Mi a Katolikus Egyház álláspontja a méhenkívüli terhesség megszakításáról?

Na megtaláltam:

A méhen kívüli terhesség – Egészség kvíz

Cikkek | 2009. március 05. 20:38 .Ha a megtermékenyített petesejt nem a méhen belül ágyazódik be, méhen kívüli terhességről beszélünk, ami 150-200 élveszülés közül, 1 esetben fordul elő. A méhen kívüli terhesség esetében, a kismamák 98 %-ánál, az egyik petevezetékben alakul ki a terhesség, amely komoly hasüregi vérzést, és erős hasi fájdalmakat okozhat. Súlyosabb esetben életveszélybe sodorja a kismamát. Ha a megtermékenyült petesejt a hasüregi szervek hashártya felszínéhez tapad, az esetben hasüregi terhességről beszélünk, amely nagyon ritkán fordul elő.

Nem kötözködés volt. Több helyen is megkülönböztetik a kettőt. Gondolom azért, mert a kürtterhességbe fixen bele lehet halni. A másikról ezt nem olvastam sehol

Az Egy. Kir.-ban a római katolikus egyház teljesen ellenzi az abortuszt és a kivételeket csak arra korlátozza, mikor az elrákosodott méh vagy egy méhen kívüli terhesség eltávolításáról van szó. Még itt is az a lényeg, hogy az anya életének megmentése során esetleg meghalhat a magzat, de nem szabad akarni vagy elhatározni a magzat meggyilkolását, és ahol lehet, mindent meg kell próbálni, hogy megmentsék az életét, ha életképes.

Dr. Balázs Pál

római katolikus plébános :

Summázatként három konkrét megállapítást teszek:

1.Az emberi élet direkt elutasítása soha, semmilyen körülmények között sem indokolt.

2.Amikor az anya és a magzat élete egyszerre forog kockán, az emberi beavatkozásnak akkor is az élet megmentésére kell törekednie, és direkt sohasem irányulhat senki (még a magzat) élete ellen sem.

3.Élő embriókon nem szabad kísérleteket végezni, hacsak nincs meg az az erkölcsi bizonyosság, hogy nem ártanak a magzat vagy az anya életének és épségének. Feltétlenül szükséges a szülők alapos informálása. Csak az ő beleegyezésük után kezdhető meg a kísérlet. Erkölcstelen embriókat pusztá kísérletek céljaira létrehozni.

Az Egyház konkrétan a méhen kívüli terhesség kapcsán - tudtommal - egyszer nyilatkozott (lásd alább), de a kérdést illető alapelveket már többször is és határozottan képviselte, így a katolikus erkölcsteológusok a konkrét esetről meglehetősen egységesen és biztosan tudnak nyilatkozni.

A kérdés azért tűnik bonyolultnak, mert a méhen kívüli terhesség esetében mind az anya, mind a gyermek élete veszélyben van, és bár a magzat még él, de nagyon minimális esély van arra, hogy egyáltalán megszülethet. Az Egyház erkölcsi tanítása azonban világos: minden életet tisztelni kell. Ebből kiindulva a következő két alapelvet lehet leszögezni:

1.A magzat egy élő személy. Tehát a méhen kívüli terhesség esetében sem lehet törvényes olyan eljárás, amely közvetlen abortuszt idéz elő.

2.Az anya élete ugyanennyire fontos. Tehát az olyan orvosi eljárások (műtétek, kúrák, gyógyszeres kezelések), amelyek az állapotos asszony életét halaszthatatlanul megvédeni hivatottak, erkölcsileg törvényesek.

Ezt fektette le 1898-ban, XIII. Leó pápa alatt a Szent Offícium (ma Hittani Kongregáció), amikor egy mexikói püspöknek válaszolt egy feltett kérdésére:

K: Megengedett-e a hasfelmetszés (laparotomia), amikor méhen kívüli terhességről van szó, vagy, ha olyan embriókról van szó, amelyek nem a szokott helyen fogantak meg?

V: Ha a szükség arra kényszerít, meg van engedve a hasmetszés, hogy az anya öléből a nem a szokott helyen fogant magzatokat kivegyék, amennyiben minden lehetséges módon komolyan és alkalmas módszerekkel vigyáznak úgy a magzat, mint az anya életére.

Bár a méhen kívüli terhesség legtöbb esetben vetéléssel végződik (azaz a magzat magától meghal), de az erre való várakozás sokszor igen nagy kockázattal jár, ezért ilyenkor valamit tenni kell. Mindez – a két fenti alapelv figyelembevételével - csak úgy hozható összhangba, hogy olyan eljárást kell választani, ami az anya életét védi, de ugyanez az eljárás nem jelent közvetlen abortuszt, azaz nem a gyermek életének a közvetlen kioltása a cél. Így fektethető le a harmadik alapelv:

1.Az olyan orvosi eljárás, amely az anya életét védi (közvetlen, halálos veszély esetében) erkölcsileg törvényes lehet, még ha ez másodsorban (közvetetten) a magzat halálát is okozza.

