Jó cselekedetekkel lehet érdemet szerezni Isten előtt?

"A keresztény ember azonban mégis jót cselekszik, nem azért, hogy ezzel valamit elérjen, hanem szeretetből , én így gondolom"

Így van. Én is ezt vallom. A kegyelemmel viszont nem értek egyet, mert nem tudom mi az és nem is értem igazán. Jót cselekedni döntés kérdése.

Bár én ha jót cselekszem már nem nagyon érzek empátiát. Csak önmagam megtagadását és eröktetett érzelmeket, amik elég személyválogatók.

a cselekedet nagyon is érdemszerző lehet, abban za esetben ha ahogy magad is írtad az valamiféle belső indíttatásból fakad, járjunk a jellemfejlődés bármely szakaszában, hiszen ha pl neked ösztönösen jön hogy segíts valakinek az is egyn agyon jó dolog, de ha belül te vívódsz a rosszabbik feleddel, és végül mégis úgy döntesz, hogy te jó ember akarsz lenni, és ezért segítesz az mégjobb, hiszen még önmagadal is megharcoltál, viszont a rendszeres ilyen viselkedés idővel emgváltoztatja az embert jó irányba

kb így gondolják a katolikusok is

amit annak idején a reformátorok gondoltak, az az egyik szélsősége adott másik szélsőséges válasz (ami manapság méginkáb túlzásokbam egy át) amég vissza lehet követni, ideértve a bibliát is, a keresztények mindig is úgy gondolták nagyon is van a cselekvésnek érdemszerző tulajdonsága

azzal van a baj amikor valaki "meg akarja vásárolni" az érdemet, tehát mondjuk reggel felrúgsz egy öregasszonyt, á nem baj, majd este felsegítek egyet, és akkor kijöttünk nullába, vagy mondjuk böjtölsz egy kicsit, esetleg mondasz imádságokat, és akkor Isten adott számú bűnödet elengedi

a középkor katolicizmust ez a világnézet jellemezte, és ez ellen szóltak ki a reformátorok

viszont ahogy a jakab levélben is olvashatod, a tettek nagyon is üdvözítenek, de nagyon fontos a mögöttük lévő motiváció (amit a jakab levél ismét csak világossá tesz)

a reformátorok még szerették kiemelni, hogy nem létezik hiteles hit cselekedetek nélkül (simán megölelhetsz és megcsókolhatsz egy nőt anélkül ,hogy keresztnéd, de nem mondhatod hogy szereted ha nem is öleled meg stb stb)

mapaság viszont messzemenően torz elképzelései vannak egyeseknek különösen a neoprotestánsoknak erről ,ami sajnos leszivárgott a reformátusságba is

nekem keserű tapasztalatom, hogy mikor pattogok ,hogy mi reformátusok miért nem végzünk annyi karitatív cselekményt, akkor ltolnak ,hogy nem az üdvözít, mintha jehova tanúit hallanám, csak kicsiben

Igen, de ezt nem lehet magától értetődőnek venni,

és nem érdekből kell tenni, hanem azért mert ezzel elismered Isten szuverén hatalmát, és vezetését, ami szeretetből fakad.

Sátán pontosan ezt állította:

"azért szeretnek, mert lefizeted Őket"

Nekünk be kell bizonyítani, hogy nem így van.

Egy általános iskolai hittanórán értelemszerűen a gyerek életkorához mérten adagolják a teológiai ismereteket.

De hiba volna felnőttként is leragadni azon a szinten, annál az érvrendszernél, amit annak idején a hittan oktató használt.

A megélt hit és a karitatív cselekedetek egy többszörösen visszacsatolt, összefüggő, egységes rendszert alkotnak, és együttesen szereznek érdemeket. Erről a témáról Jakab levelének második fejezetét érdemes elolvasni, ott ez szépen ki van fejtve.

Szia!

"A kegyelem és a hit Istentől kapott ajándék jó cselekedetekkel szerintem nem lehet érdemeket szerezni Isten színe előtt. A keresztény ember azonban mégis jót cselekszik, nem azért, hogy ezzel valamit elérjen, hanem szeretetből , én így gondolom ."

Én is! (Bocsi h rövid voltam,csak fáradt vagyok)