A katolikus egyházban az európai országokban általánosan paphiány van. Ráadásul a szolgáló papok átlagéletkora folyamatosan nő, Magyarországon is már 70 év fölött van. Várható erre valami megoldás? És mi?

Ez nem éppen jó dolog :(

Bár mostanában elég sok új pap van (bár nem túl régóta vagyok hívő, lehet, pár éve is ugyanígy volt). Sok papszentelésről lehet hallani, és nemrég volt nálunk egy fiatal pap újmiséje is. Járok egy keresztény közösségbe (Antióchia), és ott vannak olyan emberek, akik gondolkodnak a papságon, és egy régebbi antisnak pedig azt hiszem, egy-két hónappal ezelőtt volt a papszentelése.

Nem tudom, hogy most több papszentelés van-e, mint régebben, de nekem úgy tűnik, elég sok van.

Ha férfinak születtem volna, lehet, én is elgondolkoznék a papságon. Szeretnél bevonulni szerzetesnek (apáca = női szerzetes), és szerintem férfiként nem tartanám kizártnak, hogy pap legyek. De, ugye nem lehetek, mert nő vagyok. (Mondjuk férfiként sem 100%, hogy vállalnám.)

Először is, Magyarországon az aktív papok átlagéletkora tavaly 57 év volt, nem volt hetven felett. Nyolcvan év feletti pap nagyon ritkán szolgál aktívan. De ilyen szempontból mindegy, egyrészt ez is magas, másrészt pedig persze, hogy paphiány van.

A dolgot alapvetően - szervezeti oldalról -két féle képpen lehet megközelíteni. Létszámoldalról és minőségoldalról.

Túl azon, hogy aktív hívő katolikus vagyok, most más példán át világítom meg, amely, mivel hosszú ideig voltam hivatásos katona, számomra analógia.

Egy hadsereg létszáma gyakorlatilag korlátlanul növelhető az emberanyag végéig, a határt sosem az emberek száma, hanem a felszerelhetőség (a katona kiállításának, kiképzésének és felszerelésének költsége) hatr meg anyagi oldalon, és az alkalmas vezetők és kiképzők száma humán oldalon. Azaz: a tisztikar létszáma.

A tisztek a hadsereg gerince, a baka csak töltelék. alapvető elemi érdek, hogy a tiszti állomány minősége a lehető legmagasabb legyen. Ezért békeidőben, ha a hadserege létszáma korlátozott, pláne, ha rossz a gazdasági helyzet, és a stabil egzisztencia nagyon erős hívó tényező, a tisztikar létszáma alacsony, roppant korlátozott. Ma pl. párezer fő, hasonlóan a trianon utáni időkhöz. Ez igen magas minőségi válogatást tesz lehetővé. Ha háború van,sok tiszt kell, majd rengeteg tiszt kell, végül semmennyi tiszt se elég. Ilyenkor a hadseregek súlyos minőségi engedményeket tesznek.

Példa: 1928-ban egyes specialisták (orvosok, jogászok, különleges mérnökök) kivételével csak Ludovikát végzett személy kapott Magyarországon tiszti kinevezést, a felvételizők 4%-át fogadták el. Csak színjeles érettségi eredményel, kifogástalan egészségi és fizikai állapottal és teljes erkölcsi értékkel lehetett bekerülni, ehhez még némi összeköttetés sem ártott. 1950-ben, a hidgeháborús hisztéria idején, mikor tízszeresére emelték a néphadsereg létszámát, és a volt ludovikás tiszteket meg legjobb esetben is kirúgták, érettségre se volt szükség, a négyéves képzési időt egy évre (!) csökkentették. Ugyanez volt háborúk alatt is.

Mondanom sem kell, hogy ez mit jelentett a haderő ütőképessége szempontjából, arról nem is beszélve, hogy konszolidált időkben ezektől az alkalmatlan pótemberektől azonnal megszabadultak. A tömeges létszámfelduzzasztás sosem vezet eredményre, ez midnig fegyelmi kilengéseket okoz.

A katolikus egyház vezetése (mármint a Pápa, a bíborosi testület) többször is megvitatta ezt a kérdést az elmúlt 30 évben, mivel Európában egyre erősebb a paphiány. Mindig ugyanarra - a szerintem helyes ! - álláspontra jutottak,Dobó István szavaival: inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl. A mennyiség javára a minőségből nem engednek. Nem vezetnek be könnyítéseket. papnak lenni hivatás, sőt, szent hivatás, senki ne egzisztenciális okokból menjen papnak, aki pap, az legyen arra a legteljesebb mértékben alkalmas. Itt leginkább a cölibátus kérdéskörét tárgyalják, holott tudhatjuk, hogy egy vidéki plébános lényegében most is annyit kefél, amennyit nem szégyel. A papi pálya számos más nehézséget tartalmaz és ad, papnak lenni egész emebrt kíván. Az egyház arra az álláspontra helyezkedett, hogy a mai körülmények között, a XXI. században csakis akkor töltheti be hivatását, ha tisztségviselői a legteljesebb mértékben példaadással és jellemükkel ennek megfelelnek, mindenféle középszerű alakot nem vesznek be és nem szentelnek pappá, csak azért, mert kell az ember. Egy rossz, nem odavaló pap több kárt csinál, mint hasznot, nem segíti, hanem rombolja az egyházat a minőségi engedmény.

Az elitalakulatok sajátja, hogy sosem, a tömeggel operálnak. A népegyház felett eljárt az idő, ma nem tömegeket kell kiszolgálni, ma már nem kötelező katolikusnak lenni sehol főleg nem Európában. Ha kevés a pap, annyival nagyobb a világiak felelőssége.

kérdező

hiszi a piszi

hacsak nem támasztod alá számokkal, és forrással ezt:

A kérdező kommentje:

@ 2

Európában valóban csökken a hívő katolikusok száma, de Észak-Amerikában nő bevándorlások miatt, Afrikában ugyancsak dinamikusan nő, demográfiai okok miatt. Összességében világviszonylatban a katolikus egyház létszáma intenzíven nő.

ezt miből gondolod, mennyivel nőt tavaly tavalyelőtthöz képest?

"Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra." (Lk 10,2)

Legyünk jó keresztények, vegyük komolyan Istent. A kérés a mi dolgunk, a meghallgatás pedig az Istené.