Azok a keresztyének akik szerint az eleve elrendelés mint olyan kizárt, mit szólnak Róma 9-hez?

Nem könnyű a Római levél, és azon belül nem könnyű a kilencedik fejezet. A Biblia-értelmezésnél azonban vannak bizonyos szabályok. Például, hogy Biblia nem olyan, mint információim szerint a Korán, ahol a későbbi kijelentések felülírják a korábbiakat. A Biblia minden kijelentése egyszerre igaz, és soha nem vesztik el a hatályukat, mint Isten Szava, legfeljebb egyes rendelkezései időlegesek, vagy korlátozott hatókörűek, de ez ki is derül a szövegből, ha erre valaki kíváncsi. Vagyis a Biblia egyik kijelentését nem lehet egy másikkal cáfolni. Ha a Biblia általánosságban nem támogatja, a predesztináció elvét, akkor ebben az esetben sem erről van szó. Isten azt mondta, hogy mindenki a tulajdon bűne miatt lesz számon kérve, nem pedig az Ősei bűneiért, különösen nem az eleve elrendelt sorsáért. Azt is mondja a Biblia, hogy Isten nem személyválogató. Ha előre kiválasztana egyeseket az életre, másokat pedig a kárhozatra, akkor személyválogató lenne. Ehelyett nem a személyeket határozta meg előre, hanem azokat a szempontokat, amelyek szerint az egyes személyek el lesznek bírálva, ez alól pedig nincs kivétel.

Például az, hogy "azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat", nem azt jelenti, hogy a fáraó azért lett gonosz, hogy Isten malmára hajtsa a vizet, hanem a fáraó már gonosz volt előtte is, de ezért kerülhetett ebbe a pozícióba. Persze Egyiptomban dinasztiák voltak, nem pedig választások, így ebben az is benne van, hogy akár többszáz évvel előtte azért engedte meg Isten annak a dinasztiának, hogy hatalomra kerüljön, hogy ez a gonosz fáraó alkalmat adjon Istennek arra, hogy Egyiptom istenei felett ítéletet tartson. Persze ez azt is jelenti egyben, hogy Isten tudja már egy meg nem született emberről, hogy milyen ember. Ézsau például nem azért lett utált, mert Istennek nem volt szimpatikus, hanem egy istentelen ember volt, amit Isten már a születése előtt tudo

Nem könnyű a Római levél, és azon belül nem könnyű a kilencedik fejezet. A Biblia-értelmezésnél azonban vannak bizonyos szabályok. Például, hogy Biblia nem olyan, mint információim szerint a Korán, ahol a későbbi kijelentések felülírják a korábbiakat. A Biblia minden kijelentése egyszerre igaz, és soha nem vesztik el a hatályukat, mint Isten Szava, legfeljebb egyes rendelkezései időlegesek, vagy korlátozott hatókörűek, de ez ki is derül a szövegből, ha erre valaki kíváncsi. Vagyis a Biblia egyik kijelentését nem lehet egy másikkal cáfolni. Ha a Biblia általánosságban nem támogatja, a predesztináció elvét, akkor ebben az esetben sem erről van szó. Isten azt mondta, hogy mindenki a tulajdon bűne miatt lesz számon kérve, nem pedig az Ősei bűneiért, különösen nem az eleve elrendelt sorsáért. Azt is mondja a Biblia, hogy Isten nem személyválogató. Ha előre kiválasztana egyeseket az életre, másokat pedig a kárhozatra, akkor személyválogató lenne. Ehelyett nem a személyeket határozta meg előre, hanem azokat a szempontokat, amelyek szerint az egyes személyek el lesznek bírálva, ez alól pedig nincs kivétel.

Például az, hogy "azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat", nem azt jelenti, hogy a fáraó azért lett gonosz, hogy Isten malmára hajtsa a vizet, hanem a fáraó már gonosz volt előtte is, de ezért kerülhetett ebbe a pozícióba. Persze Egyiptomban dinasztiák voltak, nem pedig választások, így ebben az is benne van, hogy akár többszáz évvel előtte azért engedte meg Isten annak a dinasztiának, hogy hatalomra kerüljön, hogy ez a gonosz fáraó alkalmat adjon Istennek arra, hogy Egyiptom istenei felett ítéletet tartson. Persze ez azt is jelenti egyben, hogy Isten tudja már egy meg nem született emberről, hogy milyen ember. Ézsau például nem azért lett utált, mert Istennek nem volt szimpatikus, hanem egy istentelen ember volt, amit Isten már a születése előtt tudott róla, és a későbbiek igazolták is. Az alapvető tévedés az, amikor az emberek a saját korlátoltságukat rávetítik Istenre, és azt gondolják, hogyha ezt Isten előre tudta, akkor nyilván az Ő akarata volt ez Ézsaunak az életében. Csakhogy alapvető különbség volt Jákob és Ézsau jelleme között. Ézsau megvetette az elsőszülöttségét, annak minden előjogával és áldásával, Jákob pedig mindenre hajlandó volt, hogy azt megszerezze. Istennek pedig sokkal inkább bejött Jákob hozzáállása, mint Ézsaué. Az igazság az, hogy mindkettőjüké lehetett volna az áldás. Ha Ézsaunak jó lett volna a hozzáállása, megmaradt volna elsőszülöttnek jog szerint, de Jákobnak másodszülöttként sem lett volna oka semmi panaszra, mindketten megmaradhattak volna Ábrahám áldásának vonalában. Ám Ézsau a saját hozzáállása miatt került ki az áldás vonalából, noha neki magának sem lehetett később oka a panaszra, de az utódai már nem soroltattak Izrael nemzetéhez, hanem ők lettek az Edomiták, akikkel később sok baja volt Izraelnek.

