Mely területre és népre vonatkozik a Bibliában a Jávánok elevezés?

Szia

Jáfetnek a felsorolásban negyedikként megnevezett fia, valamint Elisah, Társis, Kittim és Dodánim (v. Rodánim) apja. Mivel ezek a személyek Noé özönvíz után élt leszármazottai voltak, ők is benne foglaltatnak „a szigetlakó nemzetek”-ben, mely kifejezés utalhat a tengerparton élőkre, és nem csupán a vízzel körülvett szigeteken élőkre (1Mó 10:2, 4, 5; 1Kr 1:5, 7). A történelmi bizonyítékok alapján Jávánnak és a négy fiának a leszármazottai a Földközi-tenger szigetein és partvidéki területein telepedtek le, Ciprustól (Kittimtől) egészen a Földközi-tenger vidékének ny. részéig.

Jávánt (héb.: Já·wánʹ) az ókori jónok ősatyjaként azonosítják, akiket egyesek „a görögök ősi törzsének” neveznek (C. F. Keil és F. Delitzsch: Commentary on the Old Testament. 1973, I. köt. Mózes első könyve, 163. o.). A költő Homérosz (talán az i. e. VIII. században élt) az I·aʹo·nesz szóval utal a korai görögökre, és II. Szargon idejétől kezdve (i. e. VIII. század) a Yavan név jelenik meg az asszír feliratokon.

Idővel az Iónia nevet már csak Attikára (Athén környékére), Kis-Ázsia ny. partjára (ami a későbbi Lüdia és Kária provincia partvidékeinek felelt meg) és az Égei-tenger ezzel szomszédos szigeteire használták. A D-Görögország és D-Itália között lévő tenger neve még ma is őrzi a jón nevet (Jón-tenger), és elfogadott tény, hogy ez a név nagyon régi múltra tekint vissza, támogatva azt a nézetet, mely szerint Jáván nevének ez a formája egykor Görögország szárazföldi részére, valamint arra a későbbi, kisebb területre vonatkozott, melyet „Ióniá”-nak neveztek.