A kereszténység hogyan viszonyul a hitelhez és a kamathoz?

Önmagában a kamat a pénzügyi rendszer szükséges velejárója, ahol megjelenik a pénzgazdálkodás, ott megjelenik a kamat is. Önmagában ezért nem bűn, mert a pénzrendszer fenntartásához nélkülözhetetlen, hiszen a pénzintézetek (pl. bankok) a kamat segítségével képesek magukat fenntartani. Ha nem számolnának kamatot, zéró vagy negatív összegű üzletet kötnének, és nem tudnának működni.

A kamat akkor bűn, ha önös érdekből a másik ember kizsákmányolására használod. A pénzintézeteknek fontos a hitelt kérő fizetőképessége, ezért vannak a hitelfeltételek, mert nekik sem érdekük, hogy tönkre menjen az, aki hitelez. Legalábbis normális esetben, mert a 2008-as világválságot az robbantotta ki, hogy olyan pénzügyi konstrukciókkal kereskedtek a nagyobb haszon reményében, ami engedékenyebb volt a hiteligénylőkkel szemben, akiknek a fizetésképtelensége bedöntötte az egész rendszert (nagy vonalakban).

De egy uzsorást rohadtul nem érdeklik a feltételek, pénzt ad akárkinek, és teljesíthetetlen kamatot kér, hogy kiszipolyozza az illetőt, mert neki mindegy, ha tönkremegy és eltörik néhány csontja, a haszna még úgy is megvan, ha nem fizeti vissza az iszonyatos kamattal terhelt kölcsönt.

Szia:-)

Erre a mondatodra szeretnék reagálni: "Az Ószövetség tiltja, az Újszövetség nem mond semmit, tehát akkor az marad érvényben ami az Ószövetségben szerepel."

Én ezt másként tudom.

Bár a hűséges izraeliták engedelmeskedtek Isten törvényének, és kamatmentesen adtak kölcsönt Zs 15:5; Ez 18:5, 8, 17, úgy tűnik, mégis elterjedtté vált a kamatra adott kölcsön, és sok nehézséget okozott a nélkülöző adósoknak Ne 5:1–11; Ézs 24:2; Ez 18:13; 22:12

Jézus Krisztus viszont betartotta Isten erre vonatkozó törvényét, és kibővítette a gyakorlati alkalmazását, amikor ezt mondta: „kölcsönözzetek kamatmentesen, semmit sem remélve vissza” (Lk 6:34, 35). Tehát helytelen lenne, ha valaki nem segítene egy olyan személyen, akit tartósan nehézségek sújtanak, és az önhibáján kívül talán nem tudja visszafizetni az adósságát. Ám ha a kölcsönt nem azért kéri valaki, mert enyhíteni akar a szegénységén, akkor nem kifogásolható az, ha egy személy kamatra ad neki kölcsönt. Jézus maga is utalt arra, hogy helyénvaló, ha valaki kamatot kap a befektetett tőkéje után. Az egyik szemléltetésében helytelenítette azt, hogy egy gonosz rabszolga nem helyezte letétbe az ura pénzét a bankároknál, hogy kamatot kapjon utána Mt 25:26, 27; Lk 19:22, 23.

„Az Ószövetség tiltja, az Újszövetség nem mond semmit, tehát akkor az marad érvényben ami az Ószövetségben szerepel.”

Mondjuk azért szerintem nem ilyen egyszerű. A rabszolgaságot az Ószövetség elfogadja, az Újszövetség meg nem mond róla semmit, akkor mi is fogadjuk el? Pedig azért egy banki hitelkamat meg a rabszolgaság nem ugyanaz a téma a másik ember kizsákmányolását illetően...

„A bankok ma pontosan ezt teszik. Mi alapján döntöd el hogy mettől számit kizsákmányolásnak?”

Azért így erős csúsztatás. A banknak nem az az érdeke, hogy ügyfeleit végletesen kiszipolyozza. Ellenkezőleg: neki az a jó, ha az ügyfél rendesen fizeti a tartozást. Ezért is vannak szigorú feltételei a banki hiteleknek, nem adogatják csak úgy jöttmenteknek.

Nekem egyébként az az álláspontom, hogy az ószövetségi szöveg írásakor még messze nem létezett az a gazdasági fejlettség és pénzügyi kultúra, ami alapján azt a szöveget a mai körülményekre lehetne vonatkoztatni. Nyilvánvalóan azért volt bűn kamatot szedni úgy és akkor, mert abban az értelemben, ahogy a szöveg szerzője értette, nyilvánvalóan a másik ember súlyos kárára van, akkoriban ez ezt jelentette (lásd KZitus válaszát). Nincs értelme ezt egy az egyben a most fennálló rendre értelmezni.

„Attól még a kamat fogalma ugyanaz. Akkor és most is.”

Nem. Ahogyan például a tisztaság fogalma is megváltozott az általános higiéniai körülmények megváltozásával, úgy a kamat is. Ma már nem kerülünk egy nőt azért, mert épp menstruál, és nem gondoljuk őket "tisztátalannak".

„De ha nem fizeted vissza akkor a bank elveszi mindenedet.”

Ez eléggé végső eset, továbbá ez akkor is előfordulhatna, ha történetesen nem számolna kamatot, csak simán nem fizeted vissza a kölcsönt. A bank ugyanúgy egy üzleti vállalkozás, mint egy asztalosműhely, nem az emberek két szép szemében bízik, hanem az ellenszolgáltatásban.

„Dehogynem, ezért volt a 2008-as válság. Ráadásul a mai bankok nem csak a saját betéteseik pénzét adhatják ki hitelbe hanem jóval többet. Gyakorlatilag nem létező pénzt adnak hitelbe amiért kamatot kérnek.”

Be is dőlt miatta a rendszer, és ezt bizony a bankok piszkosul megszívták.

A kamat a kockázat ára. Hívhatjuk hozamnak is, nézőpont kérdése, hogy a hitelügylet melyik oldalán állok. Ha én részesedést vásárolok egy vállalatnál, akkor is bizonyos értelemben kölcsönt adok neki abban a reményben, hogy az általam adott pénzt a vállalat hasznosan felhasználva gyarapítja (kamatoztatja), aminek fejében azt várom el, hogy hosszabb távon ez számomra megtérül, ezzel több pénzem és nagyobb tőkém lesz. Ha banki kötvényt vásárolsz, akkor te adsz hitelt a banknak abban a reményben, hogy a bank azt úgy használja fel az ügyleteiben (például hitelt ad, azaz befektet), hogy gyarapítja azt, aminek egy részét te a kötvény hozamaként kapsz meg. Ez nem különbözik attól, hogy valaki egy szolgáltatásért pénzt kér.

A modern pénzügyi rendszer látja el azt a feladatot, hogy áramoltatja a tőkét a többletből a hiány felé, tehát ahol van pénz, azt be lehet fektetni oda, ahol arra szükség van. Ez a szabályozás a modern kapitalista gazdaság egyik legfőbb alapja. Ugyanúgy nincs értelme ezen számon kérni az ószövetségi törvényeket, mint a hogy a mezőgazdaságban is vetünk különböző növényeket egymás mellé, vagy simán hordunk különböző típusú szálakból szőtt, vagy hasított sertésbőrből készült ruhákat, holott ez alapján azt sem lenne szabad.