A szentek közbenjáró tevékenysége hogyan mükődik?

Az ember közösségi és történelmi lény, ezért az isteni kegyelem hozzánk való eljuttatásába Isten a kezdetektől fogva mind a mai napig belevon más embereket is. Ez a szentek közösségének és a szentekhez való fohászkodásnak is az alapja.

Mi, akik beleszülettünk a Katolikus Egyházba, szinte olyan természetességgel fordulunk bajainkban a szentekhez, mint a szüleinkhez vagy idősebb testvéreinkhez, kérve segítségüket, pártfogásukat, közbenjáró imádságukat. Ha nem lehetne kéréssel fordulni a szentekhez, ez azt jelentené, hogy beszélni sem lehetne velük. A szentek közössége azonban azért is közösség, mert tagjai élő kapcsolatban vannak egymással.

Az üdvözültek, a szentek ugyanazon világrendbe tartoznak, mint mi, akik a földön élünk, vagy akik a tisztulás állapotában vannak: mindnyájan ugyanarra a Szőlőtőre vagyunk ültetve, és ugyanazon isteni Szeretet jár át bennünket.

A Szentírásban számos példát találunk arra, hogy Isten előtt kedves a szentek közbenjárása, gondoljunk csak Ábrahám alkudozására Szodomáért (lásd Ter 19). A legnagyobb ajándékot Isten a Boldogságos Szent Szűz közreműködésével adta nekünk, akinek igenje által testesült meg Isten Fia a földön, ezért az ő közbenjárása kiváltképp kedves Jézus Krisztus előtt. Ha kétezer évvel ezelőtt Jézus meghallgatta az ő másokért való kérését, például amikor a kánai menyegzőn elfogyott a bor (lásd Jn 2,3-5), vajon ma miért ne hallgatná meg, ha őhozzá fordulva kérünk lelki adományokat (tudva, hogy nem ő a Teremtő, hanem teremtmény, aki Teremtőnk anyjává lett)? Közbenjárását kérni annyit is jelent, hogy ő velünk imádkozik, ahogy tette Pünkösd előtt az apostolokkal (vö. ApCsel 1,14).

A Biblia egyetlen közbenjárót nevez meg, És Ő Jézus.

Csak az Ő közben járása által lehet imádkozni Istenhez, vagy akár bocsánatot kérni....

Látom lenullaszázalékolták páran a Bibliát. Kik vajon? Akik nem csak azt nem ismerik, de Istent sem, hanem mennek a kitalált emberi kitalációk után?

Apcs 9:32 Lőn pedig, hogy Péter, mikor mindnyájukat bejárá, leméne a Liddában lakozó szentekhez is.

Apcs 9:41 És az kezét nyújtva neki, felemelé őt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, eleikbe állatá őt elevenen.

Apcs 26:10 Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam.

Róm 1:7 Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

Róm 8:27 Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.

ITT FELHÍVNÁM A FIGYELMET ARRA, HOGY NEM A SZENTEK ESEDEZNEK... de menjünk tovább:

Róm 12:13 A szentek szükségeire adakozók [legyetek]; a vendégszeretetet gyakoroljátok.

Róm 15:26 Mert tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a jeruzsálembeli szentek szegényei részére némileg adakozzanak.

Róm 16:2 Hogy fogadjátok őt az Úrban szentekhez illendően, és legyetek mellette, ha valami dologban rátok szorul. Mert ő is sokaknak pártfogója volt, nekem magamnak is.

   1Kor 1:2 Az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken:

1Kor 6:1 Merészel valaki ti közületek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok előtt törvénykezni, és nem a szentek előtt?

   1Kor 6:2 Nem tudjátok-e, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-e a legkisebb dolgokban való ítéletekre?

Kicsit ugrok, mert nem másolom be mindet:

  Ef 3:8 Nekem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát;

   Ef 6:18 Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért,

ITT ÍRJA, HOGY EGYMÁSÉRT KELL IMÁDKOZNI.

Júd 1:3 Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak nektek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak nektek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott.