Azaz az Egyház elfogadja, hogy az anya életének a védelme során a gyermek elveszhet. Mindez másféle terhességi komplikációk esetében is így van (pl. az anya rákos megbetegedése esetében). Tehát az orvosoknak az anya egészségének a védelmére kell figyelniük közvetlenül, a méhet vagy a petevezetéket kell orvosolniuk, de szándékosan nem törhetnek a gyermek életére; de, ha a gyermek halála másodlagos következmény, akkor ez még elfogadható.

Ez a megkülönböztetés az erkölcstanban már régóta kifejtett erkölcsi alapelvből ered, az ún. „kettős hatás” (duplex effectus) elvéből. Azaz egy jó (de csak jó) cselekedetnek lehetnek rossz mellékhatásai, következményei is, amelyeket a nagyobb jó (de csak a nagyobb jó) következményének az érdekében eltűrök. Ilyen eset pl. az önvédelem is, ahol szintén ilyen kettős hatás áll fenn: 1. a saját életünk megvédése; 2. a támadó életének kioltása. Az egyik közvetlen szándékosság, a másik pedig közvetett (indirekt) szándékosság. (Vö. KEK 2263).

Nos, mit tehet egy anya, akinek méhen kívüli terhessége van? Melyek az elfogadható eljárások?

Az orvosok általában háromféle eljárást szoktak ilyen esetben alkalmazni. Az egyik a gyógyszeres kezelés, a methotrexat (MTX) alkalmazása, amely azokat a szövetsejteket támadja meg, amelyek a magzatot az anyához kapcsolják, így vetélést idéz elő. A másik egy sebészi eljárás, a salpingostomia, amely közvetlenül a magzatot távolítja el a méhkürt falán történő bemetszés után. A harmadik pedig a salpingectomia, ami szintén műtéti eljárás, amelynek során vagy az egész méhkürtöt (petevezetéket) távolítják el, vagy csak azt a részt, ahol a magzat van (részleges salpingectomia), s így szakítják meg a terhességet. (A későbbi terméketlenségre egyik eljárás sem jelent nagyobb kockázatot.)

Az erkölcsteológusok többsége mind a MTX-et, mind a salpingostomiát elutasítják mint lehetséges eljárást, mivel ezek nem mások, mint közvetlen abortuszok. Mindkét esetben közvetlenül a magzatot támadják meg, így a magzat halála nem egy nem szándékolt következmény, hanem azért végeznek egy rossz cselekedetet (megölik a magzatot), hogy így idézzenek elő egy jó hatást. Azonban a kettős hatás elve csak akkor érvényesíthető, ha nem csak a következmény jó, hanem maga a cselekedet is.

A salpingectomia esetében azokat a veszélyes területet távolítják el, amelyek az anya életét kockáztatják (pl. szétrepedhet, belső vérzést okozhat), tehát a cselekedet közvetlen célja az anya életének a megmentése, ezért maga a cselekedet is jó, a következmény is jó, ám van egy másik, rossz következménye is, ami eltűrhető. Tehát ez az eljárás erkölcsileg elfogadható.

Egy másik lehetőség még, hogy az anya kivárja, hogy a magzat magától, spontán haljon meg. Ezt csakis állandó orvosi felügyelet mellett lehet csinálni, de nem minden esetben kivitelezhető. Ezt az orvossal kell megkonzultálni. Ha ez a várakozás komolyan veszélyes, akkor nem lehet elhalasztani a műtétet.

Egy harmadik lehetőséget, ami talán a leginkább erkölcsös volna, ma még az orvostudomány nem tudja biztonsággal megvalósítani. Ez az volna, ha a méhen kívüli magzatot a méhbe tudnák ültetni, és így az anya ki tudná őt végig hordani. Érdekességként az első ilyen eset sikerült. 1915-ben egy orvos egy tumort távolított el egy nő méhéből, miközben észrevett egy méhen kívüli terhességet. Kiemelte hát a petevezetékből a magzatot, és beültette a nő méhébe, és csodák csodája a nő egy teljesen egészséges gyermeket szült. A kórház ezek után további ilyen műtéteket végzett, azonban ezek már csak nagyon kevés sikerrel jártak. Ráadásul a sikeresen beültetett, és így megszületett gyermekek többsége is meghalt 6 és 12 éves kora között. Tehát az egészségesen megszületett gyermekek aránya nagyon-nagyon kicsi, mind a mai napig.

A fenti lehetőségek közül minden házaspárnak magának kell választania, követve lelkiismeretüket, és közös imádságban kérve az Úr útmutatását.