Melyik egyház mutatja be a Bibliában leírt, igaz, tiszta imádatot?

Tisztelt Ozmium!

"Jézus néha eltörölte a törvényt, néha betöltötte, néha átértelmezte, néha átírta, aztán lenyilatkozta, hogy egy jottányi sem veszhet el belőle."

Na ezt itt a gond, hogy téged nem is érdekel ez a téma igazán, és csak értetlenkedsz, mintha nem is létezne erre válasz. Már egyszer biztos elmagyaráztam neked, de ha nem, akkor még egyszer:

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.” (Mt 5:17-18)

(Megjegyzés: az „eltöröl” igével visszaadott kifejezés helyén a görög eredetiben katalüó ige szerepel. Szó szerinti jelentése: „meglazítani, megoldani” A katalüó kifejezés tágabb értelemben „felrúg”, azaz „hiábavalóvá tesz, sikertől megfoszt” jelentéssel is bírhat. A klasszikus görög nyelv intézmények, törvény, stb. vonatkozásában „érvénytelenné tesz” értelemben használta.)

Az is meg kell néznünk, hogy milyen formában szerepel a Mt 5:17-ben: a „betölt, beteljesít” ellentéteként. „Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem” – mondja Krisztus. Vagyis Jézus nem azért jött a földre, hogy szembehelyezkedjen a törvénnyel, vagy megakadályozza a beteljesedését. Éppen ellenkezőleg: Jézus szerette, tiszteletben tartotta, követte és célba juttatta a törvényt, amikor beteljesítette a törvény rá vonatkozó prófétai kijelentéseit (Lk 24:44). Krisztus maximálisan eleget tett a Mózesi törvénynek, amely „átok” terhe mellett követelt tökéletes engedelmességet a zsidóktól (lásd Gal 3:10, 13). Ebben az értelemben az Isten alkotta törvény örök: betölti a célt, amelyre rendeltetett. Ha azonban Mózes törvénye még ma is ugyanolyan kihatással lenne, és kötelező erővel bírna az emberre nézve, akkor az azt jelentené, hogy nem teljesedett be, és Jézusnak nem sikerült betöltenie a küldetését.

Ha ezzel szemben az Úr igenis elérte a célját, akkor a törvény be lett töltve, és ma már nem tekinthető kötelező erejű jogi intézménynek. Azonkívül ha Krisztus nem töltötte be Mózes törvényét – és az így mindmáig kötelező jogrendszer maradt –, akkor nyilvánvalóan nem csupán részben, hanem teljes mértékben kötelező. Jézus világosan megmondta, hogy „egy jóta vagy egyetlen pontocska” (a héber írás legapróbb betűjelei) sem múlik el anélkül, hogy beteljesedne. Vagyis a törvény egyetlen rendelkezése sem veszítheti érvényét anélkül, hogy elérné a célját. Jézus betöltötte a törvényt, mégpedig annak minden pontját. Nem mondhatjuk azt, hogy az áldozati rendet beteljesítette, a törvény többi elemét azonban nem. Jézus vagy mindent betöltött a törvényből, vagy pedig semmit. Jézus halála a törvény minden egyes rendelkezését illetően ugyanazzal a jelentőséggel bír, mint az áldozati rendszer vonatkozásában.

Másrészről Jézus azt is mondta: "nem az ember van a törvényért, hanem a törvény az emberért". Vagyis pl. a "Ne ölj!" parancs, vagy a "Ne lopj!", "Ne hazudj!" stb. parancsok ugyamúgy érvényben vannak, hiszen az embert szolgálják.

"Mondott nagy lózungokat, hogy boldogok a szomorúak."

Persze, egyébként meg nem is ezt mondta. Ha tényleg érdekel, keresd ki, nézd meg több féle fordításban is, vagy esetleg az eredeti görög szöveget, ahol megnézheted az adott kifejezés(ek) szószerinti jelentését is. Ja hogy ennyire azért nem érdekel? Csak akkor ne is érvelj ezzel hamisan Jézus ellen, megpróbálva olyan embernek beállítani, mint aki nem tudja mit beszél és csak ámítani jött a népet!

"Ettől nem tiszta az imádati forma. Mert értelmezni, magyarázni, fejtegetni kell, de a nyilvánvaló, de letagadott ellentmondások miatt senkinek nem lehet igaza."

Legfeljebb neked nem tiszta, hogy mi a tiszta imádat! Amennyire utána jártál a témának, nem is csoda. Még egyszer leírom: a tiszta imádat az Újszövetségben a Jézus Krisztus általi Atya imádat. Jézus által, vagyis ez azt jelenti, Krisztuson keresztül, Krisztussal és Krisztusban. Ez tehát csak úgy valósítható meg, ha a Fiút is imádjuk. Korábban egyetértettem Jehova tanúi nézetével, miszerint a Fiúnak csak hódolat jár, de ma már ezt teljesen igazolhatatlannak tartom. A Bibliából világosan kiderül, hogy a Fiúnak ugyanaz a tisztelet, dicsőség és imádat kijár, mint az Atyának. A mennyei seregek úgy imádták az Istent, hogy ugyanazt megtették a Fiával is:

"Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké! A négy élőlény így felelt: Ámen! A vének pedig leborultak és imádták." (Jel 5,13-14)

Kit imádnak a vének? Természetesen Istent az Atyát. Egyedül az Istent. Hogyan imádták az Atyát? Úgy, hogy ugyanúgy leborulnak a Fia előtt (Jel 5,8) és ugyanazt a dicsőítést elmondják a Báránynak is. Egyedül Istent imádják, de mégis a Báránnyal együtt. Vagyis a Bárány tisztelete, a Bárány magasztalása, a Bárány előtti hódolat az Isten egyedüli imádatának a szerves része.

Úgy imádják az Istent, hogy lényegében ugyanazt teszik a Fiával is. Az Atya az egyedüli forrás és az egyedüli cél. A Fiú pedig az egyedüli közvetítő és az egyedüli út. Senki se mehet az Atyához csak egyedül Jézus Krisztus által. Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki Istennel kapcsolatban akar lenni, a Fiúval is kapcsolatba kell kerülnie. S mindent, amit Istentől vár, vagy Istennek szán, azt egyedül Krisztuson keresztül teheti meg. A Krisztushoz intézett imádságunk is Isten imádatához tartozik, annak a szerves része.

Egyedül Istent kell imádnunk Jézus Krisztus által. Vagyis ugyanúgy leborulva dicsőítjük. Megszólítjuk, segítségül hívjuk a nevét, bensőséges kapcsolatban lehetünk vele. Kérünk tőle és hálát adunk neki.