Segítség, Fontos! Valaki segítene?

szia

De nagyon röviden nem lehet bár amennyire lehet igyekszem.

Ábrahám és Sára élete javát sátorban élte le jövevényként egy idegen földön, miután Isten kérésére elhagyták a kényelmes Úr városát

előttük levőkre összpontosítottak, és nem engedték, hogy az élet nehézségei elcsüggesszék őket.

Izsák volt az a fiú, akit Ábrahám várt, és aki Istentől jövő csoda útján született

Ábrahámnak Izsák nemcsak egy átlagos fiú volt. Az egyetlen gyermeke volt feleségétől, Sárától, pedig már nem voltak fiatalok, Sára 90, Ábrahám 100 éves volt.

Hite és engedelmessége miatt Jehova a „barátjának” szólítja, és szövetséget köt vele

megvédi Ábrámot és feleségét rövid egyiptomi tartózkodásuk alatt.

Amikor Ábrám 85 éves, még gyermektelen felesége, Szárai odaadja Ábrámnak egyiptomi szolgálóját, Hágárt, hogy az szüljön neki gyermeket.

Amikor Ábrám 99 éves, nevét Jehova Ábrahámra, Szárai nevét pedig Sárára változtatja és megígéri, hogy Sára fiút fog szülni. Amikor a körülmetélés szövetségét adja Ábrahámnak, ő rögtön körülmetélteti egész háznépét.

Isten próbára teszi Ábrahámot: megparancsolja, hogy áldozza fel fiát, Izsákot a Mórija-hegyen. Ábrahámnak Jehovába vetett mélységes hite nem inog meg. Megkísérli fia és örököse feláldozását, de Jehova megakadályozza és helyette gondoskodik egy pótáldozatról, egy kosról

Sára 127 éves korában meghal és eltemetik azon a mezőn, amelyet Ábrahám Hét fiaitól vásárolt.

Ábrahám elküldi fő háziszolgáját, hogy feleséget hozzon Izsáknak rokonai földjéről.

. Rebeka – családja áldásával – önként elmegy és Izsák menyasszonya lesz. Ábrahám a maga részéről egy másik feleséget vesz, Keturát, aki hat fiút szül neki. Mindazonáltal Izsákot teszi egyedüli örökösévé, ezeknek pedig ajándékokat ad és messzire elküldi őket. Ezután Ábrahám 175 éves korában meghal.

Ábrahám ugyan „idősen és elégedetten” halt meg,

Jézus egy magvetőről beszél. Ez a férfi magokat hint, melyek különböző helyekre esnek.

némelyik mag az útfélre esett, majd jöttek a madarak, és felették. Más mag sziklás helyre esett, ahol persze nem volt sok földje, és azonnal szárba szökkent, mert nem volt mély a földje. De amikor felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, elszáradt. Más mag pedig a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és megfojtották, így nem hozott termést. Más magok pedig a jó földbe estek, s felnőve és gyarapodva termést kezdtek hozni, és teremtek harmincszorosan, hatvanszorosan és százszorosan.”

„A magvető a szót veti. Ezek pedig az útfélen levők, ahová vetik a szót, de mihelyt meghallják azt, eljön Sátán, és elveszi a beléjük vetett szót. És hasonlóképpen ezek a sziklás helyekre vetettek: mihelyt meghallják a szót, örömmel fogadják. De mivel nincsen gyökér bennük, csak egy ideig maradnak meg, azután mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad a szó miatt, elbotlanak. Vannak még mások is, a tövisek közé vetettek; ezek azok, akik hallják a szót, de ennek a világrendszernek az aggodalmai, a gazdagság megtévesztő hatalma és az egyéb dolgok utáni kívánságok a szívükbe hatolnak, és megfojtják a szót, és az gyümölcstelenné válik. Végezetül, a jó földbe vetettek azok, akik figyelnek a szóra, kedvezően fogadják, és gyümölcsöt teremnek harmincszorosan, hatvanszorosan és százszorosan.”

i. e. 1593 Mózes születése

Mózest az édesanyja három hónapos koráig rejtegette, mert nem akarta, hogy megöljék az egyiptomiak. De mivel tudta, hogy megtalálhatják a kisbabát, a következő módon próbálta megmenteni.

