Azok, akik szerint a Biblia a lélek halhatatlanságát nem tanítja, mivel magyarázzák ezt az igét?

Szia

Pál azért írhatta ezeket a szavakat, mert tudta, az ő feltámadása olyan lesz, mint a Krisztusé volt. Abban az értelemben, hogy nem fizikai testel, szellemi testel támad majd fel, amilyen az Istennek és az angyaloknak is van. Ezért volt számára nyereség a halál, mert idős korára egy másik levelében azt írta magáról: "Mert én immár kiöntetem, mint egy italfelajánlás, és a megfelelő idő a megszabadításomra egészen közel van már. A kiváló harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam a hitet megtartottam. Mostantól fogva fenn van tartva számomra az igazságosság koronája, melyet az Úr, az igazságos bíró, jutalmul ad nekem azon a napon, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik szerették az ő nyilvánvalóvá válását."2Timóteusz 4:6-8

Mint írja nem csak ő táplálta magában ezt a reménységet, hanem mindazok, akik elfogadták Jézust a Krisztust.

Zitus, hogy nem szégyenlitek magatokat!?

"Pál azért írhatta ezeket a szavakat,..."

Pál leírta feketén fehéren és nem azért írta, hogy te vagy a hazugság tornya kitaláljátok helyébe, hogy miért írhatta.

Pál egy egyenes és határozott ember volt és amit leírt nem találós kérdéseknek írta hanem azért írta, hogy azt mindenki megértse;

Gal 6:11

"Látjátok, mekkora betűkkel írok néktek a saját kezemmel!"

Te látod Zitus!?

A hazugság tornya hülyegyerekeknek állítja be az apostolokat, mintha azoknak nem lenne egy épeszű mondatuk;-szégyelljétek magatokat!!

Gal 6:8

"Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet."

Tudod te egyáltalán, hogy mit jelent az, hogy örök?

Elmondom!

Azt jelenti kedves Zitus, hogy ha te most az életedben a léleknek adod meg azt a táplálékot amiről Jézus is beszélt, nem látsz halált soha örökké!-ez jelenti az örök életet és nem az, hogy majd egyszer kitudja mikor feltámadsz(ha egyáltalán feltámadsz).

Még számodra sem késő Zitus az igaz megtérés; élj vele!

Üdv;

Matyi

Szia!

A lélek halhatatlanságának semmi köze ehhez az igéhez. A lélek halhatatlansága ugyanis nem biblikus tanítás.

A Szentírás szerint ugyanis Istené "egyedül a halhatatlanság" (I.Tim 6,16).

A 20. században általánosan elismertté vált a keresztény teológiában, hogy a lélek természetes halhatatlanságának tana - mely szerint az alacsonyabb rendű, halandó test porrá lesz a halálban, a magasabb rendű, halhatatlan lélek pedig különválik és tovább él Istennél az üdvösségben vagy a kárhozatban – nem biblikus tanítás. Rámutattak arra, hogy az ókori görög filozófia közvetítésével, a platonizmus, illetve még inkább az újplatonizmus révén hatolt be a lélek természetes halhatatlanságának eszméje a kereszténységbe.

Az ókori pogány vallások szinte mind vallották a lélek természetes halhatatlanságát. Izráel egyedül állt azzal az álláspontjával, hogy elutasított mindennemű halottkultuszt, a halált a bűn büntetésének tekintette, amelyből csak Isten kegyelme által, csak a halált okozó bűntől való elszakadás nyomán lehetséges a szabadulás, feltámadás által az idők végén.

Az őskeresztények még ugyanígy gondolkodtak a halálról. Az úgynevezett konstantinuszi fordulat nyomán azonban a kereszténység gyakorlatilag szövetségre lépett a pogány vallási és filozófiai eszmékkel. A lélek halhatatlanságának tana ettől fogva lett uralkodóvá a kereszténységben. Feledésbe merült a halál mibenlétéről és a haláltól való szabadulásról szóló eredeti bibliai tanítás. Közrejátszott ebben az is, hogy a kereszténység mindinkább „felhígult”, miután i.sz. 380-tól állami törvény kötelezte a római birodalom valamennyi polgárát a kereszténység felvételére. A pogányságból jött, megtéretlen tömegek számára pedig hihetőbb volt a lélek halhatatlanságának emberi elképzelése. Könnyebb volt ezt elfogadni, semmint elismerni azt, hogy a halál a bűn zsoldja, és hogy annak hatalmából csak Isten kegyelme által, csak a bűnnel való szembefordulás útján szabadulhat meg az ember.

