A mai világban ki mennyire tarja fontosnak a vallás és felekezetközi párbeszédet?
És hogyan képzeli el? Inkább szimplán párhuzamosan legyen kibeszélve egy adott téma, vagy mélyrehatóan reflektáljunk a másik irányzat vagy vallás álláspontjára is?
Szisztematikusan feltárva a teológiák hasonlóságait és különbözőségeit.
És az ember mindenáron a saját igaza célba juttatására törekedjen, vagy elismerheti hogy megérthetjük egymást, tanulhatunk egymás bölcsességéből békével, bizalommal és tisztelettel?
Akkor is ha nem történik meggyőzés egyik fél részéről sem.
válasza: válasza:Igazából szerintem a vallásnak az erkölcsről kellene szólni. Ami stabil és örök.
A többi dolog csak kulturális körítés vagy felszíneskedés.
Ha pedig valaki teljesen bizonyíthatatlan dolgokban hisz (ami amúgy egyáltalán nem a lényeg), azért hisz benne mert igaznak vagy szükségesnek ítéli azt.
Amivel nem értünk egyet azt nem fogadhatjuk el. Ami pedig semlegesen érint bennünket nincs szükség igazán.
Mindig nyitottan kell állni a másik emberhez és kritikusan magunkhoz is.
De kizártnak találom, hogy egyházak összeolvadjanak.
Vagy mit tanulhatnának egymástól?
Miről mondjunk le a hitből?
Szerintem sok mindenről le kellene mondani. De nem hiszem, hogy sok hívő ezt gondolja a saját vallása tekintetében.
válasza:A konkrét karitatív tevékenység területén látom értelmét a közös gondolkodásnak és közös cselekvésnek.
Teológiai téren nem árt, ha megismerjük a másik álláspontját is, de ez csak amolyan kölcsönös ismeretterjesztés lehet.
Egyeztetésnek, kompromisszumok kötésének, közös álláspont kialakításának semmi értelme. Sem okát, sem célját, sem értelmét nem látom.
(Mi a tanainkon nem változtathatunk. Aki ezekkel a tanokkal egyetért, az majd áttér hozzánk; aki nem ért vele egyet, az meg nem tér át hozzánk. De nem is várjuk el, hogy áttérjenek hozzánk.)
"A konkrét karitatív tevékenység területén látom értelmét a közös gondolkodásnak és közös cselekvésnek.
Teológiai téren nem árt, ha megismerjük a másik álláspontját is, de ez csak amolyan kölcsönös ismeretterjesztés lehet.
Egyeztetésnek, kompromisszumok kötésének, közös álláspont kialakításának semmi értelme. Sem okát, sem célját, sem értelmét nem látom."
A karitatív tevékenység az bármely más vallással is vagy inkább más, az adott vallásban lévő irányzattal?
Egyébként egyetértek.
válasza:Sok mindent lehet tanulni és sok mindent át lehet venni a más felekezetektől, ha az nem lényegi vagy dogmatikai kérdést érint.
Egy alapos és jóindulatú felekezetközi párbeszéd kapcsán még az is kiderülhet, hogy bizonyos kérdésekben a különbség nem is akkora különbség. Ilyen volt például a katolikus-evangélikus közös nyilatkozat a megigazulásról.
válasza:Mai világban rettentően fontosnak tartom. Európa demográfiai mutatóit nézve ha egy ember meg tudja vallani hogy Jézus a Megváltó, az minden felekezetnek nyereség.
Hogy hogy képzelem el?
Én református vagyok. Nem tartom valószínűleg hogy egy református a Pápa alá akar tartozni vagy Máriának fog imádkozni, ahogy egy katolikus sem hiszem hogy református dolgokat akar majd csinálni.
De mondjuk el tudnám képzelni, hogy református és evangélikus gyülekezetek olyan helyeken ahol mindkettő létszáma kicsi, fuzionáljanak. Például ha egy többnyire katolikus településen mondjuk 40 református és 20 evangélikus járt templomba, akkor egy közös gyülekezetben lenne már 60 ember.
válasza:"Ami stabil és örök."
Az erkölcs minden, csak nem stabil és nem örök!
KULTÚRAFÜGGŐ!
Az pedig változik.
A különböző vallások közötti párbeszédnek egyetlen értelme van:
hogy ne akarják megölni egymást, és együtt tudjanak működni.
válasza:Szia!
Vallástalan ember nincs. Minden párbeszéd, amelynek nem az eltérő álláspont áll a fókuszpontjában ezt valósítja meg. U
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!