A munkahelyemen agyonszívatnak pedig dolgozom keményen, de bármit teszek az nem jó. Közben mindennap olvasok csendes perceket, imádkozom az új napért. De az a baj egy idő után sok hogy mindent elviseljek. Bűn az ha nem hagyom magam?

Ha vallásos vagy/hívő, és ezt tudják is rólad, akkor nagy eséllyel direkt rád szállnak. Nekem is van olyan munkatársam, aki sportot csinál a szemétkedésből a hívő kollégával (pechjére a hívő kolléga egyike a legtürelmesebb embereknek, akiket valaha is ismertem, szóval az illető a szívatással csak magát hergeli).

Hinni/vallásosnak lenni nem azt jelenti, hogy bárki bármit megtehet veled. Nyilván nagyjából te is érzed, hogy mi az a határ, amit ha átlépnek, már nem tolerálható a részedről. Persze, ha szólsz vagy tiltakozol, megkapod a magadét, hogy mit képzelsz, képmutató vagy, az a dolgot, hogy befogd a szád. De ez nem téged minősít.

A kemény melóval meg az a helyzet, hogy mindig azt a lovat ütik, amelyik húz.

Szia!

A kínaiak néha olyan egyszerűen tekintenek a világra.

"Ha valahol nem érzed jól magad, menj onnét."

(Zsolt.35)

Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.

Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.

Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.

Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.

Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.

Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet. Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.

Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.

Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.

Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!

Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!

Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.

Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.

Ámen

Ha nem az életet szolgálod, akkor az élet sem fog téged szolgálni. Márpedig az Isten maga az élet. Így aztán, imádkozás és kesergés helyett gondold végig, mi az amivel az életet szolgálhatnád. Kezd el, és meglátod jobbra fordul a te életed is.

Ha nem hiszed nekem, egy hétvégén menj ki az erdőbe (főleg, most majd tavasszal), és nézd meg, hogy az ami az életet szolgálja, azt az élet hogy segíti. Ellenben azt is megfigyelheted, hogy ami már nem szolgálja az életet azt az élet elbontja, de nem gonoszságból, hanem, hogy annak minden része minél előbb újra az életet szolgálja, és olyat pedig nem is fogsz találni a természetben, ami az élet ellen van, mert az élet azt nem szolgálván önmagát pusztítja el.

Gondolod, hogyha te a teremtett világ része vagy, és a biblia maga jelenti ki, hogy Isten ezt neked adta, hogy szolgáljon téged itt minden, akkor pont te mentesülnél ez alól? De ha pont az élet ellen élsz, vagy csupán csak nem szolgálván az életet, akkor miért vársz többet annál, mint amid van?

---

Anonymus