A magyar karizmatikusok miért szégyenlik és igyekeznek kifelé titkolni a fetrengést, rángatózást, sikítozást, mikor ezt Amerikában büszkén vállalják, hirdetik és nyilvánosságra is hozzák?

Szia!

Talán azért, mert idehaza (bár ebbe nyilván bele lehetne kötni) még csak kis részben elhülyült a társadalom és a józanságnak nagyobb az értéke. Egyelőre a vallásos közösségek kis hányada azonosítja a kereszténységet az idiotizmussal.

A Szent Szellem megnyilvánulásának, amelyről János azt mondta, hogy pneuma tész alétheiasz, az igazság szelleme, nem sok köze van a halandzsához, fetrengéshez. Jézus Krisztus azt mondta, "elmegyek, hogy elküldhessem". Jézus Krisztus tevékenységének az lenne az esszenciája, hogy néhány debil, zárt intézetbe való viselkedést produkál egy szeánszon? Ez lenne az igazság szelleme? Mi ebben az igazság?

Amerikában ezeket az embereket szándékosan nevelik butának (szakbarbárnak).

Ezek után természetesen már ez is könnyedén megy.

Magyarországon MÉG EGYELŐRE ennél értelmesebbek az emberek, a többség. Haladunk Amerika felé, de még nem vagyunk ott.

Viszont gonoszságban már túlléptünk rajta, lásd a lepontozókat.

Akkor kedves Asperrimus, itt egy újjabb lepontozásra alkalmas válasz, mert ez valószínű nem fog neked tetszeni. :)

Kedves Roland, írod:

"Még egyszer,és befejezem,mert már OFF:nem a külsőségeken van a hangsúly,DE ezek a szokatlan manifesztációk kísérték és a mai napig is kísérik a Szentlélek valóságos jelenlétének megnyilvánulásait."

Na és azt tudod e, milyen jelek kísérik a démontól megszállott embert? A démmontól megszállt ember nem ül nyugodtan és várja, még az előadás tart egészen addig, míg ki nem űzik belőle a démonokat, ugye? Az Újszövetségből pontosan tudjuk, hogy az ilyen ember nagyon beteg, őrjöng, alvajár, stb. Az Újszövetség tanúsága szerint volt olyan ember, akit erős láncokkal kötöztek le, de még azokat is szétszaggadta, ruháit is letépte magáról. Nos, a hitgyüliben ilyen emberekből űzik ki a démonokat? Mert ha nem, akkor meglehet, hogy a démont épp akkor fogadja az illető magába, mikor ezek az állítólagos démonűzések tartanak.

Annál is inkább, mivelhogy édekes módon a pácienseknek ilyenkor mindig azt tanácsolják, hogy váljon passzívvá, üresítse ki magát (lásd a természetgyógyászatban az önszuggesztióra való késztetést, vagy a hipnózisra való ráhangolódást, ami ugyebár szintén a démonok játszótere), de miért is? Hogy aztán a démon benne elvégezhesse a maga tisztátalanná tevő munkáját! Ennek pedig egyik legfeltűnőbb jele a hanyatt esés, amelyről egy kis kutatás után megtudhatjuk, hogy a Bibliában az elbukást szimbolizálja. Igen, a Biblia azt is világosan megmondja, hogy a szent szellem jelenlétében arcra borul az ember, ezt a Szentírás sok helyen megerősíti. „Amikor meghallottam a hangját, amint beszélt, szavának hallatára elájultam és elvágódtam arccal a föld felé.” (Dániel 10:9)

És itt a többi példa is: 1Korinthus 14:25; 1Mózes 17:3; 3Mózes 9:24; 4Mózes 16:22; 1Király 18:39; Ezékiel 1:28; Dániel 8:17; Máté 17:6; 26:39; Jelenések 7:11; 11:16; 1Mózes 49:18; 1Sámuel 4:18; Zsoltárok 35:4; Ésaiás 28:13

Az itt felsorolt ige versek figyelmes végig olvasása után észre veheti az ember, hogy az igék nem magatehetetlen, kontrollálhatatlan állapotban történő hanyatt esésekről szólnak. Az Úr megnyilatkozik fényességben, hangjának robajában, látomásban stb. és az említett személyek a rémülettől, ijedségtől, riadalomtól és megdöbbenéstől mindjárt arcra borultak előre teljes tudati állapotukban. Némely esetben, az Úr jelenlétében elszállt az ember testének ereje az elé táruló látványtól. A tudatukat és az önkontrolljukat viszont nem veszítették el, az továbbra is megmaradt. Az Úr akarata nem az elgyengítés volt. Nem ez volt a célja, hiszen megerősítette, és talpra állította a prófétát. Az emberek a rémülettől mindjárt összehúzott csecsemő pózban borultak arccal előre a föld felé, mint aki imához készül. Még a szemüket sem merték kinyitni. Ezekkel az eseményekkel nem lehet alátámasztani és bizonyítani a mai karizmatikus hanyatt eséseket. Ezek az emberek nem az Úr jelenlététől és szellemétől esnek hanyatt, hanem egy idegen szellemi erő veszi át az uralmat a tudatuk és a testük felett.

Tehát kedves Roland, nem állja meg az érvelésed a helyét, miszerint a szent szellem hatása az emberekre olyan önkéntelen rángatózásokkal stb. jár, mintha epilepsziás rohamot kapott volna az illető. Épp ellenkezőleg, a Szentírás pont arra hívja fel a figyelmet, hogy legyünk éberek és józanok (1Thessalonika 5:6), nem pedig olyanok, akik nevetőgörcsöt kapva, sikongatva vonaglanak a földön, mint a karizmatikus gyülekezetekben szokás.