Szerintetek elfogadható a vallásköziség, ún. Ökomenizmus?

# 10

"Én szabad vagyok. Hát ti?"

Nem vagyok szabad. Szolga vagyok. Istennek a parányi, méltatlan szolgája.

Szia!

Isten Egy, Világosság, nem pedig teológiában elkülönült egó. Akinek a teológiai eltéréségek akadályt jelentenek, annak a vallása tulajdonképpen az egoizmus. Amelynek első dogmája "nekem igazam van, neked nincs".

12: abszolút igazság.

11: látom nem érted miért jött Jézus, miért lett Istenből emberré. De nem is érted a szolgaság és szabadság kifejezést. Én Isten szolgája vagyok és szabad vagyok mégis. Na ezt rakd össze :)))

# 13

"De nem is érted a szolgaság és szabadság kifejezést. Én Isten szolgája vagyok és szabad vagyok mégis. Na ezt rakd össze :)))"

Hidd el, pontosan értem én mit mondasz, csak nem hiszek neked. Ha valóban szabad lennél, akkor alázatos lennél és nem oktatnál ki senkit.

Az ökumenizmus elfogadhatatlan, mert egyedül a Katolikus vallást alapította maga az Isten és ahogy a II. Vatikáni zsinat fogalmazott egyedül a Katolikus vallásban van meg az üdvözüléshez szükséges minden eszköz. Ezért téves az a felofogás miszerint a protestánsok ugyanolyan értékes tagjao lennének Krisztus titokzatos testének. A protestáns vallásuk nem csak teológiájukban, hanem szellemiségükben is másak. A protestáns Egyházak ma már sok országban "megáldják" a homoszexuális "házas párokat", transzexuális, homoszexuális lelkészeket foglakoztatnak, nem vallják a házaság felbonthatlanságát,semmi kivetni valót nem találnak a direkt születésszabályozásban, az Egyház az ökumenizmussal fedezi ezt a bűnáradatot!!

Egyébként még egy hithű protestáns sem tud közeledni a katolikusokhoz a hite feladása nélkül, de mégegyszer egy katolikus soha nem engedhet a hitéből, mert ez egyedüli igaz vallás!

#15

Én is katolikus vagyok, szeretem a vallásomat, de nem teljesen értek egyet veled.

Valóban, a nyugati és keleti katolikus vallások a legrégebbiek. De régebben a mi Egyházunk sem volt tökéletes! A világban sok változás ment végbe, egyes változásokkal nem ártott volna - természetesen a hit és a lelkiség csorbulása nélkül - lépést tartani. Szomorú dolog, hogy régen egyes pápák pénzért "vették meg" a pápai széket. A boszorkányüldözések sem voltak egy jó dolog, sőt, ha nem ítélték volna el a tudományt, nem is lett volna rá "szükség". Ezek után pedig ott voltak a 15-16. század környékén (nem tudom pontosan...) a búcsúcédulák, vagyis Isten kegyelme "megvásárolható", "árusítható" lett. Részben megértem a reformációt, mivel az Egyházban sok hiba volt. Szerencsére az események ráébresztették a pápákat arra, hogy fejlődni kell, sok dologban változtatni, közelebb kell kerülni az emberekhez, és nem csak prédikálni a szeretetről, hanem cselekedni is a nevében.

De a reformáció is eltúlzott egyes dolgokat, a több száz éves dogmák egy részét elfelejtette. Például, az Oltáriszentséget, ami mindig is Krisztus valóságos Teste és Vére volt, jellé, jelképpé, sőt, egyesek megemlékezéssé minősítették le. Az unitáriusok még a Szentháromságot, hitünk egyik alapját is elhagyták. Volt olyan felekezet, ami annyira túlzásba esett, hogy a pápákat egyenesen Antikrisztussá kiáltotta ki. Mindenki mást tanít a kegyelemről, a bűnbánatról és bűnbocsánatról, a szentségekről, a "predestinációról" ("eleve elrendelés").

Én úgy érzem, hibák mindkét oldalon voltak. Nem csak a protestánsok voltak hibásak, hanem mi, katolikusok is. Az ökumenizmus szerintem tehát elfogadható, sőt, jó dolog, ha közeledünk egymáshoz, de nagyon nehéz, mert a hit sokat torzult, egyes dolgokat minden felekezet máshogy tanít. Sem mi, sem ők nem adhatják fel a hitüket.

