Te is Isten félő vagy és ha igen miért?
Nemrégiben egy barátaimmal utaztunk és felmerült az Isten-félelem fogalmának kérdése. Vajon helyes-e, hogy a kereszténységben sokfelé emlegetik az Istentől való félelmet, mint a vallásosságra vivő érzést és egyáltalán mit is jelent? No, lássuk.
Az Istenfélelem kifejezés és gondolat hangsúlyosan ószövetségi eredetű és a zsidó felfogás befolyásáról árulkodik már a korai keresztény időkben is. Tudni illik ugyanis, hogy eleinte a krisztusi tanítás a zsinagógai közösségek mellett terjedt és csak akkor és ott szakadt el tőle szellemileg is, amikor azok nyílt üldözést folytattak a keresztények ellen.
Maga a szó a görögben (φοβέω) az elfutni, elmenekülni jelentés értelmében hordozza a félni gondolatát. Azaz, olyan dolog, amitől az ember megrémül, megretten és elszalad, elfut, ha teheti. A magyarban a félelem szó a teljesség hiányára utal, a részleges voltra. De talán az ismeret hiányát is jelenti. Tehát félni attól félünk, amit nem ismerünk, ami váratlanul rohan meg minket.
Ahogy azt már régen is felvetődött, hogy a vallás a félelemből származik (Demokritosz), nagy divatnak örvend. Szerintem viszont inkább csak azon emberek hozzáállását jelzi, akik ezt vallják, s amit ki kívánnak vetíteni másokra is.
Az Újszövetség Isten képe ettől a haragvó és félelmet gerjesztő Istenképtől sarkalatosan különbözik. Jézus tanítása a szeretet alapzatára épül és az Istent, az Atyát szerető és féltő istenségként mutatja be. Épp az ellenkezője, amit az Ószövetségben látunk. Jézus tanításában azért kell követni Istent és megtartani tanácsait, mert végtelen szeretettel van irántunk, ahogy ezt akár a történelemben, akár pedig Jézus tetteben, csodáiban és gyógyításaiban jelezte és nem azért, mert haragvó kényúr, aki ráadásul még időnként „hisztizik” is. A kereszténység valódi Isten felfogásában, Isten az Atya, a mi szerető Atyánk, aki bár a leghatalmasabb és mindenhol jelenlévő és mindenre hatni tudó, mégsem telepszik rá az emberre, nem kényszeríti, hanem vezeti.
Az Újszövetségben is fellelhető félelem (például Jézus csodái, gyógyításai láttán, vagy a tanítványok félelme, mikor a háborgó tengeren meglátják Jézust közeledni), nem rendelt félelem és nem az Istenhez közelebb vivő érzés, hanem az emberi gyengeség jelenléte, a még eléggé fel nem ismert isteni szeretet. A tömeg és a tanítványok még csak a külső jelenséget látják és nem ismerik fel az azt létre hozó szeretetet. Félnek, mert még foglyai az Ószövetség gondolkodásának.
Meg lehet figyelni, hogy a kereszténység története során mindig azok helyezték előtérbe az Istenfélelem gondolatát, akik a nép alávetésén munkálkodtak. Amikor nem az ember belső és külső felszabadítása és megszabadítása volt a cél, hanem inkább az alávetése, amit az érzelmi zsarolás eszközével is megerősíteni igyekeztek. Ez különösen is erősnek bizonyult a protestáns gondolkodásban, ahol mind a mai napig nagy teret kap. Ennek az lehet részben az oka, hogy a Forrás keresése közben kissé messzebbre mentek vissza, egészen a zsidó hagyományokig, ami viszont valójában nem forrása Jézus tanításának, hanem csak szellemi környezete.
A kettő között lényegi különbség van.
Összefoglalva tehát az Isten félelme a szó azon értelmében, hogy az Isten követése félelemre alapuljon helytelen, mert a szolgai félelem valójában nem istenfélelem, mert nem szeretetből, hanem önféltésből való: a személy csak azért féli Istent, hogy elkerülje bűnei büntetését. Az emberben mégis feltámadó félelem az Istentől csupán az Ő szeretetének hiányos ismeretéből eredhet, ami valamely rossz megtörténtét büntetésként fog fel, holott nem Isten szándékából való. Az ilyesmi oka saját egyéni, illetve közösen összeadódó tetteink következménye, amit az emberi szabad akarat tiszteletben tartása miatt nem akadályoz meg az Isten.
válasza:En az vagyok. Felreerted ennek a fogalmat. Nem szo szerint Istentol vagy valamilyen buntetestol fel aki Istenfelo. Az Istenfelelem: "eltavozas a gonosztol".(Peldabeszedek 16:6)
Az igaz ember akkor is tisztan es feddhetetlenul akarja orizni az utjat, ha maga Isten is felmentest igerne neki. Ilyen az oszinte szeretet Isten fele.
válasza:szia
Igen.
Istent félni azt jelenti, hogy tiszteljük, bízunk benne, és nem teszünk olyasmit, amit helytelenít. Igazságosságot cselekedni pedig nem más, mint készségesen azt tenni, amit Isten helyesnek tart.
