Szeretnék megkeresztelkedni, de úgy, hogy a családomat kihagyom belőle.17 éves vagyok. Mik a lehetőségeim?

Nem hallottam olyant, hogy nagykorúsági határ lenne az egyházban. Ez nem szempont, legfeljebb csak esküvő esetén, ott viszont a polgári szabályozás az irányadó.

De bármennyi idősen is keresztelkedik meg az ember, a katolikus egyházban keresztszülőről gondoskodnia kell :)

én 17 évesen kezdtem el tolni a dolgot de 18 elmúltam mire megkereszteltek

ha ki akarod hagyni a családot, egyszerűen ne szólj, csak ki kell találnod valamit hova jársz hetente, ha pl kondizol fogd arra h edzésen vagy :D

"ha ki akarod hagyni a családot, egyszerűen ne szólj, csak ki kell találnod valamit hova jársz hetente, ha pl kondizol fogd arra h edzésen vagy :D"

Hát ez jó!

Keresztelőre készül, és nyugodtan hazudjon.

Végül is, majd a keresztvíz eltörli ezt a bűnt is.

Illetve szent cél érdekében füllent.

NEM kritizálom, hanem tényleg jót nevettem ezen a hozzászóláson. Humor az megvan az írójában.

Tudomásom szerint nem kell szülői beleegyezés már ennyi idősen. A keresztszülőket (és bérmaszülőt, ha katolikus akarsz lenni) már Te magad kérheted fel.

Én 18+ évesen keresztelkedtem ÉS bérmálkoztam egyszerre.

A szüleim tudtak a szertartásról, de nem hívtam meg őket, tudva, hogy ellenzik az egészet.

Nekem sokkal jobb volt, hogy nem voltak ott.

VISZONT azóta bármit rosszul teszek, a valláson keresztül támadnak, gúnyolódva. :/

Remélem, egyszer belátják, hogy még ha nem is fogadják el a döntésemet, felnőttekhez méltó viselkedés volna tiszteletben tartani azt. De majd a Jóisten elintézi ezt. :)

2-es vagyok

3-asnak:

én megértem a kérdezőt, én is így voltam anno vele, nekem a családom elég ateista, elég sok gúnyolódást ordibálást meg gyanúsítást kell nekem is meg a keresztény barátaimnak is elviselnünk a mai napig a családomtól, és régen csak rosszabb volt, az unokatesóm szülei, akik mondjuk az élet minden területén indokolatlan zsarnoki szigorral kezelték az unokatesóm, úgy kezelnek minden vallást mint szektát, ezért mikor keresztény fiú kezdett unokatesómnak udvarolni, konkrétan minden lehetőséget elvágtan hogy a sráccal csak beszéljen, találtak nála egy bibliát, erre miután alaposan megverték a szeme láttára elégették, persze ez nyilván a szélsőség, és ők mindenre zsarnokian regáltak(pl nem találkozhatott suli után vagy hétvégén a barátaival, mert a "végén még elvonják a tanulástól") de ha a saját családomat veszem is eléggé megkeserítik/keserítették az életemet

szóval én teljesen megértem ha egy 17 éves kissrác/lány a család nélkül akar keresztelkedni

2-nek.

Ezt szerintem csak az érti meg, aki a saját bőrén megtapasztalta. Én nagyon gondolkoztam, hogy a szülőket elhívjam-e vagy sem a templomba. Aztán eszembe jutott Jézus szava, hogy lehet, ellened fordulnak, gúnyolnak, illetve a lelki összetartozás erősebb kötelék, mint a test és vér szerinti.

Nekem az sokat segít, hogy a választott szülők valóban gyakorolják a hitüket. Nem vasárnaponként 1 órát.

Nekem már valójában ők a szüleim (belül én így érzem), és ők is így viselkednek.

Persze hálás vagyok a szüleimnek, hogy felneveltek, de felnőttként hoztam egy olyan döntést, ami bizony vízválasztó. :)

3-as voltam