Miért nem lehet kitenni az egyenlőségjelet Isten, Allah és Jehova között?

Mert Allah és Jehova a hozzájuk tartozó (mellesleg kamu) vallások szerint egy bosszúálló isten, aki csak a kiválasztott népén segít, a többi népre pedig ezért állatként (gójként) lehet tekinteni.

Zsidók és muszlimok MESSIÁS-ról beszélnek, aki csak a kiválasztott nép messiása a többi nép rovására. A (valódi, és közel sem a vatikáni) kereszténységben MEGVÁLTÓ-ról van szó, aki tekintet nélkül minden nép megváltója.

Az igaz, hogy mind a három vallás - kereszténység, judaizmus, iszlám - monoteista.

A keresztény egyházak/felekezetek a Szentháromság Egy Istent imádják.Szent könyvük a Biblia (Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás)

- A judaizmus is egy Istent imád de nem vallja a Szentháromságot. Szent könyve a Biblia(Ószövetségi Szentírás).Az Ószövetség korában Isten nevét JHWH (Jahve) soha ki nem ejtették ehelyett körülírták. Pl. Jézus perében a főpap azt kérdezte Jézustól; Te vagy-e a Messiás az Áldott(Isten) Fia?

Imádságban a szent név helyett általában az Adonáj(Úr) szót használják, ugyanis a tilalom a mai napig is érvényben van.

Az iszlám elismeri Jézust prófétának, de nem ismeri el Isten Fiának.

A "Jehova" nevet csak egy álkeresztény (szektajehovatanui) használja. A Jehova elnevezés egy fikció.

A keresztények Istene ugyanaz, mint a zsidóké, akit az Ószövetségben Jahvénak hívnak. A kereszténység szerint az egy Istenben három különböző személy van: Atya, Fiú és Szentlélek.

Továbbá békének béke van, viszont különböző tanokat hirdetnek.

Köszönöm a válaszokat. A főbb különbségeket ismerem, itt most inkább filozófiai szinten akartam rámutatni, hogy lehetséges-e a "világbéke"? Tisztában vagyok vele, hogy mindenki másképpen, más szokások alapján tiszteli a saját istenét, így az egész egyesítés gondolat inkább egy el nem érhető utópiára emlékeztet.

Arra gondoltam, hogy ha Isten megbocsátó, akkor miért ne tételezhetnénk fel, hogy azt is eltűri, megérti és elfogadja, ha esetleg más néven szólítjuk? Vajon nem maga a hit a legfontosabb? Azt értem, hogy ilyen erővel ez minden bűn alól felmentést adhatna, ha az illető azzal a logikával érvel, hogy "Isten úgyis megbocsát". Ám ennél csak egy dolog logikátlanabb, ha azt feltételezzük, hogy jogunkban áll az Ő nevében az istenkáromlásért elégtételt venni (pl. ha Jézust "csak" prófétának tekintjük) a másikon, holott nem tudjuk, hogy valójában mit is reagálna rá, mert közvetlenül választ nem kapunk tőle. Aztán az évszázadok alatt még hozzáköltöttek vagy éppen elvettek a valláshoz (egyházhoz), de maga a hit és annak a jóra nevelő üzenete nem érne meg egy próbát, hogy esetleg más felekezet, akár nem keresztények tagjait is emberszámba vegyük? Hiszen akkor hogy lesz valaki igazán elkötelezett jámbor keresztény, ha mellette ennek nevében lappangó gyűlöletet is táplál környezete tagjai irányába?

Ez egy bonyolult dolog. A hit és az egyház kérdése.A keresztényeknek könnyebb a dolguk, mert Jézus élt, és ez legalább a hitben reményt ad. Az Egyház az elején igen jól működött, de szerintem felesleges volt az Oltáriszentség köré kenetet, gyónást, bérmálást kitalálni. Ez a Wikin is megtalálható tény. Isten bocsánatát azt nem lehet kihasználni, mert csak akkor engesztelődsz ki Istennel, ha a hibádból tanultál. Ez emberfüggő. Én (elsősorban) humánus normákat követek, amely az élet teljes védelme, az abnormalitás elítélése. Igen, ha bármikor is Isten "arra kérne", hogy embertzársamat öljem meg, én akkor is tiltakoznék, ameddig szabad akaratom bírja. Mivel ilyen Istenben nem hiszek, én Isten mellett az embertársaimat is egyenlőmértékben szeretmem, én az élet mindenfajta védelmét b árminél fontosabbnak tartom.