Ez nem egyenlő a személye iránt érzett félelemmel.
Istentől nem kell félni, mert Ő a szeretet megtestesítője, inkább attól féljünk, hogy olyat ne tegyünk amivel megbántanánk Őt.
Vagy is a következményektől féljünk, hiszen az jogos, ha olyat teszünk.
A gyermek sem a szülőtől fél, hanem attól, hogy ha rosszat tesz, nem kívánatos dolog lesz a "jutalmunk".
Miért?
Mert Ő, aki alkotott minket, jobban tudja, hogy nekem mi jó és mi nem.
Nem úgy lettünk megalkotva, hogy tőle függetlenül tudjunk bizonyos erkölcsi kérdésekben helyesen élni.
Itt újra szemléltetéskép lehet a kisgyermek, és a szülő kapcsolatát felhozni. A szülő jobban tudja a gyermeknél, hogy bizonyos dolgokban mi a jobb neki, és mi nem.
válasza:Az, hogy a külföldi nyelveken mit jelent az Isten félelem az legyen az ő dolguk. A Magyar nyelvhasználatban az Isten félelem nem az Istnetől való félelmet jelenti, hanem az Isten félelmeivel való azonosulást. Azt a féltést, és azt az aggodalmat, amit az Isten érez az ember iránt, miközben látja, hogy elenyészik saját kegyetlenségében.
Ezért használjuk azt a jelzőt, hogy "Isten félelem" és "Isten félő", amelyet az egyszerű félelemtől az Isten jelző különbözteti meg. Ha az Istentől magától való félelmet takarná, akkor a magyar nyelv ezt úgy mondaná, hogy "Isntentől való félelem", "Istentől félő". De ennek sehol, semmikor, semmilyen körülmények között nem találjuk még csak változatait sem.
Az általad említett bibliai Istentől való félelem esetén is, mindig meg van jelölve, határozottan, hogy Istentől félnek, és nem mástól. Tehát az konkrétan félreérthetetlen, és éppen ezért össze sem hasonlítható a két fogalom egymással.
---
Anonymus
válasza:Szia
Igen.
Ez az egyik oka: "Fiam, ha befogadod beszédeimet, és parancsolataimat kincsként őrzöd magadnál, hallgatva füleddel a bölcsességre, hogy szívedet tisztánlátásra késztesd, továbbá ha értelemért kiáltasz, és tisztánlátásért emeled fel szavad, ha folyton keresed azt, mint az ezüstöt, és folyton kutatsz utána, mint a rejtett kincsek után, akkor megérted Jehova FÉLELMÉT, és megleled Isten ismeretét." Péld.2:1-5
Mivel megismertem Istent, és szeretem, nagyon odafigyelek, hogy az döntéseimmel, tetteimmel, szavaimmal nehogy megbántsam Őt.
De azt hiszem mindannyiaen ugyan ezt tesszük azokkal az emberekkel is, akiket szeretünk. Odafigyelünk(félünk),nehogy fájdalmat okozzunk nekik, nehogy véletlenül megbántsuk őket. (az már más, hogy ez mennyire sikerül:-)
válasza: válasza:A tökéletlen bűnös embereknek van félni valója Istentől, és jó is, hogy fél.
"Megmondom én nektek, kitől féljetek: attól féljetek, aki miután elvette az életet, elég hatalmas ahhoz, hogy a pokolba taszítson. Igenis, mondom nektek: tőle féljetek!" (Lk 12,5)
"Félve és remegve munkáljátok üdvösségeteket." (Fil 2,12)
Azonban minél inkább megszabadul az ember a bűneitől, vagyis minél inkább szereti Istent, annál kevésbé van félnivalója tőle.
"A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet." (1Jn 4,18)
Ez olyan, mint fogorvos. Akinek rossz a foga az bizony félhet a fogorvostól, de inkább féljen, mint hogy el se menjen. Ha azonban rendbe jönnek a fogak, egyre kevésbé kell félnie tőle. Az istenfélelem tehát az istenszeretet kezdete, de nem a csúcsa.
válasza:Szia!
Igen.
A leírásod szerintem helytelen az istenfélelemről.Az igazi istenfélelemben nincs az a fajta negatív érzés amiről beszélsz és ez egy rossz istenkép miatt alakul ki egyesekben,mintha Isten egy folyamatosan haragvó,kegyetlen személy lenne,aki megbüntet és emiatt kell neki engedelmeskedni.Az igazi istenfélelemhez hozzátartozik egyfajta pozitív értelemben vett pozitív félelemmel vegyes tisztelet,valamint szeretet,imádás,bizalom stb.Szó sincs fóbiáról,rettegésről,sokkal inkább egy biztonságérzet tölti el az istenfélő embert,ahogyan erről Salamon is írt:
"Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke." Péld 14:26
"Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás." Jób 28:28
"Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké..." Zsolt 19:10a
"Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya..." Péld 15:33a
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!