Jól tenném ha a gyerekem beiratnám hittanra? Van haszna belőle?

# 9

"és ezt tanárként mondom"

Persze. A kockás inged biztos megvan hozzá, csak az eszed nem.

Én 2 éve hittanos vagyok és imádom. Mivel egyik ágról a nagyanyám mélyen vallásos volt, engem is érdekel már kisebb korom óta a vallás, de a szüleim csak néha beszélnek róla, nem járunk templomba, meg sem kereszteltettek engem.

Hittanon lehetőségem van többet megtudni ezekről a dolgokról, sőt, mivel kevesen vagyunk, egész jó kis közösség alakult ki, minden problémánkat elmondhatjuk ebben a kis "csoportban" és olyan megoldásokat keresünk rájuk, amik a világ és Isten részéről is elfogadhatóak. Persze néha tanulunk is egy-egy történetet is, de alapból kifejezetten laza óra. Ünnepekkor a templomba megyünk előadást tartani (ami amúgy nem kötelező) és ezeket is szeretem, mert nem kisregényeket kell megtanulnunk de mégis úgy örülnek még a komornak tűnő idős nénik is amikor mi, gyerekek is templomba járunk.:')

Én csak ajánlani tudom, de persze nem biztos, hogy a te gyereked is ilyen jó dolognak élné meg a hittant. Mindenképp kérdezd meg előtte őt is.:)

13L

" Van haszna belőle?" - ezt sajnos csak utóbb tudhatod meg. Csak remélheted, hogy egyetlen molesztálóba nem akad bele. Mert sajnos ez sem kizárt.

A tanács, az alapelv, amelyet Isten a zsidóknak adott, ma a keresztényekre is igaz:

5Mózes 6:6, 7

Legyenek ezek a szavak, melyeket ma parancsolok neked, a szívedben; vésd ezeket fiaid elméjébe, és beszélj róluk, amikor a házadban ülsz, amikor úton vagy, amikor lefekszel, és amikor felkelsz.

Így nincsen a gyermek semmi veszélynek kitéve, sőt haszna származik abból, ha többet van a szüleivel:-)

"Bírom mikor olyan emberek mondanak valamiről véleményt, akik templomot még nem láttak belülről"

Ó dehogy nem láttam, túl sokszor is. Sajnálom hogy az 1. válaszoló nem beszélhetett szüleim fejével a beíratásom előtt. Most talán már tudnák valamilyen hangszeren játszani, fejlesztettem volna a művészi érzékem, de nem, nekem ott kellett rohadni nulladik órában hittanon, meg járhattam az estimisére. Mikor csak a tanár volt mindenki rosszalkodott, ha viszont a pap is be jött mindenki fosott. Én később megmondtam az időközben kialakult véleményemet a világról a papnak, normál emberi hangnemben, az viszont hajszál híján a bőrömön mondott ellent az V. parancsolatnak.

Papíron katolikus vagyok, végigszenvedtem az egész procedúrát az elejétől a végéig (bérmálásig).

Kb. első-második osztályos általános iskolás diákként az ember még nagyrészt bekajálta a dolgot, isten, ördög, ha jót csinálsz örök boldogság, ha nem akkor pokol.

Aztán ahogy belegondoltam, rohadtul megrémültem. Mai fejjel annyit tudok mondani, hogy a legnagyobb baromság hittanórákon folyt az iskolában. Komolyan, örök kárhozattal meg szenvedéssel riogatni pici gyerekeket? Tök jó.

Aztán persze egy negyedik-ötödik osztályos gyerek már nem vesz be mindent, jön a kritikus gondolkodás, szépen rájövünk a halom ellentmondásra ami a Bibliában van, még úgy is, hogy ezeket természetesen mindig kitérő válasszal "elrendezte" a tanár. Ja apropó tanár, az egyik félrekú..rt, azért került el... mint ahogy a falu papját is azért tették el innen, mert szeretője volt és kiderült. Értitek, nem is megfosztják a papi hivatásától, hanem szimplán máshová helyezték.

Na, aztán szépen lemorzsolódtak az olyanok akiket a szüleik nem kényszerítettek rá. Az induló kb 20-25 fős létszámból felső tagozatra maradt kb 15. Nyolcadik osztály végére tovább kopott. Aztán gondolhatjátok, hogy az induló 25 körüli létszámból mennyien járnak most, 23 éves fejjel templomba rendszeresen. Jóindulattal kettő, anélkül egy se.

Na meg a kedvencem: misenapló. Minden mise végén mehettünk a paphoz aláíratni, hogy mi bizony ott voltunk. Kész röhej.

Én nem fogom a gyerekemre erőltetni, ha akar járni, akkor járjon. De hogy én egy szóval nem fogom erre bátorítani, az is biztos.

Jó ötletnek tartom. Csak tényleg nézd, meg nem mindegy hová megy. Először Te is beszélj a Pappal, menj el a gyermekkel. Sőt lehet, hogy először Te menj el/járj abba a közösségbe a felnőtt gyülekezetbe. Ha szimpatikus a Pap, akkor O.k.

Ne katolikusokhoz menjetek, hanem reformátushoz, de ez csak az én véleményem, nekem a reformátusok mindig szimpatikusabbak voltak ( mivel családosok...) Majd felnőttként fogja tudni értékelni igazán. Helyes irányba terelni egy gyermeket sosem lehet hasztalan.