Hogy is van ez a "ne ölj" parancsolat?

a "ne ölj" egy egyszerű parancs,azaz ne bántsd a másikat

Hogy valakinek a lelke hogyan távozik el a testből (már ha létezik lélek) az nem mindegy természetes módon vagy erőszakos halál útján

Szia!

A válasz egyszerű. Ez a parancsolat a zsidó nép születésekor adatott. Ekkor az ókori pogány vallások szinte mind vallották a lélek természetes halhatatlanságát. Izráel egyedül állt azzal az álláspontjával, hogy elutasított mindennemű halottkultuszt, a halált a bűn büntetésének tekintette, amelyből csak Isten kegyelme által, csak a halált okozó bűntől való elszakadás nyomán lehetséges a szabadulás, feltámadás által az idők végén.

Az őskeresztények még ugyanígy gondolkodtak a halálról. Az úgynevezett konstantinuszi fordulat nyomán azonban a kereszténység gyakorlatilag szövetségre lépett a pogány vallási és filozófiai eszmékkel. A lélek halhatatlanságának tana ettől fogva lett uralkodóvá a kereszténységben. Feledésbe merült a halál mibenlétéről és

a haláltól való szabadulásról szóló eredeti bibliai tanítás. Közrejátszott ebben az is, hogy a kereszténység

mindinkább „felhígult”, miután i.sz. 380-tól állami törvény kötelezte a római birodalom valamennyi polgárát a

kereszténység felvételére. A pogányságból jött, megtéretlen tömegek számára pedig hihetőbb volt a lélek

halhatatlanságának emberi elképzelése. Könnyebb volt ezt elfogadni, semmint elismerni azt, hogy a halál a bűn zsoldja, és hogy annak hatalmából csak Isten kegyelme által, csak a bűnnel való szembefordulás útján szabadulhat meg az ember.

A lélek természetes halhatatlanságának tana - mely szerint az alacsonyabb rendű, halandó test porrá lesz a halálban, a magasabb rendű, halhatatlan lélek pedig különválik és tovább él Istennél az üdvösségben vagy a kárhozatban – nem

biblikus tanítás. A biblia szerint a lélek nem létezhet a test nélkül. Nem véletlen az apostoli hitvallásban az a mondat, hogy "test feltámadását" hisszük.

Üdv. Péter

ha rossz lenne a léleknek a testben akkor alapvetőleg felesleges lenne az egész születés, gondolkodj

Majd ha meghalunk és atomjainkra bomlunk akkor meglátjuk van e Isten, de addig is maradjunk két lábbal a földön

A gyilkosság egy erőszakos halálnem és ha van lélek az kérdéses hová távozik egy erőszakos halál után

Kedves kérdező!

Ha a tömeggyilkos szemszögéből nézed a történetet akkor felmerül a kérdés hogy ő miért teheti ezt meg?

Mert ő úgy dönt hogy emberek haljanak meg, bármilyen okból, vagyis Istennek képzeli magát!

Isten életnek és halálnak Ura, ehhez az embernek egyszerűen nincs joga!

Egyrészt azért, amit előttem már leírtak.

Másrészt, az élet, amit a másik ember önkényes megölésével elveszel, nem a tiéd, hogy rendelkezz felette, még akkor sem, ha netalántán tényleg úgymond "jót tennél" az illetővel (amit nem akarok megerősíteni, ezért írtam, hogy "ha").

Tehát ha kioltod, azzal igazságtalanságot követsz el, és minden igazságtalanság bűn.

Ezért adta parancsba Isten a törvényben, hogy ne gyilkolj, és emellett pontosan szabályozta, hogy milyen esetekben ad felhatalmazást (akkor is majdnem mindig a közösségnek, és nem az egyénnek) az élet kioltására.

"halhatatlan lélek pedig különválik és tovább él Istennél az üdvösségben vagy a kárhozatban – nem

biblikus tanítás."

Csak milliószor lett megmutatva, hogy biblikus, legalább ne hazudtolnád meg a Bibliát, pont úgy, ahogy a tanúk. Mindenki más látja, de ti eladtátok a lelketeket egy hamis próféta kamu jóslatainak. Borzalom.

Szia

Ha igaz az az elgondolás, amit itt levezettél, akkor az egy sor más kérdést is felvet.

Pl. ha a test a lélek börtöne, akkor büntetés az Isten által ígért feltámadás, mert Isten újból börtönbe zárja a lelket, amikor feltámasztja az embert a földi életre.

De amikor Krisztus feltámasztotta Lázárt, ő nem panaszkodott Krisztusnak, hogy miért zárta újból börtönbe:-), ha ott a halála után jól érezte volna magát, ezt biztosan szóvá teszi Jézusnak.

Ha Isten az emberi testet a lélek börtének teremtette volna, akkor az élet magaa büntetés. Hogyan lehet akkor ezt összeegyeztetni a szerető Isten képével? Hiszen a BIblia azt írja: az Isten szeretet! Akkor melyik az igaz?

A Biblia a lélekről egészen másat ír, mint amit te levezettél, az 1Mózes 2:7-ben. Ha azt vesszük alapul amit a Biblia ír a lélekről, akkor minden egyszerűvé, és érthetővé válik.

Egyébként Isten nem hatalmazta fel az embert, hogy döntsön mások életéről, az az ha akarja megölheti azt.

Képzeld el, ha Ábel vére Istenhez "kiáltott", azóta mennyi ember vére "kiált" Istenhez!! Ahogyan akkor sem hagyta büntetlenül, ma sem hagyja, büntetlenül azokat, akik ölik, mészárolják az embereket. De Ő nem emberi mércével büntet, „nem hagyja a bűnöst büntetlenül” 2Mózes 34:6, 7.

