Voltak-e a görög "isteneknek"/más "isteneknek" történetük, mint ahogy Jézus Krisztus élete felvan jegyezve az Evangéliumokban?

nem, az ilyesmi istenségek teljesen más "funkcót láttak el" és teljesen más természetűek voltak, szerintem lehetne is valami más szót kitalálni ezekre mint a mai vallások Isten-ére, mert meglehetősen eltérőek már úgy "definició szeint is" azért tettem az idézőjelet mert nincs egzakt definicio (vagy csak én nem tudok róla?)

az ilyen istenségek nem etikusak, kb magasról tesznek az emberiségre, legközelebb az etikához az áll hogy valami épp nincs az adott istenség kedvére, és nyilván nem szeretik ha a szent hejeiket, tárgyikat embereiket bántják vagy méltatlan helyzetbe hozzák

bármiféle konkrét anyagnak ,természeti jelenségnek, társadalmi jelenségnek, tulajdonképpen mindennek lehetett istene, és ezeket nagyon szabadon lehetett gyártani, ha ma is működne valami ilyesmi, akkor kitalálnák mondjuk a számítástechnika istenét, adnánk neki egy nevet ami egy képzett szó a számítástechnikából és áldozatokat mutatnánk ben eki (megtetetnénk/kifizetnénk) ezért ő egyfajta üzleties alapon segít, hogy ne romoljanak el az elektronikai cikkeink olyan könnyen

ezek persze csak a kisebb istenek voltak

voltak a magasabb rendűek, mint pl Zeusz akit említettél, ő nem "a villám" hanem ő az aki a villámot lehajítja a döldre (nem pisti a labda hanem pisti dobott meg egy labdával) nekik akár több fukciójuk is lehetett, az ő műalkotásaik vagy valamiféle tevékenységük tökéletesen mellékes terméke "az anyagi világ" illetve az itt tapasztalható jelenségek

tehát ezeknek a funkciója inkáb valamiféle magyarázó, ez vagy az miért történt, hogy lett a világ stb stb a kisebb istenek pedig szolgáltatást nyújtottak, cserébe a fizetségért (áldozatért ami rengeteg dolog lehetett, pl adott szertartás elvégzése is)

sok kultúrában feltételezték hogy létezik egyetlen mindenható isten aki minden előtt mindig is volt, az csinálta az univerzumot (ami azóta persze megváltozhatott) de elérhetetlen, és ezért a kis istenekkel kell csak foglalkozni mert azok elérhetőek és megvásárolhatóak

néha 1-1 istenségről feltételezik hogy talán egy desptikus uralkodó kultusza élhet tovább benne de nem igazán bizonyítható

a rómaiaknál viszont pont ellenkezőleg történt, ott császárok magukat istenként igyekeztek imádtatni, voltak templomaik ahol ott volt a képmásuk, papjaik , szertartások a tiszteletükre stb stb, ez a kultusz gyakran haláluk után továb folytatódott, ők nyilván valós személyek voltak hiszen még életükben kötelező volt őket istenként imádni...

szóval összefoglalva azt lehet mondani ,hogy a válasz a kérdésedre nem ,a legtöbb "más isten" egyértelműen emberi kitaláció, a despota római császárok kivételével

a mitológiát nem hirdették ,az egyszerűen elterjedt a köztudatban, sokan nem is vették túl komolyan, néhány esetben volt kísérlet erőszakos hellenizálásra, és ennek a teljes kulturális elnyomásnak nyilván a része volt ,hogy igyekeztek minél többekre rákényszeríteni ezeket az isteneket, ami a zsidókat kivéve nagyjából sikerült is

meghalni senki nem halt meg ilyen istenekét(előbb is írtam erre egy példát ugye, az erőszakos hellenizálással szemben nem volt különösebb ellenállás, mikor előkerültek a fegyverek, a zsidókat kivéve)

persze volt, hogy mondjuk Mars jelképei alatt vonultak hadba vagy ilyesmi, de ezt nem valamiféle ideológiai okból, hanem mert így remélték az Istenség pártfogását megnyerni "ha te most segítesz nekünk az neked is jó, mert a te dicsőségedet is növeli"

A mítoszok erről szólnak. Párszáz évig mesélték egymásnak a tábortűz mellett, meg banketteken és ünnepségeken, aztán elkezdték leírni (Homérosz, Hésziodosz, Hérodotosz, de a drámaírók és költők is ezekből merítettek). Majd jöttek a Rómaiak, akik átvették, itt-ott átírták, megváltoztatták a neveket, majd ca 2000 éven keresztül az egész művelt Európa ezeken tanult latinul.

Ezek az istenek azt várták, hogy ismerd el a hatalmukat, az áldozatokat rendszeresen mutasd be, építs oltárt ehhez, illetve tarts ünnepséget a tiszteletükre évente legalább egyszer. Ők közben jöttek-mentek, gyerekeket nemzettek halandókkal és egymással, támogattak vagy elleneztek dolgokat többezer éves sérelemek alapján, harcoltak egymással vagy beálltak az emberi harcokba, féltékenyek voltak, viszálykodtak. Nagyon is emberi tulajdonságaik voltak, senkinek eszébe nem jutott meghalni értük, sőt maguk a görögök is úgy gondolták már a klasszikus kor vége felé (ca i.e. 4. sz.), hogy nem léteznek igazából, de a társadalmi rend fenntartása miatt szükségesek a rituálék illetve szerettek bulizni (a nagyobb ünnepségeken hatalmas nyilvános bankett volt, a húst az emberek fogyasztották el, nem minden rész volt az isteneké). De senki nem csinált abból ügyet, hogy egy föníciai azt állította, hogy Zeusz nem létezik, bezzeg Melkart mekkora menő. Bólintottak, hogy jaja, tök menő, mesélj róla.

A keresztényeket sem azért üldözték a rómaiak, mert nem hittek a pogány istenekben, hanem mert megtagadták a császár kultuszát és az államellenes lázadasnak minősült.