Közbenjárásról:

Kérdés: Mit jelent a közbenjáró ima?

Válasz: Egyszerűen fogalmazva a közbenjáró ima a másokért való imádkozást jelenti. Az Ószövetségben fontos szerep jutott azoknak, akik imában jártak közben népükért, gondoljunk csak Ábrahámra, Mózesre, Dávidra, Sámuelre, Ezékiásra, Elizeusra, Jeremiásra, Ezékielre vagy Dánielre. Krisztust a legfőbb Közbenjáróként mutatja be az Újszövetség, így a keresztények által elmondott valamennyi imádság közbenjárásnak tekinthető, hiszen Krisztuson keresztül jut el az Atyához. Jézus kereszthalálával áthidalta a szakadékot Isten és az ember között. Közbenjárásának köszönhetően mi is közbenjárhatunk imádságban keresztény testvéreinkért vagy az elveszettekért, és könyöröghetünk, hogy Isten teljesítse a kéréseiket akarata szerint. „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,” (1Tim 2:5) „Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik [vagy közbenjár – a fordító] is értünk?” (Róm 8:34)

A közbenjáró ima csodálatos példáját találjuk Dániel könyve 9. részében. Az igazi közbenjáró ima minden elemét felfedezhetjük benne: az Igére reagál (2. vers), buzgóság és önmegtagadás jellemzi (3. vers), önzetlen azonosulást fejez ki Isten népével (5. vers), a bűnbánat erősíti meg (5-15. versek), Isten jellemére hagyatkozik (4, 7, 9, 15. versek), és Isten dicsőségét tűzi ki célul (16-19. versek). A keresztényeknek Dánielhez hasonlóan töredelmes és bűnbánó szívvel, saját méltatlanságuk tudatában és önnön vágyaikat megtagadva kell Isten elé járulniuk másokért. Dániel nem ezt mondja Istennek: „Jogom van ezt kérni tőled, Istenem, mert én az egyik különleges, kiválasztott közbenjáród vagyok.” Ehelyett bűnösnek ítéli magát, aki közvetkezésképpen semmit sem követelhet Istentől. Az igazi közbenjáró nem csupán Isten akaratának megismerésére és beteljesedésére vágyik, hanem azt kéri, hogy mindenképpen legyen meg az Úr akarata, bármi legyen is az, és bármibe kerüljön is. Az igazi közbenjáró nem a maga dicsőségét keresi, hanem Istenét.

Lássuk most a teljesség igénye nélkül, hogy kikért kell közbenjárnunk: „minden feljebbvalóért” (1Tim 2:2), a szolgálattevőkért (Fil 1:19), a gyülekezetért (Zsolt 122:6), a barátainkért (Jób 42:8), embertársainkért (Róm 10:1), a betegekért (Jak 5:14), ellenségeinkért (Jer 29:7), üldözőinkért (Mt 5:44), azokért, akik elhagytak bennünket (2Tim 4:16) és minden emberért (1Tim 2:1).

Bevette magát egy tévhit keresztény körökben, miszerint a közbenjáró hívek egyfajta magasabb rendű „kasztot” alkotnak, akiket Isten különleges szolgálatra hívott el. A Biblia világosan azt tanítja, hogy Isten minden keresztényt elhívott a közbenjárásra. Minden keresztény szívében ott lakik a Szent Szellem, ezért nekünk is éppúgy közben kell járnunk egymásért, ahogyan a Szent Szellem Isten akarata szerint közbenjár értünk (Róm 8:26-27). E parancs mindenkihez szól, nem pedig egyfajta keresztény elit privilégiuma. Valójában bűnt követünk el, ha nem járunk közben másokért. „Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az Úr ellen, és ne imádkozzam többé értetek.” (1Sám 12:23)

Nyilván Péter és Pál sem korlátozta, hogy kik imádkozzanak értük. „Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.” (ApCsel 12:5) Vegyük észre, hogy az egész gyülekezet imádkozott, vagyis nem csupán azok, akiknek különleges ajándékuk volt a közbenjárásra. Pál az Efézus 6:16-18-ban a keresztény hit alapjaira hívja fel az efézusi hívek figyelmét (valamennyiükét!), s ezek közé tartozik a „mindenkor a Lélek által” történő közbenjárás is. A közbenjáró imádság nyilvánvalóan minden keresztény hívő életének szerves részét kell, hogy képezze.

