Ha Jehova tanúi elvetik a hadakozást akkor hogy tekintenek az Ószövetség néhány alakjára?

Szia

Mivel minket szólítottál meg, azt szeretném mondani, hogy kérd el a környezetedben lévő egyik tanútól az Őrtorony novemberi számát, mert éppen a kérdéseddel foglalkozik.

De itt is elolvashatod:

[link]

Valóban, a Novemberi szám erről szól.

Ezek a bibliai beszámolók feltárják, hogy ha Isten népét elnyomás vagy gonosz befolyás fenyegette, akkor egyes esetekben Isten jóváhagyta a háborúkat a népe és az igaz imádat védelme érdekében. Figyelj meg három tényt ezekkel az Isten által elrendelt háborúkkal kapcsolatban.

ISTEN DÖNTÖTTE EL, KI VEGYEN RÉSZT A HARCBAN.

Egy alkalommal Isten ezt mondta az izraelitáknak: „Nem kell nektek ezúttal harcolnotok.” Miért nem? Mert Isten kelt harcra az érdekükben (2Krónikák 20:17; 32:7, 8). Többször is így tett, például abban az esetben is, amiről a cikk elején olvashattunk. Más alkalmakkor Isten az izraelitákat szólította fel arra, hogy a jóváhagyásával háborúkat vívjanak. Például azért, hogy elfoglalják vagy megvédjék az ígéret földjét (5Mózes 7:1, 2; Józsué 10:40).

ISTEN DÖNTÖTTE EL, MIKOR KERÜLJÖN SOR A HARCRA.

Isten szolgáinak türelmesen várniuk kellett az Isten által meghatározott időre, hogy harcba szállhassanak a gonosz és elnyomó ellenségeikkel. Nem kezdhettek önmaguktól háborút. Ha mégis megtették, Isten nem támogatta őket. A Bibliából kiderül, hogy ha az izraeliták a maguk kezdeményezéséből indítottak háborút, annak gyakran tragikus végkimenetele lett. *

Ráháb és családja Jerikó romjainál

Bár Isten háborút viselt a kánaániták ellen, például Ráhábot és a családját életben hagyta

ISTENNEK NEM OKOZ ÖRÖMET AZ EMBEREK HALÁLA, MÉG A GONOSZOKÉ SEM.

Jehova Isten az élet forrása, és az emberek teremtője (Zsoltárok 36:9). Ezért nem vágyik rá, hogy lássa meghalni az embereket. Szomorú, de az emberek közt vannak olyanok, akik gonosz terveket szőnek azért, hogy zsarnokoskodjanak mások felett, sőt akár még meg is öljék őket (Zsoltárok 37:12, 14). Pont ezért került sor időnként olyan háborúra, melyet Isten jóváhagyott. Ám a hosszú évek alatt, míg megengedte az izraelitáknak, hogy harcoljanak, irgalmas és türelmes volt népe elnyomóival (Zsoltárok 86:15). Ezt bizonyítja az a rendelet, mely szerint az izraelitáknak egy város megtámadása előtt ki kellett hirdetniük a „békefeltételeket”. Így az ott élőknek még volt lehetőségük megváltozni, és elkerülni az összecsapást (5Mózes 20:10–13). Ezzel Isten megmutatta, hogy igaz, amit magáról kijelent: „nem gyönyörködöm a gonosz halálában. Inkább abban gyönyörködöm, ha a gonosz megtér útjáról, és életben marad” (Ezékiel 33:11, 14–16).

Az előzőekből láthatjuk, hogy Isten a régmúltban a háborúkra törvényes eszközként tekintett, mellyel véget vethetett az elnyomásnak és a gonoszságnak. De Isten döntötte el, és nem az emberek, hogy mikor kerüljön sor a harcokra, és hogy ki vegyen részt bennük. Vajon Isten vérszomjasan vágyott ezekre a csatákra? A legkevésbé sem, hiszen gyűlöli az erőszakot (Zsoltárok 11:5).

" a fegyvereket gondolatban virágokra, az erőszakos tettekez pedig puszira cserélik" Ezek nem a hippik voltak?

Make love not war, kerülget az ótvar. Meg ilyenek.

a Keresztények, nem emberi hagyományokra építenek és abban élnek, hanem Jézus tanításában, és követésében

amint írtam, régen Isten jogi eszközként használta az igazság szolgáltatásként a habárút, némely esetben, s meghatározta kik vehetnek rész, hogyan zajlik le, stb.

Jézus viszont ezt lezárta a halálával, és békét hírdet ember és ember között, nem a nacionalista szellemet, amit a vallás köntösében bújtatva nemzetek használnak fel ürügyként erre.

A megváltás megtörtént, Jézus az ígéret szerint meg született a megjövendölt módon, igazolta Atyja nevét, megváltotta az embereket akik közül némelyek élhetnek ezzel, ha úgy élnek, és ezzel már nem kell tovább védeni egy vonalat a messiás megérkezése miatt

Kedves kédező!

A történelmet ugyan ne keverd ide, mert azt én jól ismerem - a bukott ideológiákat, azokat meg végképp ne, kérlek. Ez nem az a hely, köszi. :) Már megkaptad az igazi válaszokat tőlünk, a választ a kérdésedre - K.Zitus válasza, kérlek, olvasd el!.

Ha egyéb kérdésed van, azokra is szívesen válaszolunk.