Reformátusok! Mi a véleményetek?

Még annyit tennék hozzá, hogy mielőtt az ember reformátusként el kezdené használni a rózsafűzért, szerintem érdemes utána olvasni az eredetének és történetének. (Szent Domonik, a Rózsefűzér Királynője, fatimai jelenések) Nekem reformátusként ellenérzésem van ezzel kapcsolatban. Ha jól tudom, maga Calvin igen hevesen tiltakozott a kereszt használatától is, nem téve különbséget a keresztre feszítést ábrázoló és a sima kereszt között sem. Ezem azért érdemes elgondolkodni. Még egy gondolat jutott eszembe, ami szerintem kapcsolódik az eredeti kérdéshez Lukács 11-ből (a Miatyánkot megelőző útmutatás az imádkozáshoz):

6Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.” 7„Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.

Én a minimalizmus híve vagyok abban az értelemben, hogy szerintem az a "tuti" amiről Jézus maga is beszélt.

Minden más eszköz alapvetően úgy indul, hogy valaki "kevésnek" gondolja az imát. Lásd Szent Domonkos kevésnek találta az imát, és ezért az "Anyaistenhez" imádkozott, aki megjelent neki és megajándékozta a rózsafűzérrel.

Sokan írnak manapság a TM-ről (transzcendentális meditáció) katolikusok és protestánsok is. Nekem ez megint csak zavaró, mert nem véletlenül alakult ki a meditáció keleti vallásokban. Ha ez lenne az út, Jézus beszélt volna róla. Ennek a módszernek fontos eleme a tudatos gondolkodás kikapcsolása, a tudat kiürítése annak érdekében, hogy intuitívabb és spirituálisabb tapasztalatokat szerezzen a gyakorlója. Nekem ezzel az a bajom, hogy mi garantálja, hogy ebben a "kiürített" állapotban Istentől kapunk sugallatokat vagy útmutatást? Maguk a TM vagy mezei meditáció alkalmazói is elismerik, hogy ebben a megváltozott tudatállapotban benne van a pakliban, hogy démoni erők felé nyílik meg a csatorna. Én itt tenném fel magamnak a kérdést, hogy akkor vajon mit nyerünk belőle? Hasonlóképpen vagyok óvatos bármi mással, aminek a gyakorlása nem következik az Újszövetségből. Én azt gondolom, hogy ha valami hiányérzetünk van az imáink után, akkor alapvetően nem biztos, hogy az a baj, hogy az ima, mint eszköz kevés... Én általában azt látom, hogy akik az "egyszerűséget" kevésnek találják, azok mind "titkosabb", "rejtettebb", "misztikusabb" utakat keresve végül rossz irányba mennek.

Én inkább maradnék a biztos mellett, amit Jézus tanított, mégha szerény képességeim miatt így nem is jutok olyan messzire, minthogy félrelépjek.

Mechanikus imamalom helyett,az elmélkedő Bibliaolvasást ajánlom.(Különösen,az Újszövetséget.)

Az egyik mód kézenfekvő:

Képzeld magad az újszövetségi történetben Jézus egyik tanítványa helyzetébe,amint szemléli a történetet.Te miként szóltál volna bele?Mikre kérdeztél volna rá Jézustól?Miként érezted volna magad abban a helyzetben?

A másik,egy kicsit bonyolultabb:

Hozd a történetet lakhelyed közegébe,és fogalmazd át a mai élethelyzetre a Biblia történetét!

Harmadik dolog,az imádkozás:

Minden imádság Isten dicsőítésével kezdődjön,amiként gondviselését,kegyelmét tapasztalhattad!Ezt kövesse a hálaadás azért is,amit a jövőben-ígérete szerint-élvezhetsz!Zárd bizalmad kifejezésével,és dicsőítéssel,a te gondolataidat!

Ezt kövesse Isten válasza meghallgatása csendben figyelve.Ez utóbbi nélkül imánk olyan,mintha a falnak beszélnénk.

A mérce ne egy felekezet tanítása legyen, hanem a te személyes meggyőződésed arról, hogy mi visz közelebb az Úrhoz. Én nem vagyok katolikus, de a rózsafüzér szemlélődő imádságát gyakorlom (mellette persze a saját szavaimmal is imádkozom). Nem üdvözlégyeket mondok, hanem helyettük a Jézus-imát. Számomra ez az imamód sokat adott.

Itt egy segédlet: [link]

Imádkozzad ha akarod a református módi szerint. Vagy akár az Udvozlégyet is mondhatod Szűz Máriának.

Isten szemében Sose Volt És Jelenleg Sem Bűn.