XI. Piusz pápa miért ítélte el a kommunizmust?

XI. Piusz pápa a nácizmust elítélő Mit brennender Sorge kezdetű enciklikájával majdnem egyidejűleg, 1937. március 19-én kiadta a Divini redemptoris c. enciklikáját is, amely az istentelen kommunizmust a „liberális materializmus” végső következményeként ítélte el, mind elméletben, mind gyakorlati kihatásaiban. XI. Pius szerint „a kommunizmus, mint társadalmi rend, önmagában teljesen gonosz lévén, még politikai alkalmazkodásból sem pártolható keresztények részéről”

Illetve szeretném azt is megtudni hogy a jelenlegi Katolikus Egyház miért nem támogatja/hangoztatja a kommunista eszmék közelállását a Krisztusi tanításokhoz ?! Miért nem tesz semmit a kommunista világrend megvalósulásáért ?

Mire alapozom ezt a feltevést ? :

A Biblia egyértelműen kimondja, hogy az első keresztények – beleértve az apostolokat – saját maguk által kialakított kommunista közösségben éltek a Jézus halálát és feltámadását követő években. Az Apostolok cselekedetei például ezt írja az első keresztényekről: „Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben. A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt. Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.” (Apcsel 2:44-48) A Szentírásnak vannak más részei, vagy könyvei, amelyek egybe vágnak a kommunizmus számos elvével. Ilyen Mikeás könyve. Mikeás egyszerű paraszti közösségből származott. Büszkén vállalta származását és keményen bírálta az elvilágiasodott, számos vallási előírást figyelmen kívül hagyó városi közeget, ahol a zsidó főpapok vagyonszerzésre törekedtek. Prófétai beszédeiben elsősorban a vidéki nép elégedetlenségéről szólt, támadta a vidék kifosztóit, akik „megkívánják a mezőket, el is rabolják”, akik „megeszitek népem húsát, bőrüket lenyúzzátok róluk, csontjaikat összezúzzátok, feldaraboljátok, mint a fazékba valót, mint a húst az üstbe”.

Jézusnak sok konfliktusa akadt a farizeusokkal és szadduceusokkal, akik ideológiájukban a tagadták a feltámadást. Vallástörténészek szerint mindez arra szolgált, hogy szabaddá tegyék az élet örömeinek élvezetét.