Fogott egy kosarat, és megerősítette, hogy ne szivárogjon bele víz. Majd belefektette Mózest, és a kosarat elhelyezte a Nílus menti magas fűben. Mózes nővérének, Mirjamnak azt mondta, hogy maradjon a közelben, és figyelje, mi történik.

Nemsokára a fáraó lánya lejött a Nílushoz fürödni. Azonnal meglátta a kosarat a magas fű között.

A Fáraó lánya a saját fiaként kezdi nevelni, Bár az édesanyját bizza meg annak dajkálásával mig elnem választják.

Így Mózesről az édesanyja gondoskodott. Később, amikor Mózes már elég nagy volt, az anyja elvitte őt a fáraó lányához, ő pedig a fiává fogadta. Így történt, hogy Mózes a fáraó házában nőtt fel.

mivel azután, hogy átadták a fáraó lányának, ’az egyiptomiak minden bölcsességére oktatták’. Josephus történetírónak azt a kijelentését, hogy Mózes hadvezéri rangot ért el az Etiópia elleni háborúban, nem lehet igazolni. A Biblia azonban azt elmondja, hogy Mózes „hatalmas volt szavaiban és tetteiben”

Negyvenéves korára Mózes valószínűleg olyan helyzetben volt, hogy kiváló egyiptomi vezető lehetett volna. Hatalmat és gazdagságot szerezhetett volna, ha a fáraó házában marad.

Mózes éveken át egyszerre élvezte azokat az előnyöket, melyek őt mint hébert, és mint egyiptomit megillették. De amikor látta, hogy egy izraelita társát verik – talán oly kegyetlenséggel, hogy kis híján megölték –, Mózes drámai lépésre szánta el magát

agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban”

Mózesnek száműzetésbe kellett vonulnia. Midián földjén telepedett le, feleségül vette Cippórát, aki Jetrónak, egy nomád törzs vezérének volt a lánya.

Negyven hosszú éven át Mózes a pásztorok egyszerű életét élte

Egy nap azonban nyájait egy olyan helyre vezette, mely közel esett a Hóreb-hegyhez. Ott Jehova angyala jelent meg Mózesnek egy égő bokorban.

hozd ki népemet, Izrael fiait Egyiptomból” – parancsolja Isten.

Mózes most már vonakodik, bátortalan, és nem bízik önmagában

Még egy személyes fogyatékosságát is felhozza,

nyilvánvalóan beszédhibája van.

Bár Mózes nem biztos magában, Isten meg van róla győződve, hogy alkalmas vezető válik belőle!

i. e. 2 körül Jézus születése

fiatal zsidó nő egyedülálló megbízatást kapott, olyan feladatot, melyre a történelem folyamán még nem volt példa: világra kell hoznia Isten fiát, a Messiást

Augustus császár népszámlálást rendelt el, ezért a birodalomban mindenkinek abba a városba kell visszatérnie az összeírásra, ahonnan az ősei származnak.

Természetesen József is felment Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek hívnak, mivel Dávid házának és családjának volt a tagja

Mintegy hét évszázaddal korábban egy prófécia megjövendölte, hogy a Messiás Betlehemben fog megszületni. Volt egy Betlehem nevű város Názárettől csupán 11 kilométerre, a prófécia azonban úgy szólt, hogy a Messiás Betlehem Efratában fog megszületni.

Názáretből mintegy 130 kilométer hosszú, hegyvidéki út vezetett Szamárián át ebbe a kis városkába. Józsefnek ebbe a Betlehembe kellett mennie, mert Dávid király családja, melynek József és Mária is a tagja volt, innen származott.

Kora ősszel kelnek útra, és mivel a száraz évszak lassanként véget ér, számolniuk kell azzal, hogy időnként esni fog az eső.

