Van szó a Bibliában arról, hogy azokkal az emberekkel mi lesz, akik Mózes, és Jézus születése előtt éltek?

Nincs szo errol. A Bibliaban csak az Oszovetseg legvegen jelenik meg a halal utani orok elet otlete (valoszinuleg gorog hatasra). Azelott az emberek eletuk soran kaptak meg a buntetest v jutalmat, es halaluk utan megszuntek letezni.

Hogy az elszigetelt nepekkel mi tortenik... gondolom, minden felekezetnek megvan a sajat valasza es magyarazata.

A Szentírás erről valóban nem nagyon ír konkrétan, a Szent Hagyománynak viszont határozott tanítása volt erről.

Jézus előtt minden halott az alvilágba került. Krisztus a feltámadásakor szabadította meg a holtakat, és aki arra érdemes volt, azt fölvitte a mennybe.

Azok, akik nem ismerik Jézus tanítását, azok is a mennybe jutnak, ha úgy élnek, hogy azt kiérdemlik. Erre viszont már vannak határozott utalások a Bibliában is.

Van szó erről a Bibliában!

Lk16.19-31

Jézus azt tanította, hogy volt az Isten megtestesülése előtt is volt lehetőség arra, hogy üdvözüljenek az emberek, mert Lázárt „felvitték az angyalok Ábrahám kebelére”.

A szegény Lázárnak „vigasztalásban van része”, míg a gazdag ember az alvilágba került, ahol gyötrődött a lángoktól.

Ábrahám „kebele” ugyan még nem a mennyország, de egy olyan létsík, amelyről Jézus segítségével, pontosabban újjászületéssel már Lázár is be juthat a mennyországba, és akkor már többször nem kell újból megszületnie.

Nagyon fontos, hogy az újjászületést ne keverjük össze az újraszületéssel.

Lázárnak is találkoznia kellet Jézussal, és felismerni őt, és elfogadnia, vagy úgy, hogy újra született a földre, vagy ez akár „Ábrahám kebelében” is megtörténhetett. Ezt nem tudjuk, de azt igen, hogy újjá kellet születnie Jézus Krisztus által, mert senki sem juthat be a mennyországba, csak az, aki újjászületik.

Minden ember lelkiismeretében „bele van vésve” az ami a 10parancsolatban is le van írva, ha tehát soha senki nem írta le volna le a 10parancsolatot, akkor is tudhat róla minden ember, mert a lelkiismeretében ez benne van. Ezért bárhol is él valaki, de megtartja, és a lelkiismerete szerint él, üdvözül.

Üdv.: Emánuel

Hogyne.

Ábel pl nagyon jól tudta, hogy a szülei miatt mi történt, és azt is hogy Isten ígéretet tett egy változtatásra, ezért is mutatott be áldozatot, Istennek,

az első prófécia amit Isten Ádámnak mondott erről szól,

Lesz majd egy "mag" aki az emberiséget megmenti a halála által annak, hogy újra az örök élet kilátásával élhessenek a földön, amit Ádámék miatt az utódok is elvesztettek, de nekik ez a reménység biztosított, feltéve hogy elfogadják, és az szerint is élnek.

Ábel idejében semmilyen írás vagy kérés nem volt, Ábel még is megértette, hogy áldozat nélkül nincs engesztelés, így magától kifejezte hogy megértette ezt és hogy elfogadja, és elhiszi ezt az ígéretet.

Az ember pedig nem az égbe "üdvözül", mert nem az égi életét játszotta el az ember, hanem a Földi örök életét. az ember a földből alkottatott, és az örök élet lehetősége is itt lesz a megígért feltámadás alkalmával, az ezer éves millenium, vagy is Krisztus uralkodása alatt.

Jézus ezt a lehetőséget állította helyre, nem az égbe való vándorlást a halál után.

