Meddig tart az EGÉSZ böjt? Pénteken vége lett, vagy még hétfőig tart? (40 nap. )

Böjtölés alatt az ételrôl való önkéntes lemondást értjük. A kényszerű éhezés önmagában nem böjt (legfeljebb elvállalható és fölajánlható böjtként). A böjtölés, az emberi élet ôsi szokása az ünnepléssel ellentétes.

1. A böjtölés nyugati hagyományában két világnézeti tényezô vált fontossá:

a) A késô antik világ aszketikus hagyománya. Ezzel a háttérrel a böjt önmagában értelmes dolog: minél kevesebbet eszünk, annál kevesebb rosszat veszünk magunkhoz. Ez mindenek elôtt a belsô megtermékenyítéssel szaporodó állatok (melegvérűek) húsára vonatkozik, míg a külsô megtermékenyítéssel szaporodóknak (hidegvérűek, pl. a hal) húsa engedélyezett volt. Az ilyen felfogás sem zsidó, sem keresztény szempontból nem elfogadható, mert mindent Isten teremtett, az anyagot éppúgy, mint a lelket. A lemondás nem vezethetô le a dolgok, illetve az étel lényegi rosszaságából. Legföljebb azzal lehet megindokolni, hogy valaminek a használata rossz következményekkel jár, vagy használata már önmagában rossz. Ezért mondott le Árpádházi Szent Erzsébet olyan ételekrôl, amelyek nem becsületes jövedelembôl származtak. Az igazságosságon kívül a környezet, a személyiség, az egészség vagy akár politikai ok is indokolhatja az ételrôl lemondást: a Szahara visszaszorítása (SOS Désert), India függetlensége (M. Gandhi), a teljes leszerelés vagy a világméretű éhség megoldása.

b) Az ószövetségi és keresztény hagyomány. Jézus hangsúlyozza, hogy a gonoszt nem lehet anyaghoz kötni és ezért nem lehet megenni. A gonosz helye nem az, amit megeszik az ember, hanem az emberi szív (Mt 19, 15-20). Jézus számára az alamizsna, az imádság és a böjtölés (Mt 6,18) nagy hármasa, amint ez az Ószövetségben a jámborság kifejezéseként kialakult, mértékadóan fontos. A mögöttük lévô okot így fogalmazhatjuk meg: az alamizsnálkodásnál jótékonyságról van szó, arról, hogy a szegények is hozzájussanak a teremtett javakhoz és az élethez. Az imádság a vallásosság megnyilatkozása, a teljes nyitottság a minden értelmet felülmúló, kifürkészhetetlen titok iránt. A böjtölés viszont az ember személyiségét és teremtmény voltát mutatja meg: szegénységét és a környezettôl való függését. Jézus szerint ezt a hármat titokban, szerényen kell gyakorolni, nem lehetnek tüntetô önelégültség és feltűnô jámborság tárgyai, erre mindig gondolni kell.

Már a próféták is tanítják, hogy ez a három -- az alamizsna, az imádság és a böjt --elválaszthatatlan egymástól és belsô egységet alkot. A böjtölést nem szabad csupán negatív aszketikus gyakorlatnak tekinteni: ,,Tudjátok-e, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Azt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket és oldd meg az iga kötelékeit. Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát. Törd meg az éhezôknek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba, ha mezítelent látsz, öltöztesd föl és ne fordulj el embertársad elôl.'' (Iz 58,6; vö. Jer 14,12).

Az Ószövetség alapszándéka a böjtnél is látható: Istenrôl van szó, aki maga az élet és életet ad; Jahve kedvéért kell böjtölni, aki megszabadít minden szolgaságból és az ígéret földjére vezet; a szolgaságból, a bűnbôl az életbe és a szabadságra vezetô exodusról van szó. Az Újszövetségben ez az exodus Isten országába vezet, ahol minden ember testvér. Ezért áll a böjt közeli kapcsolatban a pusztasággal, ahol Izrael népe külsôleg szélsôségesesen lecsökkent lehetôségek között tapasztalta meg Isten kilétét. Ezért akarják a zsidók idônként a böjtben föleleveníteni a puszta körülményeit (a test partner ebben és nem a lélek ellensége!), hogy Istenben teljesen megújuljon és meggyógyuljon.

2. A böjt -- gyakorlati szempontból -- nem hôsiesség, mert egészséges ember könnyen megteheti. Az egyszer megtartott böjt jó hatása ismétlésre ösztönöz. Megszívlelendô: a böjtölés közben folyadékot bôségesen kell magunkhoz vennünk, nem magáért a böjtért kell lemondani, hanem a hallgatag visszavonultságban Isten elôtt és az emberek bajai felé kell megnyílni.

böjt: a mértékletesség erényének cselekedete: tágabb értelemben minden erkölcsi meggondolásból fakadó önmegtagadás, főként az érzéki élvezetektől való tartózkodás; szoros értelemben az önfenntartási ösztön megfékezése az evésben és ivásban. - Célja a lélek fölemelése a testi vágyak megfékezésével, s a bűnbánat kifejezése. Testünk miatt a természettörv. is ajánlja, és minden vallás törv-ei között szerepel. - Az ÓSz-ben a mózesi törv. csak az engesztelés napján írt elő kötelező böjtöt (Lev 16). A fogság után még 4 kötelező böjti nap jött ehhez: Jeruzsálem ostroma kezdetének, elfoglalásának, a tp. lerombolásának, Gedalja meggyilkolásának napja (Jer 41,1; 52,6). A farizeusok külsőséges böjtjével szemben az esszénusok képviselték az istenfélő böjtöt. - Jézus Krisztus 40 napos böjttel kezdte nyilvános tevékenységét. Óv a külsőséges böjttől (Mt 6,16), s a sátán elleni harc fegyveréül adja (17,21). Az Egyh. kezdettől fogva gyakorolta a böjtöt, mert „elvitetett tőle a Vőlegény” (Mk 2,20; vö. ApCsel 13,2). Egy idő után különvált a természetes böjt (szentségi böjt), mely minden ételt tiltott, és az egyh. böjt, mely az ételek mennyiségét, ill. minőségét szabályozza.

1. Régebben a megtartóztatás foka szerint 3 böjtöt ismertek: szigorú böjt, enyhített böjt és a hústilalom.

2. 1966 óta az egyh. törv. csak a szigorú böjtöt és a húst tiltó megtartóztatást ismeri. A böjt alól jogos okból fölmentést adhatnak az ordináriusok, a plnosok és a szerz. elöljárók.

3. A r.k. Egyház hatályos törv-e szerint a húsevéstől v. a ppi konf. előírásai szerinti más eledeltől való tartózkodás az év minden péntekén kötelező, hacsak egybe nem esnek egy a főünnepek közé tartozó nappal; hústilalmat és böjtöt kell tartani hamvazószerdán és nagypénteken (1251.k.). - A hústilalom kötelezi azokat, akik 14. életévüket betöltötték; a böjt pedig az összes nagykorúakat kötelezi 60. életévük megkezdéséig. A lpászt-oknak és a szülőknek legyen azonban gondja arra, hogy a bűnbánat valódi értelmére megtanítsák azokat is, akik fiatal koruk miatt nem kötelesek a böjtre és a hústilalomra (1252.k.). - A ppi konf. pontosabban is meghatározhatja a böjt és a hústilalom megtartását, továbbá egészében v. részben helyettesítheti is a hústilalmat és a böjtöt a bűnbánat más formáival, főként a segítő szeretet cselekedeteivel és vallásos gyakorlatokkal (1253.k.).