A város zsúfolásig tele van emberekkel. A szálláshelyet teljesen ellepték az összeírásra érkezett családok. Máriának és Józsefnek nincs más választása, az éjszakát egy istállóban kell töltenie. Ráadásul Mária hirtelen erős fájdalmat érez, olyat, amilyet eddig még soha, és a fájdalmak egyre csak erősödnek. Józsefet biztosan aggodalommal tölti el, amikor látja, mennyire megviseli Máriát a vajúdás.

Ez a gyermek azonban különleges, mert nem csupán Mária elsőszülöttje, Hanem a Teremtő Fia az egész teremtés első szülöttje.

katonai csapat, a katonai parancsnok és a zsidók poroszlói megragadják Jézust és megkötözik

JÉZUST, mint egy közönséges bűnözőt, megkötözve Annás elé, a befolyásos korábbi főpap elé vezetik.

csúfolni kezdik őt és számos káromlást mondanak ellene. Arcul ütik és leköpdösik. Mások letakarják az arcát, öklükkel az arcába vágnak és azt mondják neki gúnyosan: ’Prófétálj nekünk, te Krisztus! Ki az, aki megütött téged?’ Ez a gonosz, törvénytelen viselkedés az éjszakai törvényszéki per alatt játszódik le.

AZ ÉJSZAKA a végéhez közeledik.

Szanhedrin tagjai befejezték a látszatpert és szétszéledtek. Péntek reggel azonban, alighogy megvirrad, újból összeülnek, ezúttal a Szanhedrin tanácstermében. Valószínűleg az a szándékuk, hogy a törvényesség valamilyen látszatát adják az éjszaka lefolyt tárgyalásnak.

Még kora reggel van, amikor Jézust átkísérik a helytartó palotájába

„

Mivel szeretné elkerülni a beavatkozást, Pilátus ezt mondja: „Vegyétek ti át és ítéljétek el a saját törvényetek szerint.”

Elárulva gyilkos szándékukat, a zsidók ezt állítják: „Nem törvényes dolog számunkra, hogy bárkit is megöljünk.” Valóban, ha Jézust a pászkaünnep alatt ölnék meg, az valószínűleg nyilvános zendülést okozna, mivel sokan tiszteletben tartják Jézust. De ha sikerül a rómaiakat rávenni, hogy politikai vád alapján kivégezzék őt, ez felmentené őket a felelősség alól a nép előtt.

különféle vádakat hoznak fel. Egy háromrészes vádat emelnek: „Ezt az embert tetten értük, [1.] hogy fellázítja a nemzetünket, [2.] tiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és [3.] azt mondja magáról, hogy ő Krisztus, a király.”

Pilátus visszamegy a palotán kívül várakozó tömeghez. Nyilvánvalóan Jézussal az oldalán így szól a főpapokhoz és a velük levőkhöz: „Semmi vétket nem találok ebben az emberben.”

Miután megtudja, hogy Jézus galileai, Pilátus kiutat talál a rá háruló felelősség alól. Galilea uralkodója, Heródes Antipás (Nagy Heródes fia) éppen Jeruzsálemben tartózkodik a pászkaünnep alkalmából, ezért Pilátus elküldi hozzá Jézust.

Heródes és őrségének katonái gúnyt űznek Jézusból. Fényes ruhákba öltöztetik, és kicsúfolják. Azután visszaküldik Pilátushoz.

Nagyon szeretné szabadon engedni, mert tisztában van azzal, hogy a papok csak irigységből adták őt a kezébe.

felismerve Jézus ártatlanságát, más módot keres arra, hogy szabadon engedje őt. Így szól a tömeghez: „Szokás nálatok, hogy a pászkaünnep alkalmával szabadon bocsássak nektek egy foglyot.”

A főpapok által felbújtott tömeg azt kéri, hogy Barabbást bocsássák szabadon, Jézust pedig öljék meg.

visszavezeti Jézust és hagyja, hogy megfosszák ruháitól és megkorbácsolják. Ez nem közönséges megkorbácsolás volt. A The Journal of the American Medical Association leírja a római megkorbácsolási módot:

„A szokásos eszköz egy rövid ostor (flagrum vagy flagellum), amely több egyedi, vagy különféle hosszúságú összesodort bőrszíjból áll, melyeken apró vasgolyók vagy hegyes birkacsontdarabok vannak bizonyos távolságra egymástól . . . Amikor a római katonák ismételten teljes erőből lesújtanak vele az áldozat hátára, a vasgolyók mély zúzódásokat okoznak, a bőrszíjak és a birkacsontok pedig bevágásokat idéznek elő a bőrön és a bőr alatti szövetekben. Az ostorozás folyamán aztán a zúzódások felsértik az alattuk levő izomzatot és rezgő véres húscsíkokat tépnek ki onnan.”

