Tudnátok olyan könyveket, vagy filmeket ajánlani, amelyek a keresztesháborúk idején, azoknak is a vége felé játszódnak?

ilyen igazából nincsen :D

a második hadjárat környékén játszódik a Mennyei királyság, ami szerintem sok szempontból jól átadja milyen "hangulata" lehetett a dolognak, és sok valóban hiteles dolog van benne, de nagyon érezhető, hogy szándékosan idológiai alapra készült, egy mai toleranciakampány, és persze ilyen gondolatok jelen voltak már akkor is, de a relativizmus még bőven nem, és ettől rettentően csöpög a film, és mint minden filmben ebben is hosszasan kell oltogatni a katolicizmust

a templomos rendet is barbár és fanatikus állatoknak állítják be ami messzemenően téves, nekem pont az hiányzik a filmből ,hogy megmutassák mekkora különbség volt a kereszteslovagok és a valóban állat módon viselkedő egyéb keresztesek között (akik többsége bűnöző volt és ide menekült az ítélet elől)

Saladinnak biztos nem csak egyfajta presztizskérdés volt Jeruzsálem elfoglalása hanem valóban vallási szempontból tartotta fontosnak

a becsempészett szerelmi szál mint minden ilyen filmben itt is logikátlan, és anakronisztikus

Történelemhűek legfeljebb a dokumentumfilmek lehetnek. Egy történelmi drámának nem az a célja hogy történelem hű legyen hanem hogy egy drámai konfliktust jelenítsen meg, és üzenetet hordozzon amit filmművészeti eszközökkel jelenít meg. Legfeljebb relatíve lehet történelmileg hiteles.

Dokumentumfilm szerintem sok készült a témában, érdemes utánanézni.

A Mennyei királyság című film közvetlenül a harmadik keresztes hadjárat előtt játszódik. Hogy a közvetített üzenettel ki ért egyet és ki nem azt döntse el mindenki maga. Sok történelmi csúsztatás van benne, amit a készítők nyilván tudatosan a film kedvéért követtek el.

A megalakuló keresztesek államok mind az óhazai államszervezet mintájára jöttek létre. Bár a különböző államok urai más területekről érkeztek, lényegesebb különbségek nem alakultak ki közöttük ilyen téren. Bizonyos tekintetben viszont jelentősen eltértek az európai mintáktól, ennek oka hogy más viszonyokhoz kellett alkalmazkodniuk.

Az állam élén a király állt a legfőbb hadúr, és az uralom birtokosa. A királyi hatalom

kezdetben igen erős volt (szemben az európai királyokéval), mivel az uralkodó és az alattvalói

kölcsönösen egymásra voltak utalva, és a helyi nemesség még nem rendelkezett kellő erővel

ahhoz hogy függetlenségre törekedjen. A későbbi években a király hatalma folyamatosan

gyengült, és ez jelentősen hozzájárult az államok bukásához. Az uralkodó hatalmának alapját,

hadereje, a földbirtokai, valamint a kereskedelemből és királyi fennségjogon beszerzett

jövedelmekből felgyülemlett pénz jelentette. A bevételek az uralkodó viszonyokhoz képest

bőségesek voltak, ezeknek nagy részét viszont felemésztette az állandó háborúskodás.

A királyt a nemesség választotta, az uralkodó családjából. A rendszeres csatározásokban odaveszett férfi rokonság miatt, nők is örökölhettek, vagy akár lehettek törvényes uralkodók is.

A király mellett a legfontosabb tisztviselők az udvarnagy, a főparancsnok és a marsall volt.

Az udvarnagy (senechal) feladata volt a pénzügyek kezelése, valamint az igazságszolgáltatás.

Ő volt a király helyettese.

A főparancsnok (connétable) volt a királyi sereg második legfőbb embere, a királyi őrség vezetője.

A marsall (marechal) hatáskörébe tartozott hadifelszerelés ellenőrzése valamint beszerzése.

Számos egyéb hivatalnok is segítette az állam működését, így a kamarás a pénzügyek irányítója, a kancellár a hivatalos iratok kezelője, a vicomte a királyi birtokok kezelője.A nemesség magját néhány nagybirtokos nemesi család jelentette, akik a társadalom többi részétől elkülönülve éltek, és leginkább egymás között házasodtak. Nekik volt alárendelve a számos kisebb nemes és lovag akik a föld hiányában többnyire pénzbeli járandóságot kaptak szolgálataikért. Szinte teljes függetlenséget élveztek saját alattvalókkal, sereggel és hivatalnokokkal rendelkeztek. Csupán a XII. század második felében kényszerültek rá a nemesek vazalussai, hogy a királynak is hűbéresküt tegyenek.Ők voltak a legfelső nemesi

bíróság, a Haute Cour tagjai, ami a király tanácsadó szervezeteként működött. Ez döntött az utódlásról, had és pénzügyekről, és ahogy a király hatalma gyengült egyre nagyobb jelentőségre tett szert.