Kedves utolsó hozászóló,

Az a helyzet, hogy a boszokánykányüldözések és az olyan állítások, miszerint az Egyház akdályozta volna a "feket középkorban" a tudományok fejlődését nem teljesen fedik a valóságot, ezek már az évszázadok óta protesáns kézben lévő törtéenelm és irodalomoktatás következményei. Voltak hiábái az egyháznak, de azok a tridenti zsinaton rövidesne ki is lettek javítva. Ami pedig az inkvizíció mítoszt illeti:Valójában többféle inkvizíció volt. Az elsőt a katharok (albigensek) eretnekségére adott válaszként hozták létre 1184-ben, Dél-Franciaországban. A hivatal megalapításának körülményéhez tartozik az a tény, hogy lényegében nem csak az eretnekek ellen, hanem érdekükben is hozták létre. Ugyanis a kétszer is kiközösített, csak névlegesen keresztény II. Frigyes császár eretnekség címén – az eretnekek üldözése az ókortól kezdődően a császár joga és kötelessége volt - több személyes politikai ellenfelét is megégette. Így a pápa kivette az uralkodó kezéből ezt a fegyvert, és önálló hivatalt hozott létre, amelynek sokkal enyhébb, és törvényesebb szabályai voltak, mint a világi eljárásmódnak. A rettenetes és hosszantartó kegyetlenséggel véghezvitt állami kínvallatások helyett csak egyetlen kínvallatás volt engedélyezett, és ez maximum fél órán át tarthatott; az azonnali halálos ítélet helyett az inkvizítoroknak időt kellett adniuk a megtérésre (a „kegyelem ideje”, ami 15-30 napig tartott), és kötelességük volt megtenniük mindent, hogy az eretnekek meg is térjenek. Később III. Incének meg kellett tiltania az ún. istenítéleteket, illetve az önbíráskodásokat is, mivel a nép gyakran a "félve a papok engedékenységétől" maga avatkozott az ítéletbe, és a börtönökből kihozva megégették a veszélyesnek tartott eretnekeket (pl. Beauvais-ban, Kölnben, Lüttichben). Így a pápák gátat szabtak mind az eretnekség megállapításának, mind az eretnekekkel való eljárásnak. „Professzor Yves Dossat a fennmaradt nyilvántartások és az elérhető dokumentumok tanulmányozása után úgy becsülte, hogy 1245-1246. között a toulouse-i egyházmegyében 5000 embert hallgattak ki, ezek közül 945 esetben találták a vádlottat eretnekségben, vagy abban való érintettség okán bűnösnek. Habár 105 embert börtönbüntetésre ítéltek, a többi 840 kisebb büntetést kapott. Az összes elérhető adat alapos elemzése után Dossat arra a következtetésre jutott, hogy a XIII. század közepén az inkvizíció által elítéltek mindössze 1 százalékát adták át kivégzésre a világi hatalom kezébe, s csak 10-12 százalékukat küldték börtönbe. Sőt, az inkvizítor gyakran csökkentette a büntetés mértékét, vagy átváltoztatta azokat"(1). Ezt szokták „középkori inkvizíciónak” nevezni, és ez a katharok eltűnésével együtt maga is megszűnt. Ennek az inkvizíciónak a körülményeiről még lentebb szólni fogEttől teljesen különbözött az 1478-ban kezdődő, hírhedt spanyol inkvizíció, ami egy állami intézmény volt, és azon zsidó és muszlim kikeresztelkedők leleplezésére jött létre, akik politikai célzattal vagy szociális előnyök végett tértek csak a kereszténységre, de titokban tovább gyakorolták korábbi vallásukat. Tehát természetesen akik muszlim vagy zsidó hiten maradtak, azokat nem vetették vizsgálat alá. Tudni kell, hogy Spanyolország csaknem 700 éven keresztül élt arab elnyomás alatt, és amikor a keresztények lerázták az arab igát, sok arab és az arab uralom alatt szabadon élő és kereskedő zsidó, hogy megtarthassa birtokait és hatalmi pozícióit, megkeresztelkedett. Azonban titokban elvetették a keresztény tanítást, és a meglévő rendszer ellen tevékenykedtek, hogy visszatérhessenek az arabok. Ez a spanyol inkvizíció volt az, amely állítólag a legkegyetlenebbül végezte a feladatát, és amely a köztudatban az inkvizícióként él. Azonban ez a kép is hamis. Henry Kamen professzor 7000 inkvizíciós pert vizsgált át, és ebből csak 2%-a volt olyan, ahol kínzást is alkalmaztak. Hozzátartozik ehhez, hogy ezeknek a pereknek nem csak az eretnekek elítélése volt a dolga, hanem igen sok ember jó hírnevének a tisztázása is, akiket eretnekséggel vádoltak meg.Mindezektől ismét különbözött az ún. római inkvizíció, amely 1542-ben kezdődött. Ez volt a legkevésbé aktív, és legemberségesebb a három változat közül. Bár az inkvizítorok bárhol, bárki ellen eljárást kezdeményezhettek, a hivatal lényegében