E kegyetlen megostorozás után Jézust a kormányzói palotába vezetik és egybehívják az egész katonaságot. Ott a katonák újabb gyalázattal halmozzák el: tövisből koronát fonnak, majd a fejébe nyomják. Nádszálat adnak a jobb kezébe és bíborpalástot adnak rá, amilyet a királyok viselnek. Ezután gúnyosan ezt mondják: „Jó napot, zsidók Királya!” Leköpdösik és az arcába csapnak. Majd kiveszik a kezéből a kemény nádat és arra használják fel, hogy a fejét üssék vele, még mélyebben verve bele a fejbőrébe megalázó „koronájának” hegyes tüskéit.

Jézus nyugodt méltóságot és higgadtságot tanúsít, amely olyan nagyságra vall, amelyet még Pilátus is kénytelen elismerni, mert szavai egyszerre fejeznek ki tiszteletet és szánalmat.

A zsidók, amikor látják, hogy politikai vádjaik nem hoztak eredményt, visszatérnek a vallási természetű istenkáromlás vádjához, amit néhány órával korábban használtak fel a Szanhedrin előtt Jézus perében. „Van törvényünk — mondják —, és a törvény szerint neki meg kell halnia, mert Isten fiává tette meg magát.”

Most Niszán 14-e, péntek délelőtt van, talán délhez közeledik az idő. Jézus csütörtök kora reggel óta van talpon, és egyik haláltusát a másik után szenvedte el. Érthető, hogy ereje nemsokára elfogy a kínoszlop súlya alatt. Egy arra járó férfit, az afrikai Círenéből való Simont kényszerítik hát arra, hogy vigye azt helyette. Ahogy haladnak, sok ember követi őket, köztük nők is, akik a mellüket verik bánatukban, és Jézust siratják.

Jézust most az oszlopra feszítik, kezeit a feje fölé emelve. A katonák azután hatalmas szegeket vernek kezeibe és lábaiba. Ő hevesen megrándul a fájdalomtól, amikor a szegek átszakítják a húsát és az ínszalagjait. S amikor az oszlopot függőleges helyzetbe emelik, a fájdalom még szörnyűbb, mert a test súlya feltépi a szegek okozta sebeket. De Jézus, ahelyett, hogy fenyegetőzne, így imádkozik a római katonákért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Szomjúhozom.” Jézus azt érezve, mintha az Atya, úgymond, megvonta volna tőle a védelmét, hogy feddhetetlensége a végső határig ki legyen próbálva, hangos szóval így kiált fel: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Ennek hallatára az ott állók közül néhányan felkiáltanak: „Nézzétek! Illést hívja!” Valaki nyomban odaszalad, és egy izsópszál végére erősített spongyát borecetbe mártva inni ad neki. Mások pedig ezt mondják: „Hagyjátok őt! Lássuk, vajon Illés eljön-e, hogy levegye onnan.”

Amikor Jézus megkapja a borecetet, felkiált: „Bevégeztetett!” Igen, mindent elvégzett, amiért Atyja a földre küldte. Végül ezt mondja: „Atyám, kezedbe ajánlom szellememet.” Jézus ezzel Istenre bízza az életerejét, abban a reményben, hogy Isten újra helyreállítja őt. Ezután lehajtja fejét és meghal.

Amikor Jézus utolsót lélegzik, heves földrengés támad és a sziklák megrepednek. Oly erőteljes a rengés, hogy a Jeruzsálemen kívül levő emléksírok megnyílnak és kivetik magukból a holttesteket. Az arra járók, akik látják a szabadon lévő holttesteket, bemennek a városba és elbeszélik ezt.