Jézus Krisztus, isten fia, vagy isten föld megtestesülése?

# 9 Bizony ez így pontos (# 8), Jézus barátainak, testvéreinek – nem teremtményeinek, sem alattvalóinak – tekintette nem csak tanítványait, hanem az egész emberiség minden tagját.

Isten nem teremtett semmit, Isten mindenné, többek között emberré fejlődött. Leg-előbbre haladt fejleménye Názáreti Jézus, a Krisztus, feladatának tekintette embertársai (ön-)tudatát felemelni arra a színvonalra melyen lelki vagy tudati fejlődésüket saját kezükbe vehetik és úgy mint Ő tette, a Krisztust hozzák kifejezésre.

10,

majdnem mindenben egyetértettem,kivéve hogy Jézus nem Isten.

Jézus az atyát magasztalta de ő maga nem alárendeltetett volt hanem önszántából rendelte alá magát,szeretetből.

és az atya neki adott minden hatalmat és jogot hogy Isten legyen.

A Bibliában azt olvashatjuk, hogy „amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán,” illetve „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik”1

Azonban egy idő után az is feltűnővé vált a követői számára, hogy sokkoló, sőt, ijesztő kijelentéseket tesz saját magáról. Úgy kezdett beszélni magáról, mint aki jóval több, mint egy kiemelkedő tanító vagy próféta. Nyíltan hirdetni kezdte, hogy ő Isten. A tanításai központjába a saját személyét helyezte. A mindent eldöntő kérdés, amit a követőinek feltett, az volt, hogy „ti kinek mondotok engem?” Amikor Péter válaszolt erre, és azt mondta, hogy „te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”2 Jézust ez nem döbbentette meg, se meg nem feddte Pétert. Épp ellenkezőleg, megdicsérte őt!

Jézus gyakran utalt Istenre úgy, mint a „Én Atyámra”, a hallgatói pedig felfogták szavainak a súlyát. A Biblia elmondja, hogy „ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.”3

Egy másik alkalommal azt mondta „én és az Atya egy vagyunk.” A zsidók azonnal meg akarták kövezni. Erre megkérdezte tőlük, hogy melyik jó cselekedetéért akarják megkövezni. Azt válaszolták, „nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.”4

Isten-e Jézus? Hogyan gondolkodott erről ő maga?

Amikor egyszer egy béna embert eresztettek le hozzá a tetőről, aki azt akarta, hogy meggyógyítsa, Jézus azt mondta: „ember, megbocsáttattak a te bűneid.” A vallási vezetők azonnal kifakadtak: „Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?”

Amikor Jézust kihallgatták az életéről, a főpap egyenesen neki szegezte a kérdést: „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?”

Jézus ezt mondta: „Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben.”

A főpap erre megszaggatta a ruháit, és így szólt: „Mi szükségünk van még tanúkra?”5

Jézus kapcsolata Istennel annyira szoros volt, hogy számára az emberek hozzáállása Isten felé megegyezett azzal, ahogyan hozzá viszonyultak. Így őt ismerni ugyanaz volt, mint Istent ismerni.6 Őt látni ugyanaz volt, mint Istent látni.7 Benne hinni ugyanaz volt, mint Istenben hinni.8 Őt elfogadni ugyanaz volt, mint Istent elfogadni.9 Őt gyűlölni ugyanaz volt, mint Istent gyűlölni.10 És őt tisztelni ugyanaz volt, mint Istent tisztelni.11

bár van aki azt mondaná hogy A kérdés az, hogy igazat mondott-e?

Lehet, hogy Jézus hazudott, amikor azt mondta, hogy ő Isten. Talán tudta, hogy nem Isten, de szándékosan megtévesztette a hallgatóit, hogy tekintélyt adjon a tanításának. Kevesen vannak azok - ha vannak egyáltalán ilyenek - akik ezt az álláspontot képviselik. Még akik tagadják is istenségét, azok is elismerik, hogy kimagasló erkölcsi tanító volt. Csak azt nem veszik észre, hogy a két állítás ellentmondásban van. Jézus nehezen lehetne tiszteletreméltó erkölcsi tanító, ha szándékosan hazudott volna a tanításának a legfontosabb pontja kapcsán – azzal kapcsolatban, hogy kicsoda ő.