csak a pápai területekre korlátozódott. Az inkvizíciós eljárás a vádlottnak védőügyvédet biztosított, a vádlott jogi tanácsot kérhetett, és felkészülhetett saját védelmére. Ez ebben a korban még ismeretlen volt, és csak 1836-ban vezették be a világi bíróságokon. A római inkvizíció annyira népszerű volt, hogy sokan, akik polgári bíróság elé kerültek, kitaláltak valami vallásos mozzanatot (varázslást, jövendölést), csakhogy inkább az inkvizíció elé kerüljenek.Sokan próbálják a vallást illetve az Egyházat úgy beállítani az embereknek, mint amelyek a tudomány és a haladás egyik legfőbb kerékkkötői, gátjai, ellenségei lettek volna. Ezt a primitív egyházellenességet legelőször August Comte (+1857) propagálta, és a felvilágosodás egyik nagy jelszavává vált, majd ugyanezzel jött elő a marxista filozófia is, amelynek köszönhetően a kommunizmus 40 éve alatt az iskolákban szinte mindegyik természettudományos, illetve történelmi tantárgy tanítása közben hallhattuk ennek nagy bizonyságát Giordano Bruno és Galileo Galilei hátborzongatóvá tett történetében. Az Egyház fennállásának 2000 éves korszakából azért csak ezt a két példát hozzák újra és újra elő, mivel nincs több olyan példa, amelyet ki lehetne úgy csavarni, hogy ezt az ócska, de sokaknak annyira kedves vádat alátámassza. Azóta mind a pozitivista, mind a marxista materializmus sokkal szerényebb lett, hiszen nagy hangú elméletük, ami szerint a vallás vagy az Egyház a modern korral kiszorul a műveltebb gondolkodásból, vagy Chesterton szavaival élve ebek harmincadjára kerül, visszafelé sült el: az ebek pusztultak el. Ezen elméletek más öröknek hitt fundamentumai is megdőltek már, de sajnos vádjaik szellemei máig kisértenek. A relativizmus csapdájában vergődő szabadgondolkodók - mindig csak ők, és soha nem a tudomány és a haladás nagy emberei - most is ellenséget látnak az Egyházban, ami igaz is, hiszen az Egyház minden erejével azon van és volt, hogy meggátolja, hogy a világ az anarchiába és a gondolkodás gyilkosságával felérő szkepticizmusba zuhanjon. Csakhogy ennek az ellenségnek semmi köze sincs sem a tudományhoz, sem a haladáshoz, hanem csakis a tudomány és a haladás nevében fellépő siserehadhoz, amelyek tudománytalanul és maradian próbálják mellőzni még mindig Istent és az általa lefektetett igazságokat. A tudomány és a haladás igazi óriásai mindeközben vagy megmosolyogták fejüket csóválva e népséget, és a világot előrevivő találmányaik, felfedezéseik, rendszerező műveik kidolgozása során többször is a Mindenható Úr oltalmát és világosságát kérték, vagy kifejezetten megvédték a két autonom terület, a hit és a tudomány kapcsolatának szoros kötelékét (mint pl. Kepler, Galilei, stb), illetve azok, akik bár ateisták, mégis a józan ész és belátás adományát birtokolva tisztelettel és csodálattal néznek arra a munkára, amelyet az emberek a hit számukra idegen és túl misztikus világában tártak fel a világnak. Ők tudták, illetve tudják személyes tapasztalataikon túl, hogy a világ mit is köszönhet a kinyilatkoztatás hitének, az isteni kegyelemnek, a Szentlélek fényének, és nem utolsósorban magának a Katolikus Egyháznak. Számukra világos, hogy két vacak és eltorzított példával nem lehet elhomályosítani azt, hogy a katolicizmus mindig is mind a tudománynak, mind a haladásnak, s mind a kultúrának az egyik legfőbb támogatója volt. Számukra világos, hogy pl. az összes iskolafajta, ami manapság fennáll, az egyetemektől kezdve az óvodákig és a népiskolákig, a Katolikus Egyház gondolataként látott napvilágot; hogy az összes tudományág és -szak első művelője az Egyház volt, és a katolikus hívők a mai napig fontos szerepet játszanak a tudományos világ életében; hogy Európa barbár népeinek civilizációját, letelepítését, mezőgazdaságra, iparra, békés és polgári életre való nevelését az Egyház végezte el; hogy a rabszolgaságot az Egyház törölte el; hogy a nők, a gyermekek és a munkások méltóságát az Egyház adta meg elsőként; hogy a természettudomány, a bölcselet, a történetírás, a nyelvészet, stb. máig is ható legfőbb képviselői papi személyek voltak; hogy a legmagasabb szintű művészeteket, a bizánci, a román, a gótikus, a reneszánsz, a barokk, de még a modern stílust is az Egyház emelte virágzásba; hogy a betegeket, a szegényeket, az árvákat, a fogyatékkal élőket eleinte