Ezenkívül Pál a Rómabeli híveket is arra kérte, hogy imádkozzanak érte (Róm 15:30), és a Kolossébeliek közbenjárására is számított (Kol 4:2-3). Egyik helyen sem utal arra, hogy csak a hívek egy meghatározott csoportja vehetne részt e szolgálatban. Éppen ellenkezőleg: akik imát kérnek, azoknak minden segítség jól jön! Nincs tehát bibliai alapja annak a feltételezésnek, mely szerint a közbenjárás csupán egyes keresztyének előjoga és elhívása lenne, sőt, kifejezetten káros ez a szemléletmód, mivel gyakran büszkeséget és felsőbbrendűséget szül.

Isten minden keresztényt elhívott a közbenjárásra, és azt szeretné, ha minden hívő aktívan venne részt ebben a szolgálatban. Milyen csodálatos kiváltság, hogy imáinkkal és kéréseinkkel alázatosan járulhatunk a Mindenható Isten trónja elé!

Mertek ellent mondani a Bibliának?

Hogy hogyan is működik a szentek közbenjáró tevékenysége?

Érdekes és logikus magyarázatot várhatunk ezzel kapcsolatban minden kedves katolikus fórumozótól.

A Bibliai valóság ezzel szemben teljesen más.

Először is: amikor pl. Pál apostol szentekről beszélt, azt sohasem elköltözött teremtett lényekre értette, hanem minden esetben olyanokra vonatkoztatta, akik - itt a földi életükben - hittel kérték magukra a Krisztusi Engesztelő Vért.

Másodszor: a Bibliában a Zsidó-levél beszél részletesen Krisztus EGYEDÜLI és KIVÁLTSÁGOS közbenjárásáról (mint védőszentünk), és leírja, miért felesleges bárki másnak a közbenjárása.

Harmadszor: a Bibliában olvashatunk arról, hogy Ábrahám és Jákob Istenéhez imádkoztak. De olyat soha, hogy ÁbrahámHOZ, vagy JákobHOZ imádkoztak volna.

Krisztus olyan egyedüli és megismételhetetlen, tökéletes áldozatot végzett, olyan mértékben tudott azonosulni velünk (miközben saját bűnöket nem szerzett), hogy teljesen felesleges, sőt az evangéliummal nyilvánvaló sértés más valakihez is folyamodni.

-----------------------

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és megterheltettetek...(Máté 11/28-30)"

Nem azt mondja Jézus, hogy "Jöjjetek énhozzám a Boldog Anyám által és a Menny összes szentjei által mindnyájan akik megfáradtatok és megterheltettetek..."

NEM! CSAK SAJÁT MAGÁHOZ INTI!

Pál a Szent Szellem sugallata által a Zsidó-levélben ezt írja: nem oly főpapunk van nekünk, aki ne tudna megindulni a gyarlóságainkon, hiszen mindenben megkíséreltetett miérettünk, kivéve a bűnt. Járuljunk ezért a Kegyelem Királyi Székéhez, hogy alkalmas időben segítséget találjunk.

A Biblia azt a korai keresztény egyházat, mint mintát tárja elénk, ahol nyoma sem volt semmiféle védőszentről, vagy Máriáról alkotott tanításnak. Ilyenekről még csak nem is hallottak.

Mindegyik nagy képviselőjük (Pál, János, Péter, Jakab, István és Júdás) kizárólag a Krisztusba vetett hitet hirdették: CSAK Őbenne bízz, CSAK Őhozzá fordulj, CSAK Őt imádd.

És EZ a SzentÍrás világos és visszatérő álláspontja.