Mit tegyek keresztgyerekként? Hogyan lehetne újra közelebbi a kapcsolatom a keresztszüleimmel?

Most egy pillanatra teljesen felejtsd el, hogy ők a keresztszüleid.

Felnőttként keresztelkedtél meg, tehát teljesen más a helyzet, mintha gyerekként kaptál volna keresztszülőket. A te esetedben a keresztszülőknek abban volt feladatuk, hogy a keresztségre való felkészülésben segítsenek. Ez sikeresen meg is történt.

De felnőtt keresztényként már neked kell a saját utadat járnod, és ha valami gondod akad, akkor a lelkivezetődhöz fordulhatsz. Ő ugyanis azért van, a keresztszülők meg nem azért vannak. :)

Próbáld meg úgy kezelni ezt a dolgot, mint egy szimpla barátságot. Hiszen nincs is szó másról, nincs köztetek "hierarchikus viszony", most már ugyanolyan tagjai vagytok Krisztus testének.

A barátságokban pedig előfordulnak intenzívebb és kevésbé intenzív időszakok, ez természetes. Kellemetlen, ha a két (vagy több fél) nem egyforma súllyal veti bele magát a kapcsolatba, de ez sem ritka dolog és ezt is felnőttként kell tudni kezelni.

Szerintem próbálj meg alkalmazkodni ahhoz, amilyen medret ők szabnak a kapcsolatotoknak.

Először is, lelkivezető alatt a papodra gondoltam, esetleg egy szerzetesre vagy apácára, tehát egy "hivatásosra" nem a keresztszülőkre vagy más, számodra szimpatikus laikusra.

Amiket te elvársz a keresztszülőktől, az talán jogos lenne akkor, ha gyerekkorodban kaptad volna őket. Akkor amolyan kvázi-családtagként részesei lettek volna annak, ahogyan felnősz, ahogyan nevelődsz. Ez egy teljesen más nexus, ilyenkor természetes hogy ez a kvázi-rokoni kapcsolat megmarad az után is.

Jelen esetben nem ez a helyzet. Felnőttként választottátok egymást, de ezzel nem lettetek rokonok, még kvázi sem. Nem várhatsz el tőlük olyan érzelmi kötődést, mintha csecsemőkorodtól ismernének.

És pontosan ahogyan írod, bárki mást is választhattál volna, igazából ennek felnőtt korban nincs jelensége. A keresztség felvételével az egyetemes egyházhoz és a saját egyházközségedhez csatlakoztál, nem pedig egy szimpatikus házaspárhoz. :)

Azt meg tudom érteni, hogy te emberileg szeretnél egy szorosabb kötődést kialakítani. De nem feladata a keresztszülőnek, hogy örökbe fogadjon egy másik felnőttet, még jelképesen sem. Lehet, hogy eszükbe sem jut, hogy neked ilyen elvárásod van irányukba.

Ezt mindenképpen velük beszéld meg, mert egyik érintettnek sem jó az, ha kibeszéletlenül halmozódnak a rejtett feszültségek köztetek.

Nem kérdező, ez nem vallási kérdés, hanem emberi.

Emberi kapcsolatok akkor tudnak tartósak lenni, ha mindkét fél ápolja. Lehet hogy nem egyformán, de egyoldalúan nem lehetséges. Az egy bonyolult dolog, hogy valaki(k) számára egy kapcsolat mitől nem fontos, vagy mitől szűnik meg annak lenni. ÉS erre a konkrét ismeretek nélkül nem lehet válaszolni. Mondok néhány példát anélkül, hogy feltételezném, bármelyik is erre a helyzetre illik.

1. Elfoglaltabbak, mint régen

2. Csak ritkább találkozásra van igényük

3. Nem kívánnak tovább vallási témákról beszélgetni

4. Megbántottad őket akár tudtodon kívül

5. Valamiért nem vagy elég szimpatikus nekik

6. Megváltozott az érdeklődési körük

Rengeteg eset elképzelhető. A tisztázás nem könnyű, de én az őszinte, egyenes beszédre szavazok. Kérhetsz pár perces találkozót. Világossá kell tenni, hogy ennyi és nem több. Vihetsz virágot a hölgynek. Lehetsz kedves. És röviden elmondhatod, hogy fontosak neked, érdekel a véleményük, ha nem terhes nekik, ezt szívesen is vennéd. Fontos úgy fogalmazni, hogy a másik fél kihátrálhasson, ha kényelmetlen neki. Ha sikerül, végül megkérdezheted, hogy zavarná-e őket gyakoribb beszélgetés. Hogy milyen fokozatig jutsz, az kizárólag rajtad múlik. Emberismeret.