A keresztények azért teljesítik Isten akaratát, hogy a mennybe jussanak?

nem így van, sőt a protestáns (a hagyományos nagy protestáns egyházak) véleménye szerint a hívő, mikor keresztény lesz (úgy igazán meggyőződésesen) akkor már olyan állapotban van, hogy ha meghal üdvözül, és nem "kapar" hanem csak hálából és méltóságból él helyes etikai életet

a hagyományos egyházak közül mindenki egyet ért abban hogy senki nem tud psuztán azzal hogy jó ember a menybe jutni, tehát már csak ezért sem ilyen "ledolgozásban" gondolkodnak

a keresztények többsége nem feltétlenül gondolja végig mindig minden cselekedetét, egyszerűen van egy képe aról mi ajó és mi a rossz és ez alapján én, nyilván részben pont azért keresztény mert ezzel a filozófiával ért egyet

Szia!

A mennybe jutás, vagy az örök élet Isten ajándéka az ember számára, ezt nem lehet kiérdemelni, vagy cselekedetekkel megszerezni. Ez kegyelemből van.

Az Isten akaratának teljesítése, vagy erkölcsös élet meggyőződésből fakad, az Isten iránti engedelmesség egy gondolkodásmód következménye: nevezetesen, tudom, hogy az Isten akarata számomra jó, és ez az egyedüli út a boldogsághoz és a teljes élethez.

Üdv. Péter

Részben, de nem csak erről van szó.

Az ember, ha igaz hívő, akkor igyekszik elkerülni a bűnt, ha mégis elkövetett valamit, lelkiismeret-vizsgálatot és bűnbánatot tart, a katolikusoknál gyónás is van, ahol Istennek gyónunk, a pap pedig Isten nevében feloldoz, és lelki segítséget, tanácsokat ad ahhoz, hogy kerüljük el azt bűnt, amit meggyónunk.

Az ember egyrészt azért kerüli a bűnt, hogy ne jusson kárhozatra, de ez önmagában csak félelem. Az a jó, amikor az ember nem csak félelemből akar jó lenni, hanem azért, mert nem akarja Istent megbántani.

Mindenki azért cselekszik, amit cselekszik, mert úgy érzi vagy gondolja, hogy úgy jobban jár. Ha például egy anya feláldozza az életét a gyermekéért ezt azért teszi, mert a gyermeke halála jobban fáj neki, mint a sajátja.

Aki már érzelmileg is szereti Istent, az azért cselekszik Isten akarata szerint, mert egyszerűen fáj neki, ha nem úgy tesz.

Azonban nem mindenkiben illetve nem egyformán van meg ez az érzés, sőt magán az emberen belül is változnak az érzelmek. Amikor az ember érzelmileg nincs vagy kevéssé van motiválva akkor csak a racionális érvek illetve a hit nyújt motivációs erőt. Azért teszem meg Isten akaratát, mert tudom és hiszem, hogy megéri, még ha per pillanat ezt nem is érzem át annyira.

Akit szeretünk azzal együtt akarunk lenni. Azért vágyunk a mennybe, hogy Istennel együtt legyünk. Ez olyan, mint a szerelem, a szerelmesek sem akarnak két különböző földrészen lakni.

A Biblia által leírt mennyország: A terített asztal, a lakoma, a káprázatos pompa ezek tulajdonképpen csak képek egy menyegzőről. Egy menyegzőn legalábbis az ifjú párnak nem bőséges táplálkozás lehetősége a legnagyobb örömforrás és a legfőbb motiváló erő, hanem hogy végre örökre együtt élhetnek. A mennyország egy ünnep, az Istennel való együttlét ünnepe.

Szerintem aki keresztény, az nem azért teljesítik isten akaratát, mert a jutalom lebeg a szemük előtt.

Ha egy rotha_t alma lenne tele kukacokkal a jutalom, akkor is követnék az akaratát, mert ők azt gondolják, hogy az a jó, azt kell teljesíteni és nem a jutalom miatt csinálják.