kizárólag az Egyház vette pártfogásba, de ma is az Egyház a fő szószólójuk, és menedékük; s hogy nincs a világon egyetlen olyan intézmény, amelynek a mai modern világ többet köszönhetne mint a Katolikus Egyháznak.Kiket adott a cilágnak a katolikus Egyház? Sokan próbálják a vallást illetve az Egyházat úgy beállítani az embereknek, mint amelyek a tudomány és a haladás egyik legfőbb kerékkkötői, gátjai, ellenségei lettek volna. Ezt a primitív egyházellenességet legelőször August Comte (+1857) propagálta, és a felvilágosodás egyik nagy jelszavává vált, majd ugyanezzel jött elő a marxista filozófia is, amelynek köszönhetően a kommunizmus 40 éve alatt az iskolákban szinte mindegyik természettudományos, illetve történelmi tantárgy tanítása közben hallhattuk ennek nagy bizonyságát Giordano Bruno és Galileo Galilei hátborzongatóvá tett történetében. Az Egyház fennállásának 2000 éves korszakából azért csak ezt a két példát hozzák újra és újra elő, mivel nincs több olyan példa, amelyet ki lehetne úgy csavarni, hogy ezt az ócska, de sokaknak annyira kedves vádat alátámassza. Azóta mind a pozitivista, mind a marxista materializmus sokkal szerényebb lett, hiszen nagy hangú elméletük, ami szerint a vallás vagy az Egyház a modern korral kiszorul a műveltebb gondolkodásból, vagy Chesterton szavaival élve ebek harmincadjára kerül, visszafelé sült el: az ebek pusztultak el. Ezen elméletek más öröknek hitt fundamentumai is megdőltek már, de sajnos vádjaik szellemei máig kisértenek. A relativizmus csapdájában vergődő szabadgondolkodók - mindig csak ők, és soha nem a tudomány és a haladás nagy emberei - most is ellenséget látnak az Egyházban, ami igaz is, hiszen az Egyház minden erejével azon van és volt, hogy meggátolja, hogy a világ az anarchiába és a gondolkodás gyilkosságával felérő szkepticizmusba zuhanjon. Csakhogy ennek az ellenségnek semmi köze sincs sem a tudományhoz, sem a haladáshoz, hanem csakis a tudomány és a haladás nevében fellépő siserehadhoz, amelyek tudománytalanul és maradian próbálják mellőzni még mindig Istent és az általa lefektetett igazságokat. A tudomány és a haladás igazi óriásai mindeközben vagy megmosolyogták fejüket csóválva e népséget, és a világot előrevivő találmányaik, felfedezéseik, rendszerező műveik kidolgozása során többször is a Mindenható Úr oltalmát és világosságát kérték, vagy kifejezetten megvédték a két autonom terület, a hit és a tudomány kapcsolatának szoros kötelékét (mint pl. Kepler, Galilei, stb), illetve azok, akik bár ateisták, mégis a józan ész és belátás adományát birtokolva tisztelettel és csodálattal néznek arra a munkára, amelyet az emberek a hit számukra idegen és túl misztikus világában tártak fel a világnak. Ők tudták, illetve tudják személyes tapasztalataikon túl, hogy a világ mit is köszönhet a kinyilatkoztatás hitének, az isteni kegyelemnek, a Szentlélek fényének, és nem utolsósorban magának a Katolikus Egyháznak. Számukra világos, hogy két vacak és eltorzított példával nem lehet elhomályosítani azt, hogy a katolicizmus mindig is mind a tudománynak, mind a haladásnak, s mind a kultúrának az egyik legfőbb támogatója volt. Számukra világos, hogy pl. az összes iskolafajta, ami manapság fennáll, az egyetemektől kezdve az óvodákig és a népiskolákig, a Katolikus Egyház gondolataként látott napvilágot; hogy az összes tudományág és -szak első művelője az Egyház volt, és a katolikus hívők a mai napig fontos szerepet játszanak a tudományos világ életében; hogy Európa barbár népeinek civilizációját, letelepítését, mezőgazdaságra, iparra, békés és polgári életre való nevelését az Egyház végezte el; hogy a rabszolgaságot az Egyház törölte el; hogy a nők, a gyermekek és a munkások méltóságát az Egyház adta meg elsőként; hogy a természettudomány, a bölcselet, a történetírás, a nyelvészet, stb. máig is ható legfőbb képviselői papi személyek voltak; hogy a legmagasabb szintű művészeteket, a bizánci, a román, a gótikus, a reneszánsz, a barokk, de még a modern stílust is az Egyház emelte virágzásba; hogy a betegeket, a szegényeket, az árvákat, a fogyatékkal élőket eleinte kizárólag az Egyház vette pártfogásba, de ma is az Egyház a fő szószólójuk, és menedékük; s hogy nincs a világon egyetlen olyan intézmény, amelynek a mai modern világ többet köszönhetne mint a Katolikus Egyháznak.