Tanitja-e a Biblia azt, hogy a halottak képesek fájdalmat érezni?
Préd.9:5,10(9;7,12,Károli)Mert az élők tudják,hogy meghalnak,de a halottak semmit sem tudnak es nincs többé fizetségük,mert nem emlékeznek rájuk többé,elfeledték őket.
Zs.146;4.Kimegy a szelleme,és ő visszatér földjébe.Azon a napon elvesznek gondolatai.
Szia
Ahogyan idézted is - nem tanítja :-)
A kèrdès komoly,mert ez ellene mond a tisztitotüznek,ès a pokolnak.
Mivel a kèrdező Biblia versekkel támasztja alá,igy akik támogatják a pokolt,tisztitotüzet,lèlekvándorlást,megcáfolta a kèrdező.
Mièrt nincs cáfolat?
Ha nincs kritika azt jelenti,kik támogatták a pokoltüzet,pulgatoriumot felismertèk,hogy a bibliának igaza van.
Jehova tanúinak és a hasonlóan gondolkodó felekezeteknek a Prédikátor könyve a kedvencük. Szerintük a halál utáni kérdésben a Prédikátor a legfőbb eligazító, s ehhez kell igazítani minden kijelentést a Bibliában. A helyzet azonban az, hogy ezt merőben rosszul teszik, s teljességgel félre értik az egész könyv mondanivalóját és szellemiségét.
A Prédikátor egy depressziós személyiség, aki szerint az élet lényegében értelmetlen és igazságtalan. Ez az egy életünk van, ezt kell élvezni amennyire lehet, mert a halál után nincs semmi, vagy legalábbis nem meri kijelenteni, hogy lenne valami:
"Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltető lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak. Igen, mindkettő hiábavalóság! Mindkettő ugyanarra a helyre jut. Mindkettő porból lett és minden visszatér a porba. És ki tudja, vajon az emberek fiainak éltető lehelete fölfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé, a földbe száll-e? Így beláttam, hogy nincs jobb az ember számára, mint hogy örömét lelje munkájában, mert ez a sorsa. Mert ugyan ki juttathatja odáig, hogy lássa, mi lesz utána?" (Préd 3,18-22)
Prédikátor nem tudja megindokolni még azt sem, hogy miért érdemes jónak lenni?
"Mert hiszen mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra; arra, aki áldozatot mutat be, és arra, aki nem mutat be áldozatot; a jóra és a bűnösre, arra, aki esküszik és arra, aki fél az esküvéstől. Az a baj abban, ami a nap alatt történik, hogy mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, s hogy az ember szíve tele van gonoszsággal, és esztelenségeket eszel ki az ember – míg él, az élők számára, aztán a holtak számára. Igen, míg valaki az élők közé tartozik, addig még van reménye. Mert jobb az élő kutya, mint a holt oroszlán. Az élők ugyanis tudják, hogy meg fognak halni, de a holtak nem tudnak semmit, és jutalmuk sincs már; hisz még nevük is feledésbe merül, amelyet szereztek maguknak. Szeretetük, gyűlöletük és igyekezetük is mind odavan. Soha többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt végbemegy." (Préd 9,2-6)
A Prédikátor annyira pesszimista és depressziós, hogy az ember őszintén elcsodálkozik, hogyan kerülhet egy ilyen könyv a Bibliába. Nos, ez a könyv éppen azért sugalmazott és került be a Bibliába, mert pont az a célja, hogy rávezesse az olvasót, hogy a Prédikátor gondolkodása valójában hibás gondolkodás, bölcsessége nem lehet tényleges és végérvényes bölcsesség.
A Prédikátor nem mondja ki ugyan, de az olvasó megérti: Nem lehet igaz, hogy az ember sorsa és az állat sorsa ugyanaz a sors, nem lehet igaz, hogy az istenfélők és a gonoszok sorsa ugyanaz a sors. Kell legyen valami a halál után, kell legyen valami isteni igazságszolgáltatás.