Egy másik lehetőség, hogy Jézus őszinte volt, de becsapta saját magát is. Ma is van egy kifejezés, amit azokra használunk, akik Istennek képzelik magukat: azt mondjuk rájuk, hogy „elmebeteg”. De ahogy Jézus életét nézzük, nem találunk olyan kiegyensúlyozatlanságra vagy más elváltozásra utaló bizonyítékot, amit egy őrültnél látunk. Épp ellenkezőleg: Jézus még nagy nyomás alatt is meg tudta őrizni hidegvérét.

Egy harmadik alternatíva, hogy Jézus lelkes követői olyan szavakat adtak a szájába, amiket ő is döbbenten hallgatott volna, és ha visszatérne, azonnal elkergetné őket. A modern régészet azonban alaposan rácáfol erre az elméletre. Jézus négy életrajzának megírásakor még sok olyan ember életben volt, akik látta, hallotta és követte Jézust. Az evangéliumi beszámolók olyan tényeket és leírásokat tartalmaznak, amiket Jézus szemtanúi erősítettek meg. Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma éppen a korai keletkezése miatt bírt olyan széles körű ismertséggel és hatással, szemben a kitalációkon alapuló gnosztikus evangéliumokkal, amik évszázadokkal később jelentek meg.

Jézus nem volt hazug vagy elmebeteg. A személye nem a történelmi valóságtól elszakad kitaláció. Az egyetlen fennmaradó lehetőség, hogy Jézus igazat mondott, amikor azt állította, hogy ő Isten.

igen.

de ha olvasol egy véleményt azonnal rájössz hogy az Jht mert Jézust nem ismerik el Istennek.

A három olyan igehely közül, amelyekkel lemérhetjük, hol tartunk a lelki növekedésben, ma nézzük meg az elsőt: „Mert mindenki a maga terhét hordozza” (Galata 6:5). A régi mondás azt tartja: „csak egyszer vagy fiatal” – ez igaz, de éretlen egész életen át lehetsz. Pál azt írja: „Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelkiekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz. Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok.” (1Korinthus 3:1–3). Szülőként nagyobb mértékű felelősségtudatot és érettséget vársz el tizenéves gyermekedtől, mint egy 2-3 évestől, igaz? Mennyei Atyád ugyanígy van veled. Ha még mindig legyőznek ugyanazok a szokások és akadályok, melyekkel friss hívőként küszködtél, kérd Isten segítségét! Ha be akarod tölteni Istentől kapott rendeltetésedet, akkor növekedned kell, éretté kell válnod. Ne kelljen mindig másoknak „cipelniük”, juss el odáig, hogy te magad is táplálkozni tudj lelkileg, hogy hittel tudj imádkozni gondjaidban, hogy Lélektől vezetett döntések irányítsák életedet. Isten növekedési terve számunkra ez: „többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus” (Efezus 4:14–15). A lelki növekedés legyen elsődleges fontosságú életedben, különben nem fog megtörténni!

Jézus Isten és nem egy átlag ember!

kinél nincs a fiú annál az atya sincsen.....

Na most felkavarom a dolgokat. Bocsánatot kérek érte.

A kereszténység alapjaiban összeomolhat egy ilyen vizsgálódástól. Ugyanis az egyisten hit, megbukik ha két isten jelenik meg. Akkor is ha a második isten, az előző fia. Jézus emberként való felfogása megmenti az egyisten hitet, de akkor Ő nem isten, és imádkozni sem szabad hozzá hiszen .....Ne legyen neked más istened... Van mégegy mentőöv, ha mindenki isten gyermeke a teremtés által, viszont így Jézus Istenné avatása értelmetlen.

Jézus ember vagy isten voltát a kereszténységben komoly vitákal próbálták megoldani és kiffejezetten csak látszólagos megoldás született. Vannak tabu témák a kereszténységen belül. Ez az egyik. Nem jó bántani mert vagy azt kell kimondani, hogy a kereszténység Jézus bekerülésével, szakítot az egyisten hittel, vagy azt, hogy Jézus ember volt, vagy ki kell jelentenük, hogy minden olyan vallás ahol Főisten volt, szintén egyisten hit. (ami elégé nehéz lenne ma már)