Az állam egyéb intézményei közé tartoztak például a Cour de Burgeois, aminek feladata a

nem nemesi származású európai telepesek valamint a városi őslakosok jogi ügyeinek intézése volt.

A Cour de Syriens (Szírek bírósága) feladata volt a keleti keresztények ügyeinek képviselete.

A piacokon és vásárhelyeken történő vitás kérdésekben a Cour de la Fond (kereskedelmi bíróság) döntött, a tengerészeti ügyek pedig a Cour de la Mer (tenegrészeti bíróság) felügyelete alatt álltak.

A falusiak akik nagyrészt az őslakosságból álltak, saját jogrendszerrel rendelkeztek. Ügyeiket

a Cour de Rais intézte, a falusi elöljáró vezényletével. A tengerparti városokban létrejövő itáliai valamint egyéb tengeri városok kolóniái teljeskörű autonomiát élveztek, valamint számos kiváltsággal rendelkeztek (adó és vámmentesség). Külön állam voltak az államban, és egyre növekvő befolyásuk később veszélyt jelentett a királyság egységére.

Az egyház helyzete is szilárd volt. A földbirtokok legnagyobb részével egyházi személyek

illetve egyházi lovagrendek rendelkeztek. A keleti katolikus egyház élén a jeruzsálemi pátriárka állt, akinek minden püspök hűbéri esküvel tartozott, ő maga pedig a pápának tartozott esküvel. Az egyházi méltóságok megválasztását a király hagyta jóvá, így megtarthatta a befolyását az egyház felett.

A különböző bárók hatalma egyébként a keresztes államok későbbi időszakában, birtokaikra vagy akár lovagrendekre támaszkodva igencsak megnőtt, már-már saját kiskirályként uralkodtak területeiken.

Az átlagember élete alatt a meghódított népek tagjaira gondolsz? Sem városokon sem azokon kívül nem történt nagy változás számukra. Az uralkodó politikai és gazdasági elit lecserélődött a hódítók javára. A relatíve kis létszámú hódító réteg nem teljes mértékben, de elszigetelődött. Nem zaklatták a helyieket, és az adók sem voltak magasabbak mint egykor muszlim uraik alatt. Az élet folyt tovább mint előtte.

az andalúziából származó Ibn Dzsubajr földrajztudós (aki meglehetősen utálta a kereszteseket) így írt a keresztes államokban tapasztaltakról:

„Utunk összefüggő művelt földterületek és rendezett települések között vitt. Ezek lakói mind muszlimok, akik jól megvannak a frankokkal. Allah mentsen meg az ilyen kísértéstől!

Aratáskor a gabona felét szolgáltatják be a frankoknak és személyenként 1 dínár 5 qirát fejadót fizetnek. Egyébbel, a gyümölcsökre kivetett csekély adón kívül nem bolygatják őket.

Házuk és minden birtokuk teljesen az ő tulajdonukban maradt. Minden frank kézen levő tengerparti várost így igazgatnak; a hozzájuk tartozó vidék; a falvak és a gazdaságok a muszlimok tulajdonában vannak. Szívük bűnre csábíttatik, mivel látják, hogy velük ellentétben a muszlim területeken élő testvéreikkel mennyivel rosszabbul bánnak azok muszlim urai.”

Akkor a keletre induló kereszteshadjáratok semmiképpen sem jöhetnek szóba. Érdemes lenne inkább az katharok, vagy ahogy hívták őket albigensek elleni keresztes hadjáratról írnod. Inkább eretneküldözés mint boszorkányüldözés, de szerintem érdekesebb és kevésbé sablonos. Hemzseg a kegyetlenkedésektől, és eléggé misztikus légkört is lehet vonni köré.

Amúgy ezt ömlengős, földesúri elnyomásos, boszorkányüldözős túlszimplifikált és tudománytalan, marxista történelemszemlélettől fröcsögő hülyeséget meg felejtsd el ha történelmileg is hiteles korszakleírást akarsz adni.