már nem cselekszik csodákat. De igen, én magam is többet átéltem, de a családom több tagja is.

A 28%-os istene azt se tudja eldönteni, hogy mi az amit ő teremtett, és mi az, amit nem. Egyszer azt mondja, hogy mindent ő teremtett, máskor meg azt, hogy csak a szép és jó dolgokat, amik tökéletesek, amiért meg elő lehetne venni a felelősségét, azt letagadja.

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

Kedves Kérdező.

A Keresztény görög iratokban Jézus, és az első tanítványok írásai ugyan azt az ítéletet hangsúlyozzák, amit a Hébereknek íratott le a Teremtő.

Ebben nem változtat, még ha a Te szemszögedből nézve nem tetszik, akkor sem.

Rengeteg Biblia verset idéztem az apostoloktól, amik ezt nyomatékosítják, ennek ellenére ragaszkodsz ahhoz, hogy Istent megcsúfold azzal, hogy természet ellenes dolgokat támogat, a hozott törvényei ellenére.

De higgy amiben akarsz, Részemről tiszteletben tartom, Te dolgod.

Mindössze leírtam Isten szavából a Teremtő nézetét.

Tisztelettel.

Istent nem lehet megcáfolni.

Amit mond az úgy lesz, nem a Te elhatározásod, vagy érzésed szerint fog cselekedni.

Az Isten jóváhagyása melletti háborúknak pedig okai voltak. amit nem értesz, mert nincs ismereted, mint írtam is Nem tudod mit miért tett a Teremtő úgy ahogy.

Téged egy valami érdekel, hogy igazold a helytelen életedet.

Talán annyit, még, hogy feltettél egy kérdést, és erre igyekeztük Isten szavából, válaszolni.

Röviden, hogy mi lesz veled a későbbiekben?

Ha nem változtatsz, akkor megfogsz halni azon a napon.

A változtatáshoz pedig ismeret szüksége, hogy miért kell változtatnod. E nélkül nem érted meg és nem ismered meg sem Istent, sem a szándékait.

Ha nincs bűntudatod, akkor nem tudsz bűnbánatot tartani. Anélkül pedig nem megy. Előbb-utóbb elveszítheti az ember a bűntudatát, ahogy belemerül a bűnbe, ez azonban nem jelent semmi jót, mert onnantól semmi nincs, ami belülről motiválná a keresésre. Aki pedig nem keres, annak nincs ígérete arra, hogy találna. Aki nem zörget, annak nem nyílik meg az ajtó. Ezért kezdtem azzal, hogy a megtérés a küszöb. Megtérni pedig nem tudsz ott és abban az állapotban, amilyenben vagy. Jézus Krisztus a kényszertől szabadít meg, nem pedig attól, amit te választasz.

De abban a pillanatban, amikor megszólít Jézus, döntést hozhatsz mellette, vagy ellene. Ha nem döntesz, akkor az az ellene való döntéssel analóg, ahogy az is, ha szándékosan elkerülöd a Vele való találkozás lehetőségét. Hogy valaha is létrejön-e ez a találkozó közted, és Jézus Krisztus között, az tőled függ. Ha azonban nem jön létre, akkor semmi változás nem történik az életedben, ami valódi beteljesedést okozhatna.

A labda a te térfeleden van. Ha te nem teszel semmit, akkor a nullához konvergál annak az esélye, hogy Isten természetfeletti módon beavatkozna az életedbe. Jézus Krisztus a kényszertől szabadít meg, nem pedig attól, amiben kedvedet leled.

De ha semmit nem akarsz tenni - amihez jogod van -, akkor nem értem, hogy miért írsz ki egy ilyen kérdést a vallási topikban, amikor a válasz borítékolható már azelőtt, hogy elküldenéd a kérdést? Szabad emberként olyan életvitelt folytathatsz, amilyet választasz, nincs az a hatalom, ami fenyegetné a szabad választásod jogát. A választásnak azonban van következménye. Elterjedőben van bizonyos körökben az ún. "hiper-kegyelem" téveszméje. Ezzel kapcsolatban az a helyzet, hogy bár a keresztény hit szabadulást hirdet, de ezt kötött műfajban teszi. A hit alapja pedig nem más, mint a Biblia. Mivel a Biblia mintegy kétezer éve le lett zárva, és az is ki lett mondva, hogy sem Isten nem változik meg, sem pedig az, amit kimondott, ezért a keresztények véleménye sem fog megváltozni a bűnnel kapcsolatban. Akié megváltozik, az nem a Bibliára alapozza a hitét, azaz nem keresztény. De senki senkit nem kötelez arra, hogy keresztény legyen. Miért számít hát a te szempontodból, hogy a keresztények áldásukat adják-e a választásodra, vagy nem? Hogyan is várhatnád el azt, hogy egy keresztény kidobva a meggyőződését arra biztasson, hogy csak így tovább, semmi baj nem lesz? Egy keresztény nem tud ilyen engedélyt adni, sem az áldását. Egy keresztény tisztában van azzal, hogy baj lesz ebből, ha így marad a dolog. A helyzet az, hogy az Evangélium szó szerint azt jelenti, hogy Jó Hír. Ez azonban csak az egyik oldala. A másik oldala pedig az, hogy egyben ultimátum is, azzal a felhívással, hogy Jézus által mindent megkaphattok, ami megkapható, de nélküle semmi nem lehet a tietek, még az sem, amitek most megvan. Jézus által Isten mindenkit elfogad, Jézus nélkül pedig senkit sem. Jézus minden bűnöst Magához fogad, de senkit sem hagy a bűnös állapotában. Aki úgy marad, az vagy soha nem találkozott Jézussal, vagy megrekedt valahol Isten és a világ között. Némelyek életében elkezdődik a szabadulás. Megszabadulnak az alkoholtól, drogtól, szexuális bűnöktől, stb.,de nem hajlandóak elszakadni azoktól az emberektől, akik Jézus Krisztustól eltávolítják. Mivel szellemi senkiföldje nem létezik, az ilyen emberre elkezdenek leszállni ugyanazok az erők, amiktől Jézus korábban megszabadította, és idővel visszamennek oda, ahonnan jöttek.