A keresztényeknek meg kell tartaniuk a sabbatot?

A kereszténységben a szombat, a teremtés ünnepe továbbra is ünnepnapnak számít, de ez a liturgikus rendben és a böjti szabályozásban jelentkezik, a munkavégzés nincs megtiltva.

Ugyanakkor emellett a vasárnap, a feltámadás napja nagyobb ünnep a szombatnál is, de ekkor sincs szigorú munkavégzési tilalom, csak a lehetőségekhez mérten.

Akinek télen kell futnia, annak nem elég, hogy futnia kell, de még az időjárással is hadakoznia kell, még a Közel-Keleten is. Aki terhes, annak az állapota jelent akadályt. A szoptatós anyának pedig állandóan gondoskodnia kell a kisbabájáról, aki nem csupán eszik és alszik, hanem alkalmanként akkor is ordít, amikor bölcsebb volna, ha hallgatna. Ami pedig a szombatot illeti, olyankor a zsidóknak nem szabad megtenniük nagyobb távolságot, azt is leginkább gyalog. Feltehető, hogy ezek a zsidók, akikről Jézus beszélt, mind törvénytisztelő zsidók lesznek, különben nem volna értelme a felvetésnek. Azt gondoltam, hogy logikus.

Amúgy az Újszövetség időszakában a keresztényeknek súlyos tévelygés bármilyen törvényrendszerhez igazodni, ahogyan az Ószövetség időszakában (Kol 2, 16-23; Gal 5,4). Ehelyett Isten úgy határozott, hogy a szívünkbe önti a törvényét (Zsid 8,10;10,16), és azt kell követnünk, amit a szívünk mond (Rm 2,13-15:26-29), de csak azután, hogy kidobtuk onnan a bűnt, az undokságot és a gonoszságnak sokaságát(Jk 1,21). A szívünkbe kitöltött törvény mindig az Isten akaratával megegyező tettekre ösztönöz bennünket, ami harmóniában van a Bibliával is. Az Újszövetség időszakában Isten többet akar belőlünk, mint a hetünk egyetlen napját. Jézus azt mondja, hogy minden időnket kéri (Mt 10,38-39; 16,24-25; Jn 12,24-25; 1Jn 3,16). Ezért a keresztényeknek minden nap szombat van, pontosabban, rá kellene találniuk erre az állapotra, ha még nem tették (Zsd 4,9-11).

szervusz

2Móz 31:16, 17: „Őrizzék meg Izrael fiai a sabbatot, megtartva a sabbatot nemzedékeiken át. Időtlen időkre szóló szövetség ez [„örök szövetségül”, ÚRB]. Jel ez köztem és Izrael fiai között időtlen időkre.” (Figyeld meg, hogy a sabbat megtartása jel volt Jehova és Izrael között; nem így lenne, ha másoknak is meg kellene tartaniuk a sabbatot. Az ÚRB által „örök”-nek fordított héber szó az ‛ó·lámʹ, mely alapvetően olyan időtartamot ölel fel, amely a jelenből nézve meghatározhatatlan vagy homályba vész, mindenesetre hosszú. Tarthat tehát örökké, de nem szükségképpen addig. A 4Mózes 25:13 ugyanezt a héber szót használja a papságra, amelynek a Zsidók 7:12 szerint később vége szakadt.)

Róma 10:4: „a Törvény vége Krisztus, mindazok igazságosságára, akik hitet gyakorolnak.” (A sabbat megtartása ennek a Törvénynek része volt. Isten arra használta fel Krisztust, hogy véget vessen e Törvénynek. Hogy igazságos állapotban vagyunk-e Isten előtt, az a Krisztusba vetett hitünktől, és nem a hetenkénti sabbat megtartásától függ.)

Lásd még: Galácia 4:9–11; Efézus 2:13–16.

Érdemes végig olvasni ! :)

Gyakran állítják, hogy Isten már az Édenkertben meghírdette a Sabbath-ot – hivatkozva ilyenkor a Sabbath és a 2 Mózes 20:11 közötti kapcsolatra. Habár Isten megpihent a hetedik napon (1 Mózes 2:3), és ez előrevetíti a későbbi Sabbath-törvényt, semmiféle bibliai bizonyítékot nem lelünk arra, hogy megtartatott volna a Sabbath mielőtt Izrel kivonult Egyiptomból. Sehol a Bibliában nem találunk utalást sem arra, hogy a Sabbath megtartása gyakorlatban lett volna Ádámtól Mózesig.

Isten Igéje világosan beszél: a Sabbath megtartása különleges jel volt Isten és Izrael között: “Mózes fölment Istenhez, az Úr pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához, és ezt hirdesd Izráel fiainak: Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld.” (2 Mózes 19:3-5)

“Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.” (2 Mózes 31:16–17)

Az 5Mózes 5-ben, Mózes újra megfogalmazza a Tízparancsolatot Izrael következő generációjának. Ez esetben, miután megparancsolja a Sabbath megtartását (12-14 versek), Mózes megokolja, miért adatott Izraelnek a Sabbath-törvény: “Emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az Úr, erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az Úr, hogy tartsd meg a nyugalom napját.” (5 Mózes 5:15)

Figyeljük csak meg az “ezért” szót! Isten nem azért akarta a Sabbath-napot, hogy a teremtésre emlékezzenek, hanem hogy emlékezzenek egyiptomi szolgaságukra és arra, hogyan mentette ki őket az Úr. Figyeljük meg a Sabbath-nap megtartásának követelményeit: Sabbath-törvény alatt levő személy nem hagyhatta el a házát a Sabbath napján (2 Mózes 16:29), nem rakhatott tüzet (2 Mózes 35:3), és nem késztehetett senkit sem munkára (5 Mózes 5:14). Aki megszegte a Sabbath-törvényt, azt halállal büntették (2 Móz 31:15; 4 Móz 15:32-35).

