Nem értek valamit: az Atya elítél minket a saját felelőtlensége miatt, de a Fiú szeretne megmenteni, miközben a kettő ugyanaz a személy. Ti ezt értitek?

Az Atya nem minket ítél el, hanem a bűneinket, és szeretne minket megmenteni, ezért is jött el Jézus a világunkba, hogy bemutassa nekünk az Atya szeretetét.

Az Atya és a Fiú pedig nem ugyanaz a személy, hanem két különböző. Viszont mindketten isteni személyek, és egyenlőek egymással.

Ha én ezerszer elmondom a gyerekemnek, hogy ne menjen játszani a sínekre, mert nem lesz jó vége, és még büntetem is talán miatta, de a gyerek továbbra is ott játszik, mert a haverok azt mondják neki, hogy az jó móka és én, a szülő vagyok a hülye, a gyereket elcsapja a vonat, akkor én vagyok a hibás? Mert te ezt állítod.

A szabad akarat erről szól, hogy nem csak választani lehet Istent, de megvetni is és engedetlen lenni neki.

Ez így nem is érthető.

Az „Atya”, akiről a vallások szája tele van, nem egy valaki, Isten nem egy személy és nem ítél el senkit. Közelebb állunk a valósághoz, ha Istent úgy képzeljük el mintha egy önfejlesztő Ihlet lenne, mindennek oka és Forrása; mint egy mindenható törvény, a vezérlő Alapelv mindenben, tehát bennünk is. Erre rájöhetsz, ha a felületnél mélyebben kutatsz.

A Fiú, Názáreti Jézus, kinek élete és tanítása körül létrejött a kereszténység, isteni kilétére ébredve az emberek, a népek (ön-)tudatának fejlesztését, javítását, felemelését látta feladatának. Tehát nem azt, hogy a bűnök és azok következményeitől megváltson bennünket, hanem azt hogy kiemeljen az (ön-)tudat szánalmas állapotából, hogy mi is isteni kilétünkre ébredhessünk.

Jézus, és mi mindannyian személyek vagyunk, de Isten nem az. Isten egy személynél minden tekintetben végtelenszer több, nagyobb, bölcsebb, hatalmasabb. De Isten válhat nekünk személyessé, mint ahogy Jézusnak személyessé vált, mikor Isteni kilétére ébredt és vele azonosult.

Akkor vele együtt mi is mondhatjuk: „Az Atya és én Egy vagyunk.”

Az a legnagyobb probléma ,hogy hogy Isten nem gátolja meg azt a sok hülyét abban hogy sok ilyen hülye kérdést feltegyen.

Inkább keressétek vele a kapcsolatot Jézus által.

Kérdező, neked vannak rém álmaid?

Az Atya egyáltalán nem volt felelõtlen.

Ugyanis úgy teremtett bennünket, hogy SZABAD AKARATUNK VAN.

Vagyis az az ember, aki rossz fát tesz a tûzre, nem kenheti ezt az Atyára, mert szabadon dönthetett arról, hogy mit tesz.

Más kérdés, hogy - mivel az Atya nemcsak Mindenható, de Mindenttudó is - nyilván tudta, mi lesz. Épp ez bizonyítja, hogy egyáltalán nem volt felelõtlen.

Képzeld el, mi lett volna, ha nem ettek volna!

Akkor ugye nem haltak volna meg, a gyerekeik se, azok gyerekei se ... hol férnénk el mind, ha senki nem halt volna meg?

A Fiú kérdésében nem vagyok illetékes, említése ilyen értelemben a mi szemünkben bálványimadás, I-tenkáromlás. :)