Isten szándékában nem volt soha egyetlen élőnek sem hogy egyszer meghaljon, ha csak az engedetlenség és a lázadás mellett nem dönt, és ezt el is mondta

Ha Ádámék hűségesen éltek volna tovább még ma is élnének és senkinek az eszébe sem jutna, hogy felmegy az égbe ha meg hal, mert nincs halál sem.

egyebek mellett maga Jézus is azt mondta, hogy egy ember mehet csak oda fel, az aki onnan származik.

És ilyen csak egy volt, és az Maga Jézus.

A Többi ember nem az égből van.

ennél fogva az általad említett emberek életre lesznek támasztva, a királyság uralom alatt. Addig halál alvásban vannak.

(János 3:13) 13 Továbbá e g y ember sem ment fel az égbe, csak az, aki az égből szállt le: az Emberfia.

Szervusz

Valóban van írva róluk.

A Zsidók 11. fejezete rengeteg olyan embert említ meg, akik Istennek tetsző életet éltek, és akik teljes reménységgel hittek a feltámadásban.

Jézus a következőket mondta a szadduceusoknak, akik nem hittek a feltámadásban: „Ami a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok-e, mit mondott nektek az Isten, így szólva: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.« Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.” Jézus itt arra a beszélgetésre utalt, mely Isten és Mózes között zajlott az égő bokornál körülbelül i. e. 1514-ben (2Mózes 3:1–6). Jézus rámutatott, hogy amikor Jehova azt mondta Mózesnek, hogy „én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene”, ezzel arra utalt, hogy a feltámadással kapcsolatos ígéret teljesen megbízható. Miért mondhatjuk ezt?

Először is vegyük figyelembe a körülményeket. Amikor Jehova Mózeshez szólt, Ábrahám, Izsák és Jákob patriarchák már réges-rég halottak voltak: Ábrahám 329 éve, Izsák 224 éve, Jákob pedig 197 éve. Jehova mégis úgy fogalmazott, hogy „én vagyok”, nem pedig úgy, hogy „én voltam” az Istenük. Úgy beszélt erről a három patriarcháról, mintha még élnének. Miért?

Jézus ezt így magyarázta meg: „Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.” Gondolkodjunk el rajta, hogy mit akart ezzel mondani. Ha nem lenne feltámadás, az azt jelentené, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob örökre a halál markában maradnak. És ha ez így lenne, akkor Jehova halott emberek Istene lenne. Ez pedig azt jelentené, hogy a halál erősebb Jehovánál, mintha Jehova túl gyenge lenne ahhoz, hogy kiszabadítsa hűséges szolgáit a halál fogságából.

Mindezek fényében mit mondhatunk Ábrahámról, Izsákról, Jákobról és Jehova más hűséges szolgáiról, akik meghaltak? Jézus határozottan kijelentette: „mindnyájan élnek őneki” (Lukács 20:38). Igen, Jehova azon szándékának a megvalósulása, hogy feltámasztja a hűséges szolgáit, annyira biztos, hogy úgy gondol rájuk, mintha élnének (Róma 4:16, 17). Mindegyikük ott él Jehova korlátlan emlékezetében, míg el nem jön az ideje a feltámadásuknak.

Kedves 6-os válaszoló.

Ha megfigyelted volna, láthatod,hogy a Bibliából Isten szavából idéztem Jézus kijelentését.

Ennél fogva aki azt állítja, hogy Jézus hazudik az már egyéni dolog, már pedig Ő határozottan kijelentette, hogy egy ember sem jött az égből csak Ő ezért Ő az aki vissza mehet.

S ez nem egyénileg Jehovista tanítás, hanem Bibliai tanítás,

Kedves Barátom, a Lázár példázata pedig nem valós történet,

Talán még annyit, hogy ha a Jézus által szemléltetett példázat szó szerint értelmezendő, hogyan lehetne, egy csepp vízzel enyhíteni a pokol tüzében levő gazdag embert?

egy csepp víz, nem gondolod, semmit nem ér iszonyatos melegben?

Más részt akik a mennyben vannak azok nem járhatnak át sem ilyen életformába s fordítva se, hogyan nyújtaná le a kezét Ábrahám az égből a Pokolba?