A Prédikátor tehát nem Istentől kapott kinyilatkoztatása alapján beszél a halálról, hanem épp ellenkezőleg az emberek általános vélekedése alapján. Prédikátornak igaza lehet abban, hogy az ő idejében halottak többnyire alváshoz hasonló öntudatlan állapotban lehetnek, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez mindig és mindenkivel így lesz. S a Bibliából pontosan tudjuk is, hogy nem így van. Jézus Krisztus halálával, alvilágba való alászállásával és feltámadásával a halottak sorsában is változás állt be.
Legalább jól írnád ki az igehelyeket! A Zsolt 146.4 így hangzik amúgy:
Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.
Nem szelleme, hanem lelke. A test meghal, ami életben tartotta (Isten lelke), az többé nem élteti és a test visszatér a földbe. A prédikátor is erről szól. Gondolom még csak nemrég kezdted a tanulmányozást a jehovistákkal és ezért nem tudod hogyan kell igét jelölni. Kár, hogy az alapokat nem tanítják, csupán az ördögtorony téves tanítását. Ami nem ihletett, tehát nem Isten szavát tolmácsolja, hanem saját teóriát tanít.
Olvasdgasd őrtorony újság nélkül az Újszövetséget, egy Károli ima mellett.
5-ös :Èn 1982-től Jehovát szolgálom tisztelettel,es 68 èves vagyok.Èppen ezèrt megkèrlek tisztelettel,mind,hogy èn nem bántalak a hitedèrt,ugy te is tisztelj meg ezzel.
Jèzus es a követői sem lendültek támadásba mikor nemèrtettek egyet velük.
Tisztelettel.
Kedves szp72
Szomorú következtetéseket vontál le a Prédikátor könyvében írottakról.
Ha az íróját "depressziósnak" nevezzed, akkor Isten is az volt, amikor ihletés alatt leíratta vele????
Miért iratta le a számunkra? Hogy mi is depressziósak legyünk a megállapításaitól? Szerinted?
49. Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.
50. És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Továbbá a gazdag és a szegény Lázár történetében a pokolban nagyon is öntudatánál volt a gazdag és szenvedett.
Tisztelt KZitus, ha rendesen elolvastad volna a válaszát, s nem csak az első néhány mondatába kaptál volna bele, akkor most nem tettél volna fel ilyen kérdéseket. Ugyanis azt is írta: "A Prédikátor tehát nem Istentől kapott kinyilatkoztatása alapján beszél a halálról, hanem épp ellenkezőleg az emberek általános vélekedése alapján."
Bár én nem mondom, hogy feltétlenül igaza van, a Prédikátor ugyanis az akkori helyzetről beszélt:
"Az élők ugyanis tudják, hogy meg fognak halni, de a holtak nem tudnak semmit, és jutalmuk sincs már; hisz még nevük is feledésbe merül, amelyet szereztek maguknak. Szeretetük, gyűlöletük és igyekezetük is mind odavan. Soha többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt végbemegy."
Amikor írták, még ez a tanítás lehet, hogy igaz is volt. Krisztus feltámadásával viszont már egyértelműen változás állt be ebben. Már nem igaz, hogy aki meghalt, annak már semmi jutalma nem lesz, ezt még a tanúk is elfogadják. Azt tehát nektek is el kell fogadnotok, hogy a prédikátori tanítás csak Krisztusig volt teljes mértékben érvényes. Viszont ha a jók sorsában valtozás állt be, azaz feltámadnak, akkor mitől olyan elképzelhetetlen, hogy a gonoszok sorsával kapcsolatban is változás álljon be? Honnan gondolod, hogy a Prédikátor ezzel kapcsolatos tanítása igaz maradt? Nos Krisztus egyértelműen beszélt arról, hogy a gonoszok meg szenvedni fognak, mégpedig a Gazdag és Lázár példázatában. De a Jelenések könyve is egyértelműen ezt tanítja.
Kedves Kérdező, igen tanítja. Ez a válaszom neked is szólt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!