Hiszel Istenben?

Nem túl keresztény magatartás ez a lepontozós dolog szerintem ... de ti biztos jobban tudjátok, mivel ti elképzeléseitek szerint napi kapcsolatban vagyok a világ teremtőjével, biztos ő mondja nektek h pontozzátok le a sok ateistát.

szánalmas...

Igen!

16/L

vkinek könnyebb, vkinek nehezebb...

am én teljes mértékben!

17/F

04-10 17:08!

Leírnád konkrétan, hogy hogyan érzed? Mert én csak annyit érzek, hogy ha létezik, akkor jó alaposan lesz*r mindent és mindenkit. Persze valószínűleg nem létezik, de azért arra kíváncsi lennék, hogyan érzed? Miben érzed? Mikor érzed? Mit tesz veled Isten, hogy érzed? Nem cikizésből, csak tényleg érdekelne, mert én nem tudom.

Isten valóban létezik csak sok egyház kiforgatja a beszédét és egy kegyetlen szomorú erőtlen öreg embert láttat. Isten a szeretett és teljesen más mint ahogyan beakarják mutatni sokak. Isten jó és törődik velünk! Nagyon rossz hátérből jöttem és Ő adott nekem erőt mert megismertem az igazi Istent és az utat hozzá aki Jézus Krisztus. És ráeszméltem mit tett mindannyiunkért hogy az életét adta értünk és nincs ennél nagyobb szeretet! Jézus képes helyre állítani az életeket és kihozni függőségekből és mindez szövetségen belül működik. Az emberen múlik mit választ mert szabad akarata van.

http://www.youtube.com/watch?v=eyXVjDyFtAk

[link]

Igen

14/L

ma 03:44 válasz

A jelenléte az életedben biztonságot és segítséget ad. Ha valami pozitív történik egy vallásos emberrel akkor azt mondják rá mások, hogy szerencsés, vagy csak jól alakulnak a dolgai. Valójában a hívő ember pontosan tudja, hogy minden pozitív (és első látszatra negatív) dolog, ami történik vele, azt Isten tudatosan rendeli el. Sokan hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha vmi kudarc ér minket az életünkben az Istennek a ránk mért büntetése, vagy egyáltalán azért történhet meg, mert nem is létezik, nem is érdekli őt a világ dolgai.

Mondok két példát. Amikor a nyelvvizsgám nem sikerült a 2. nekifutásra sem, nagyon elkenődtem. Ideges voltam, dühöngtem, mert csak 3-4 pont kellett volna a sikerhez. Ha sikerült volna a vizsga, akkor 3/4 éven keresztül egy szót se tanultam volna angolul. Így viszont kénytelen voltam. A fősulira se vettek fel, mert nyelvvizsga hiányában nem volt elég pontom. Nem sok lelkesedéssel elmentem egy OKJ-s képzésre és mellette sokkal szorgalmasabban nyomtam az angolt. Sikerült a vizsgám és fel is vettek a fősulira. Aztán a főiskolán sokkal keményebb volt az angol (szükségem is volt arra a tudásra, amit az OKJ-s időszakom alatt tanultam). Valószínűleg, ha 2.-szorra sikerül a nyelvvizsga, akkor nem tanulom tovább a nyelvet,így el is felejtek nagyon sok mindent, a fősulin meg kínlódok vele. Így viszont felkészülten kerültem oda.

A másik példa pedig az elsőre épül. Ha sikerül a nyelvvizsgám -> felvettek volna. Nagy valószínűséggel, abbahagytam volna a fősulit mert egyszerre ömlesztettek volna rám rengeteg anyagot, úgy, hogy addig azt se tudtam ezekről, hogy eszik vagy isszák, mert a gimiben nem ilyeneket tanultunk. De amiért az OKJ-n 1 évet tanultam, az első félév tulajdonképp nem is volt nagyon nagy kihívás és élvezettel tudtam elvégezni (ösztöndíjjal). Mások viszont sokat szenvedtek vele, közülük többen abba is hagyták vagy kiestek.

1,5 évembe telt mire rájöttem, nem hívő szemmel szólva milyen "szerencsés" voltam. Persze tudom, hogy ilyen szerencse nem létezik...