Az Újszövetség tanulmányozása négy fontos dolgot mutat meg nekünk:

1. Amikor Krisztus feltámadt testében megjelenik és a nap is meg van említve, ez a nap mindig a hét első napja (Máté 28:1, 9, 10; Márk 16:9; Lukács 24:1, 13, 15; János 20:19, 26).

2. Az egyetlen alkalom, amikor a Sabbathot említi az Ige a Cselekedetek könyvétől a Jelenésekig evangélizációs célból történik, a zsidók miatt, és a környezet pedig egy zsinagóga (Cselekedetek 13-18 részek). Pál azt írja: “A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő - pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt -, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket.” (1 Korintus 9:20). Pál nem azért ment oda, hogy közösséget keressen és oktassa a híveket, hanem hogy megmentse az elveszetteket

3. Amikor Pál ezt mondja: “Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” (Csel 18:6), attól fogva a Sabbath többé nem kerül említésre.

4. Ahelyett, hogy a Sabbath-hoz való ragaszkodást szorgalmazná, az Újszövetség az ellenkezőjét kéri (beleértve a 3. pontban említett kivételt – Kolossé 2:16)

Ha közelebbről megvizsgáljuk a 4. pontot, hogy az újszövetségi hívőknek semmiféle kötelezettségük nincs a Sabbath megtartására nézve, és azt is megláthatjuk, hogy a vasárnap mint “keresztény Sabbath” ötlete teljesen idegen a Bibliától. Amint említettük, csupán egy helyen említi a Sabbathot, aztán Pál a pogányok felé fordul. “Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.” (Kolossé 2:16–17). A zsidó Sabbath eltöröltetett, mikor Jézus a kereszten “Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” (Kolossé 2:14).

Ez a gondolat nemegyszer megjelenik az Újszövetségben: “Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek.” (Róma 14:5-6a). “Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból szolgájukká lenni? Aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre” (Galata 4:9–10).

Azonban néhányan azt állítják, hogy Konstantin határozata 321-ben “,egváltoztatta” a Sabbath-ot szombatról vasárnapra. Hogy melyik napon találkozott az első gyülekezet istentiszteleti alkalmon? A Szentírás egyetlen helyen sem említi a szombatot a hívők gyülekezési napja gyanánt. Ugyanakkor kristálytiszta utalásokat találunk arra, hogy a hét első napján jöttek össze. Példa erre a Cselekedetek 20:7: “A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret (...)”. Az 1 Korintus 16:2-ben Pál sürgeti a korintusi híveket, hogy “A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami telik tőle, nehogy akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek.” Minthogy Pál az adakozást “szolgálatnak” nevezi a 2 Korintus 9:12-ben, ennek összegyűjtése minden bizonnyal a vasárnapi istentiszteletek alkalmával történt. Történelmileg a vasárnap és nem a szombat volt a normális talákozási nap a keresztény gyülekezetek számára, és ez a gyakorlat az első századig nyúlik vissza.

A Sabbath Izraelnek adatott, és nem az Egyháznak. A Sabbath még ma is szombat, nem vasárnap – ez soha sem változott. Azonban a Sabbath az Ószövetségi törvény része, a keresztények viszont mentesek a törvény kötelékeitől (Galata 4:1-26; Róma 6:14). A Sabbath megtartása nem kötelező a keresztényeknek – legyen az szombat vagy vasárnap. A hét első napja, a vasárnap, az Úr napja (Jelenések 1:10), ami az Új Teremtést ünnepli Krisztussal mint feltámadt Királyunkkal együtt. Nem kötelez semmi, hogy megfeleljünk a mózesi Sabbathnak – pihenésben, hanem szabadok vagyunk Krisztus követésére – Őt szolgálva. Pál apostol azt mondja, hogy minden egyes kereszténynek döntenie kell, hogyan éli meg a Sabbathot: “Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében.” (Romans 14:5). Minden nap Isten kell imádnunk, nem csak szombaton – vagy épp vasárnap.

Szia!

A szombat egy lehetőség. Jómagam református körből jövök, és több mint fél év volt, mire ezt megértettem. Addig vitáztam az adventistákkal, és nem igazán jutottunk dűlőre. Aztán megértettem. Az adventisták nem törvényeskedésből tartják a szombatot. Nem azért, hogy üdvözüljenek. Ezt csak azok híresztelik el rólunk, akik valamilyen oknál fogva gyűlölnek bennünket.

A szombat Isten ajándéka. Olyan mint a házasság. Amíg nem élsz vele nem érted meg. Amikor vettem a fáradságot és eltöltöttem egy egész szombatnapot az adventista testvéreimmel, akkor döbbentem rá erre. Egy hatalmas lehetőség, egy hatalmas kiváltság Isten jelenlétében lenni egy egész napon át. Naplementétől-naplementéig a napok természetes határai szerint. Egy adventista egész héten át erre készül.

A keresztényeknek tisztelniük kell a szüleiket, szeretniük kell az embertársaikat, az első négy parancsolat azonban lehetőség. Lehetőség arra, hogy kinyilvánítsák az Isten iránti viszont-szeretetüket azzal, hogy nem imádnak mást, hogy nem borulnak le más előtt, hogy nem veszik fel Isten nevét hiába, és hogy megtartják a szombatot, mint a Teremtés emlékünnepét az Istennel való felhőtlen közösség napját. Én így látom.

Üdv. Péter