Azt, hogy Isten milyen szempontok alapjan valaszt ki embereket orok eletre, nem lehet tudni, de olvasd el ezt is:

Róm 8:29 Mert akiket eleve ismert(elore latott), eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.

Elore latja Isten az embereket, es ez a mindentudasa alapjan valasztja ki oket irgalomra, vagy veszedelemre. A szempontokat O ismeri, de Pal leszogezi, hogy tavol legyen, hogy Isten igazsagtalan legyen.

Az elv, miszerint Isten nem személyválogató, és utálat előtte a személyválogatás, átszövi az egész Bibliát. A személyválogatás pedig azt jelenti, hogy valaki pozitív, vagy negatív értelemben megkülönböztet személyeket. Van egy VIP listája, vagy éppen egy fekete listája, vagy mindkettő, és a listán szereplő emberek személyét kiemeli az összes többi közül és különleges bánásmódban részesíti, jó vagy rossz értelemben. Ez pedig nem más, mint a korrupció és a protekció, valamint a sapkaeffektus érvényesülése: ha van az a baj, ha nincs, akkor pedig az. Na ez az, ami Isten előtt utálat, és abszolút mértékben idegen Tőle. Ha előre elrendelné, hogy adott ember üdvözüljön, a másik pedig elkárhozzon, akkor olyan dolgot csinálna, amiről sok helyen kinyilvánította az utálatát. Ilyen pedig egyszerűen nem létezik, ugyanis Istenben nincs semmilyen ellentmondás, legfeljebb az emberek vetítik ki Istenre a saját belső dilemmáikat.

"Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad." (5Móz 10,17)

"El ne fordítsd az itéletet; személyt se válogass; ajándékot se végy; mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja az igazak beszédét." (5Móz 16,19)

"Azért az Úr félelme legyen rajtatok, vigyázzatok arra, amit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel." (2Krón 19,8)

"Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók." (Jób 13,10)

"A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben." (Péld 18,5)

"Személyt válogatni az ítéletben nem jó. Aki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek. Akik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok!" (Péld 24,23-25)

"Személyt válogatni nem jó; mert még egy falat kenyérért is vétkezhetik az ember." (Péld 28,21)

"Azért én is szidalmasakká tettelek titeket és útálatosakká az egész nép előtt, amiatt, hogy meg nem őriztétek az én útamat, hanem személyválogatók voltatok a törvénnyel." (Mal 2,9)

"Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk?" (Mk 12,14)

"Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik." (ApCsel 10,34-35)

"Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő ember lelkének, zsidónak először meg görögnek; Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek: Mert nincsen Isten előtt személyválogatás. Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és akik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg, Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik." (Rm 2,9-13)

"...bárminők valának régen, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az embernek személyét..." (Gal 2,6)

"Ti is urak, ugyanazt cselekedjétek ő velök, elhagyván a fenyegetést; tudván, hogy a ti Uratok is mennyben van, és személyválogatás nincsen Ő nála." (Gal 6,9)

"Aki pedig igazságtalanságot cselekszik, jutalmát veszi igazságtalanságának; és nincsen személyválogatás." (Kol 3,25)

"Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, amely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban." (Jk 2,1)

"És ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét" (1Pt 1,17)

Az igaz, hogy akin akar könyörül, akit pedig akar megkeményít, csakhogy ennek az alapja nem az adott személy, hanem annak az Istenhez való hozzáállása, hiszen az is meg van írva, hogy a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Ez pedig elárulja a titkot, hogy ki az, akin könyörülni akar, és ki az, akin nem. Azon akar könyörülni, aki megalázza magát, és azon nem akar könyörülni, aki kevély Előtte. De valójában azon az emberen is könyörülni akar, aki kevély, csak nem abban az állapotában, amikor a magas lováról akarja megszólítani Istent, mint Toldi Mikit: "Hé, paraszt! Melyik út megyen a Mennybe?" Na ez az, amit Isten soha nem fog meghallgatni. Az azonban mindig az adott emberen múlik, hogy megalázkodik-e, vagy lenézni próbál Istenre, esetleg egyenrangú félként kezeli, nem pedig Isten döntötte el felőle valamikor az ember teremtése előtt.

Még egyszer szeretnék a Jelenések könyvére utalni. Jézus ezt mondja: "Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt." (Jel 3,5)

Továbbá: "És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak." (Jel 22,19)

Ez a két ige azt igazolja, hogy Jézusnak van radírja, és az Élet Könyvében szereplő neveket ki tudja radírozni, ha a hozzájuk tartozó személyek méltatlan dolgot tesznek. Ha kitörölhetőek onnan a nevek, akkor nincs előre eldöntve, hogy kik fognak szerepelni benne, azaz bele is lehet kerülni. Nem mond mást Ezékiel sem.

"Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, amelyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazsága által a napon, melyen vétkezendik. Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen; és ő bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jő, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal. S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből és törvény szerint s igazságot cselekszik; Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, és meg nem hal. Semmi ő vétke, melylyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él. És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja; holott az ő útjok nem igazságos. Mikor az igaz elfordul az ő igazságától s gonoszságot cselekszik, meghal amiatt. És mikor a hitetlen elfordul az ő hitetlenségétől és törvény szerint s igazságot cselekszik, él amiatt. És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja: mindeniteket az ő útja szerint ítélem meg, Izráel háza." (Ez 33,12-20)