Sziasztok!

"Csak milliószor lett megmutatva, hogy biblikus, legalább ne hazudtolnád meg a Bibliát, pont úgy, ahogy a tanúk. Mindenki más látja, de ti eladtátok a lelketeket egy hamis próféta kamu jóslatainak. Borzalom."

Szeretem az ilyen hányaveti hozzászólásokat, jól lehet rájuk reagálni! :-)

Milliószor lett megmutatva, hogy a lélek halhatatlansága nem bibliakus tanítás - és ezt minden felekezet teológusai elismerik - így egyáltalán nem speciális adventista tanítás. Megteszem most is, hátha végre megmarad... :-)

A 20. század első felében valóságos forradalmat idézett elő a keresztény teológusok körében Karl Barth és Oscar Cullmann protestáns teológusok tanítása, akik azt vallották, hogy „platoniatlanítani” kell a halálról szóló keresztény tanítást, és helyreállítani az eredeti evangéliumi reménységet, a feltámadásba vetett hitet.

Egy jellegzetes részlet Barth-tól: „Egységben és teljességben látja az embert a Biblia akkor is, amikor meghal…Nem egy test nélkülivé váló lélek szakad el egy lélek nélkülivé váló testtől, hanem egy egész ember… most azon a határon áll, amelyen túl már nincs számára idő, és amelyet átlépni nem képes sem testileg, sem lelkileg.” (Kirschliche Dogmatik, Zürich, 1948, III/2., 770–771. o)

Néhány sor Cullmann-tól: „Okvetlenül szükség van Isten új teremtő aktusára, mely az embernek nemcsak egy részét hívja vissza az életbe, hanem az egész embert. Tehát mindent, amit Isten teremtett, és amit a halál megsemmisített. Szókratésznek és Platónnak nincs szüksége semmiféle új teremtő aktusra. Hiszen az ő felfogásukban a test lényegében rossz, és így nem kell, hogy tovább éljen. Az a rész pedig, amelynek tovább kell élnie, a lélek, egyáltalán meg sem hal. Ha meg akarjuk érteni a keresztény feltámadáshitet, teljesen el kell szakadnunk a görög filozófiai gondolatvilágtól.” (Unsterblichkeit der Seele oder Auferstehung der Toten, Stuttgart–Berlin, 1962)

Idézetek katolikus teológusoktól:

„Az európai hagyománytörténetben kiváltképpen két gondolatkör hatására alakult ki a halál utáni élet eszméje. Az egyik a lélek halhatatlanságának görög fogalma, a másik a holtak feltámadásának bibliai hite… Aki azt vallja, hogy az elmúlás után a puszta lélek tovább él Istennél, nem veszi elég komolyan sem a halált, sem a halálon aratott isteni győzelmet… A Biblia szerint az emberi személy – jelenlegi, bukott állapotában – teljességgel a halál hatalmába kerül: a lélek a seol, az alvilág foglya lesz, a test pedig elporlad a sírban. Ez azonban átmeneti állapot csupán. Isten irgalmából újból életre támad az ember, úgy, ahogyan felkel a földről, ahová lefeküdt, ahogyan felébred az álomból, melyben elmerült. Nem kétséges, hogy ez a felfogás sokkal jobban megfelel a jelenkori antropológiai szemléletnek, mint a metafizikai halhatatlanság.” (Nyíri Tamás - katolikus teológus: Remény vagy halál, Vigilia, 1978/11., 723., 725–726. o.)

„E század elejétől az emberi lélekbe (psziché) nyert betekintés nem teszi lehetővé sok gondolkodónak, hogy a platóni filozófia és a hagyományos keresztény tanítás állásfoglalását minden további nélkül átvegye… A keresztények számára mindenekelőtt a Biblia-tudomány eredményei tették kérdésessé a hagyományos felfogást… A gyakran léleknek fordított héber »nefes«… egyetlen helyen sem utal egyértelműen a testetlen lélekre; ugyanakkor a »met« (halott ) szóval szókapcsolatot alkotva a holott estre, a halott személyre vonatkozik… A legutóbbi évtizedekben evangélikus teológusok az ember »teljes halálá«-nak tétele mellett foglaltak állást:a halott csak Isten emlékezetében él tovább, és az utolsó napon isteni teremtői aktus révén fog majd új életre kelni. A katolikus egyházban abban nyilvánult meg a hagyományos felfogással szemben egyfajta tartózkodás, hogy a II. vatikáni zsinat útmutatásai szerint átdolgozott misekönyvben (Missale Romanum) a halottakért mondandó imákból teljesen kiiktatódott a lélek (anima) fogalma.” (Jacob Krämer -katolikus teológus: A halottak jövője, Szent István Társulat, Budapest, 1991, 12. o.)

Végül Idézet Dr. Nagy Gyula evangélikus teológiaprofesszortól:

„A lélek halhatatlanságába vetett hit nem számol komolyan a halál valóságával: régi, platonikus-orfikus eredetű meggyőződés szerint csak a test kerül a halálba, a lélek-szubsztancia kikerüli azt. Sok más, idegen hatással együtt ez a filozófiai-mitikus gondolat is átkerült a kereszténységbe, és elfoglalta a biblikus reménység helyét… megüresítve a feltámadás értelmét. Az Ige szerint a teljes testi-lelki ember bűnös, ezért a halál – mint a bűn zsoldja – a teljes embert éri.” (Dr. Nagy Gyula evangélikus teológiaprofesszor: Dogmatika, teológiai akadémiai jegyzet, Budapest, 1965, 262–263. o.)

Üdv. Péter