Tanitja-e a Biblia azt, hogy a halottak képesek fájdalmat érezni?

KZitus-nak

A Prédikátor könyve egy merő keserűség, a "mérhetetlen bölcsessége" szerint minden hiábavalóság. Hiábavaló az élet, a bölcsesség, a szenvedés, a jóság. Majdhogynem öngyilkosságra bátorít:

"Meggyűlöltem az életet, mert bosszantónak találtam azt a fáradozást, ami a nap alatt folyik. Igen, minden hiábavalóság és szélkergetés!" (Préd 2,17)

"Másfelől láttam a sok elnyomást a nap alatt: az elnyomottak könnyeit, és hogy nincs, aki vigasztalná őket; elnyomóik részéről az erőszakot, és hogy nincs, aki vigasztalná őket. Ezért boldogabbnak mondom a holtakat, akik már rég meghaltak, mint az élőket, akik még élnek. De mindkettőnél jobban (dicsérem) azt, aki meg sem született, aki meg sem látta azt a (sok) rosszat, ami a nap alatt végbemegy." (Préd 4,1-3)

Mellesleg a nőkről sincs túl jó véleménye:

"Ezer között találtam egy férfit jónak, de asszonyt az összes között sem találtam." (Préd 7,28)

Aki azt állítja, hogy a Prédikátor kesergése maga lenne a kinyilatkoztatott isteni mondanivaló, az meglehetősen nagy ostobaságot beszél és semmit nem ért az egészből. A Prédikátor abból indul ki, hogy a halál után nincsen semmi, s éppen ezért jut arra a következtetésre, hogy akkor nincs értelme semminek, s minden hiábavalóság. Az egész könyv célja azonban éppen az, hogy az olvasóban megkérdőjeleződjön az alaptétel, mert az élet, s főleg az Istennek tetsző élet nem lehet hibavalóság:

"Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége. Mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz." (befejező vers)

A prédikátor nem próféta, neki nincs kinyilatkoztatott ismerete arról, hogy a halál után lenne valami, ő csak egy bölcs, aki logikusan következtet. Ő nem meri kijelenteni, hogy lenne feltámadás vagy ítélet, de abban biztos, hogy minden hiábavaló ha nincs. S ez a megállapítás a kinyilatkoztatott igazság, ezért van ez a depressziós könyv a Bibliában.

A feltámadás és az ítélet ténye csak a kései prófétáknál jelenik meg. Még Jézus idejében is létezett olyan csoport akik nem fogadták el a feltámadást, hanem csak Mózes öt könyvét.

Kedves szp72

Már látom, hogy teljesen másként látjuk a Prédikátor könyvét. Én tiszteletben tartom a véleményedet. De ha megengeded, elmondom én is a nézetemet a könyvről.

Salamonnak az volt a felelőssége, hogy az Istennek szentelt népet összefogja, és segítse, hogy hűek legyenek az igazi Királyukhoz, Istenhez (1Ki 8:1–5, 41–43, 66). Így hát, hogy a népnek jó királya volt-e vagy sem, attól függött, hogy Jehova imádatára ösztönözte-e a népet vagy sem (2Ki 16:1–4; 18:1–6). Az egybegyűjtő, Salamon, a könyv megírásáig is sokat tett azért, hogy egybegyűjtse a templomhoz Izrael népét és a hozzájuk csatlakozó ideiglenes lakosokat. E könyvvel az volt a célja, hogy abban az értelemben gyűjtse egybe a népet, hogy SEGÍTSEN nekik TARTÓZKODNI a VILÁGRA JELLEMZŐ HASZTALAN TETTEKTŐL(ebből elég sokat idéztél belőle te is), és olyasmiket tenni, ami ahhoz az Istenhez méltó, akinek oda voltak szentelve. A görög Septuaginta a Qó·heʹleth nevet Ek·klé·szi·a·sztészʹ-nak adja vissza, amelynek a jelentése: ’az eklézsia (a gyülekezet) egyik tagja’.

Prédikátor könyvét a zsidó és a keresztény egyházak egyaránt a kánon részének tekintik. 2 Tim 3:16 Összhangban van más bibliai részekkel. Például Mózes első könyve és a Prédikátor könyve hasonlóan ír arról, hogy az ember teste a föld porából lett megalkotva, és Istentől származó szellem, azaz életerő, valamint a lélegzés tartja életben Préd. 3:20, 21; 12:7; 1Mózes 2:7; 7:22; Ézs 42:5. Ez a könyv megerősíti a Bibliának azt a tanítását, hogy az embert Isten becsületesnek alkotta, de az szántszándékkal nem engedelmeskedett neki Préd. 7:29

Összhangban van a Biblia többi részével, amikor a halottak állapotáról ír: Préd 9:5, 10; 1Mózes 3:19; Zsolt 6:5; 115:17; János 11:11–14; Róma 6:23.

Mély igazságokat tartalmaz az emberi gyarlóságról. Ezt Salamon bölcsen látta, és ihletés alatt lejegyezte a mi okulásunkra.