A középkorban véges-végig megkérdőjelezhetetlen volt a lélek halhatatlanságába vetett hit. A 16. századi reformáció idején is csak Luther és Tyndale1 látta tisztán az eredeti bibliai tanítástól való eltérést.

Luther az alábbit írta:

„Nemrég Rómában… megalkották azt a szent hitcikkelyt, hogy az ember lelke halhatatlan. Mert a hitvallásban megfeledkeztünk arról, amit mindannyian vallunk: Hiszem az örök életet. Ugyanakkor Arisztotelésznek, a világi tudomány nagy mesterének segítségével határozatba ment az is, hogy a lélek a testnek a szubsztanciális formája… A filozófusok közt a legkiválóbbak úgy gondolták, hogy a halál eloldja és kiszabadítja a lelket a testből, miután pedig testének lakásából eltávozott, az istenek társaságához csatlakozik és szabad mindenféle testi nyomorúságtól. Ilyen halhatatlanságról a filozófusok álmodoztak, jóllehet azt kielégítően sem megalapozni, sem megvédeni nem tudták. A Szentírás ellenben egészen másként, ti. feltámadásról, és örök életről tanít, és ennek reménységét oly módon tárja fel előttünk, hogy abban nem kételkedhetünk.”

A 20. század első felében valóságos forradalmat idézett elő a keresztény teológusok körében Karl Barth és Oscar Cullmann tanítása, akik azt vallották, hogy „platoniatlanítani” kell a halálról szóló keresztény tanítást, és helyreállítani az eredeti evangéliumi reménységet, a feltámadásba vetett hitet.

Egy jellegzetes részlet Barth-tól: „Egységben és teljességben látja az embert a Biblia akkor is, amikor meghal… Nem egy test nélkülivé váló lélek szakad el egy lélek nélkülivé váló testtől, hanem egy egész ember… most azon a határon áll, amelyen túl már nincs számára idő, és amelyet átlépni nem képes sem testileg, sem lelkileg.”

Néhány sor Cullmann-tól: „Okvetlenül szükség van Isten új teremtő aktusára, mely az embernek nemcsak egy részét hívja vissza az életbe, hanem az egész embert. Tehát mindent, amit Isten teremtett, és amit a halál megsemmisített. Szókratésznek és Platónnak nincs szüksége semmiféle új teremtő aktusra. Hiszen az ő felfogásukban a test lényegében rossz, és így nem kell, hogy tovább éljen. Az a rész pedig, amelynek tovább kell élnie, a lélek, egyáltalán meg sem hal. Ha meg akarjuk érteni a keresztény feltámadáshitet, teljesen el kell szakadnunk a görög filozófiai gondolatvilágtól.”

Sajnos csak a tudományos teológia berkeiben zajlott le a szóban forgó nagy változás, a keresztény tömegek szinte nem is értesültek róla. Ráadásul napjainkban több teológus ötvözni, egyeztetni próbálja a 20. században ismét felfedezett eredeti biblikus tanítást a későbbiekben kialakult hagyományos keresztény felfogással.

Végezetül egy idézet Dr. Nagy Gyula evangélikus teológia professzor dogmatikai teológiai akadémiai jegyzetéből:

„A lélek halhatatlanságába vetett hit nem számol komolyan a halál valóságával: régi, platonikus-orfikus eredetű meggyőződés szerint csak a test kerül a halálba, a lélek-szubsztancia kikerüli azt. Sok más, idegen hatással együtt ez a filozófiai-mitikus gondolat is átkerült a kereszténységbe, és elfoglalta a biblikus reménység helyét… megüresítve a feltámadás értelmét. Az Ige szerint a teljes testi-lelki ember bűnös, ezért a halál – mint a bűn zsoldja – a teljes embert éri.”

Üdv. Péter

KZitus-nak

Őszintén szólva nem nagyon értem mit magyarázol.

Ha Pál apostol nem kerülne azonnal a halála után Krisztushoz, akkor egyáltalán nem lenne vonzó számára a halál, akkor a halál egyáltalán nem volna "nyereség", és semmi értelme sem lenne otthagyni a "gyümölcsöző munkát".

Persze több bizonyíték is van:

"Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak. Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. Maga Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul. Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. Ám bizalom tölt el bennünket, ÍGY JOBBAN SZERETNÉNK MEGVÁLNI A TESTTŐL ÉS HAZAÉRKEZNI AZ ÚRHOZ. Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle. Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e." (2Kor 5,1-10)

"Tudok egy Krisztusban élő emberről, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom, testen kívül-e, nem tudom, Isten a tudója – elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy ez az ember – testben-e vagy testen kívül, nem tudom, Isten a tudója – elragadtatott a paradicsomba és kimondhatatlan szavakat hallott, amelyeket ember el nem mondhat." (2Kor 12,2-4)

Látható, hogy Pál apostol egyáltalán nem zárja ki a testen kívüli létezés lehetőségét és mennyországban levését.

"Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban." (Lk 23,43)

Amit magyaráztok: A "Bizony mondom neked ma, velem leszel a paradicsomban" persze oltári hülyeség. Jézus mindig a "bizony mondom nektek/neked" fordulatot használta sose tette hozzá a teljesen felesleges és értelmetlen "ma" szócskát.

Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. (Lk 16,22-23)

Amit ezzel kapcsolatban magyaráztok az persze szintén erőltetett értelmetlen marhaság. Ezzel az erővel Jézus egy lélekvándorlásos történetet is mesélhetett volna valami extra elvont tanulsággal.

"Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg. Nagy szóval kiáltották, mondván: „Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?” Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig legyenek még türelemmel, míg teljessé nem lesz szolgatársaik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket." (Jel 6,9-11)

Látható, hogy a meghalt vértanúk nagyon is élnek.

"Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele." (Mt 17,1-3)

Mózes és Illés is él. A magyarázatotok, hogy Jézus csak látszólag beszélt velük persze szintén nevetséges. Jézus isteni hatalmával akkor beszél egy halottal amikor neki jólesik. Halálakor például:

"Elment a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt nekik." (1Pét 3,19)

Természetesen az Ószövetség sem tanítja, hogy a halottak teljesen megsemmisülnek, hanem úgymond árnyékként tengetik létüket, többnyire alszanak, de az alvás is egyfajta lét. Ha Isten akarja az "árnyak" olykor felébrednek és akár beszélhetnek is:

"Miattad az alvilág is megmozdul odalenn, érkezésedet várva. Tiszteletedre felriasztja az árnyakat, a föld minden fejedelmét. A nemzetek királyainak mind fel kell előtted trónjukról állaniuk. Mindnyájan megszólalnak és ezt mondják neked: „Így hát te is semmivé lettél, akárcsak mi, te is hozzánk hasonlóvá lettél." (Iz 14,9-10)

"Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől?

Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy." (Zsolt 139,7-8)

Látható, hogy az "alvilág" (héberül: seol, görögül: hádész) egy valóságos hely, mint az ég, ahová elméletileg el lehetne bújni, tehát nem a nagy semmi. Ott vannak valakik, a halottak, az "árnyak". Látható az is, hogy Isten az alvilágban is ott van, s persze bárkit megszólíthat, felébreszthet.

1. A lélek halhatatlan, de nem örökké lévő, mint Isten Ezt írja le az említett ige Péter. Mivel teremtett. A Biblia elég egyértelmű, SzP is jól összeszedte, ráadásul az adventista értelmezés szerint akkor Krisztus csak testet váltott meg, holott Isten még kövekből is tud embert teremteni.

2. "Az úgynevezett konstantinuszi fordulat nyomán azonban a kereszténység gyakorlatilag szövetségre lépett a pogány vallási és filozófiai eszmékkel. "

Ez pont ugyanaz a hazugság, mint hogy a pápai tiara betűinek összege 666 és hogy azóta lett áttéve a szombat vasárnapra, ennek hatására. Már az apostolok is vasárnap törtek kenyeret, minden nap összegyűltek és bár a fülem hallatára tanítja az adventista egyház, hogy a vasárnap az ördög napja, vedd tudomásul, hogy mi a feltámadást ünnepeljük minden vasárnap, nem beteg azt a beteg eszmét, amit ti kitaláltok.

Sziasztok!

Az előző hozzászóláshoz.

1. Az említett ige a görög eredetiben: "ὁ μόνος ἔχων ἀθανασίαν" - szó szerint: a halhatatlanságot egyedül birtokló.

Az adventista értelmezés szerint Isten a teljes embert váltotta meg. Ez az értelmezés egy az egyben megegyezik a hozzászólásomban idézett evangélikus teológiaprofesszor dogmatikai jegyzetében található értelmezéssel.

2. Az apostolok minden nap összegyűltek, ahogyan írtad. Úgy tűnik a füled igencsak rosszul hall, mert az adventista egyház nem tanít olyat amit írsz. Ezt számtalanszor megcáfoltam már, de úgy tűnik, te sem olvasni, sem értelmezni nem vagy képes. Az pedig, hogy kitalálsz egy beteg eszmét, majd megpróbálod ránk húzni, pszichiátriai eset...

"Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve." (Rm 14,5).

Üdv. Péter