Miért nincs már szent inkvizíció ahogy régen?

"szent inkvizíció"

Az inkvizíció mitől szent?

Jézus mikor és hol tanította azt, hogy a világban élő spiritualitást gyakorlókat, misztikával foglalkozókat, vagy paráznákat, prostituáltakat, a Tanítványai, ítélet alá vonják, és kivégezzék?

Mert bizony akkor a Tanítványok nem a királyság jó hírét hirdették volna, hanem azzal lettek volna elfoglalva, hogy vérfürdőt rendezzenek azok ellen, akik nem hallgattak rájuk.

Jézus pont az ellenkezőjét mondta:

Hogy a Tanítványai lesznek az üldözöttek és megölettek, áldozatok, s nem azt hogy a Tanítványai terrorban tartva szerzi be fizikai ráhatással a hívőket....

Azért nincs, mert nem Istentől származó dolog volt, és ezt ő nem támogatta.

Csak azt nem értem, hogy ha előbb-utóbb mindig elmúlnak az ilyen istentelen népek ( a múltban sok volt ilyen, akár maják, akár aztétok, mert azok sem voltak jobbak az inkvizítoroknál), akkor miért van még mindig abortusz, ahol kivégzik a még kicsi fejlődési fázisban lévő embereket? Ez nekem rejtély.

„Miért nincs már szent inkvizíció ahogy régen?”

A legutolsó inkvizíció jogutódja máig létezik a katolikus egyházban, úgy hívják, Hittani Kongregáció. Ennek a vezetője volt pápává választása előtt Joseph Ratzinger, azaz Őszentsége XVI. Benedek, nyugalmazott pápa.

„Akkor miért nincs boszorkányüldözés mint régen?”

A boszorkányokat a világi hatalom üldözte, nem az inkvizíció, de a nagy boszorkányüldözési hisztéria elsősorban a protestáns területeken dúlt, mivel a protestantizmus eltörölte a szentségek nagy részét, és úgy általában a szentelményeket, amik addig az emberek életének szerves részét képezték, ami miatt az emberek védtelennek érezték magukat. Természetesen boszorkányperek voltak a katolikus területeken is akkor is és korábban is, csak nem pont úgy és olyan mértékben, ahogy mondjuk Hollywood szereti bemutatni.

„Miért nem ítéli el a szent inkvizíció a prostituáltakat mint boszorkányokat?”

Prostitúció erősen jelen volt szinte az egész emberi történelemben, úgy a középkorban is, sőt, Itáliában, Rómában kifejezetten elterjedt mesterség volt. De szintén nem tartozott az inkvizíciók feladatai közé a prostitúció üldözése. A prostitúció, illetve az azzal való (vissza)élés szodómiának számított, azaz a prostituált, illetve az, aki a szolgáltatást igénybe vette, szodomita, azaz bűnben megfeneklett volt a felfogás szerint.

„Nem azt mondom, hogy el kell őket égetni, de ha régen is okosak voltak nem tudatlanok és ostobák akkor miért hagyták el a boszorkányüldözést?”

Mert belátták, hogy a boszorkányperek hisztériakeltés, hatalommal való visszaélés, vagy éppen tudatlanság eredményei voltak. Megváltozott az emberek felfogása, megváltozott a hit és a vallás szerepe az életükben, illetve megváltozott maga az uralkodó hatalom is, aminek egyre kevésbé volt szüksége a vallási legitimációra. Ennek ellenére a huszadik századi önkényuralmi rendszerekben ugyanúgy zajlottak boszorkányperek, csak a keresztény eszmerendszert leváltották az állami ideológiák, mint a fasizmus, vagy kommunizmus; a rendszerelleneseket, hatalmi riválisokat, vagy a terror fenntartására feláldozott ártatlanokat pedig nem boszorkányoknak hívták, hanem hazaárulóknak, imperialistáknak, felforgatóknak. Oroszországban, Észak-Koreában, Szaúd-Arábiában, vagy Iránban máig zajlanak ilyen koncepciós perek.