Protestánsból lett, katolikusok ti hogyan katolizáltatok és miért?

Nos, nem egészen a kérdésre válaszolok, de kapcsolódik ahhoz.

Én katolikusból lettem protestáns. Viszont eléggé kiábrándultam a protestantizmusból, ezért már nem is tartom magam annak, és gondolkodom azon, hogy visszatérek a Katolikus Egyházba.

Miért? Mert megismertem a protestáns mentalitást, köztük azon belül is a fundamentalizmust, és nekem ennyi elég volt. Nem akarok azok közé az emberek közé tartozni. Arról nem is beszélve, hogy teljesen megbízhatatlan az egész, ahány protestáns egyház, annyiféle értelmezés, de persze mindegyiket a Szentlélek vezeti. Nevettséges.

A 2-es válaszolónak:

Feltételezem, hogy nekem, az 1. válaszolónak írtad, amit írtál. Hát hat mondjam el neked, hogy a protestantizmusban eltöltött évek alatt rengeteget hallottam a katolikusok kritikáját, hogy ők milyen helytelenül értelmezik a Bibliát. Valójában azonban, amikor elkezdtem tanulmányozni az ókori keresztények írásait, azokét, akik még ismerték az apostolokat, vagy akik az utódaik voltak, azt vettem észre, hogy a protestantáns tanítások ismeretlenek azokban a művekben, ellenben a katolikus tanítások vagy megtalálhatóak ezekben a művekben, vagy legalább van velük párhuzam. Arról nem is beszélve, hogy az ókorban ismeretlen az a bibliakezelés, amit a protestantizmus megenged magának. Számomra pedig az apostolok tanítványainak, kortársainak és utódainak az írásai hitelesebbek, mint az évszázadokkal, vagy majdnem évezredekkel később élő protestánsaoké.

A karizmatikus gyülekezeteket pedig a legrosszabb protestáns közösségeknek tartom, még Lutherhez sincs semmi közük, nem tudok azonosulni a tanításaikkal. Azok a "csodák" meg vagy mende-mondák, amiket bizonyítani nem lehet, vagy egyáltalán nem is Istentől annak. Szóval Isten ments a karizmatikusoktól.

Azt nem tudom még, hogy visszamegyek-e a Katolikus Egyházba, gondolkodni fogok rajta, lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, de az egészen biztos, hogy nekem a protestantizmsból elég volt, nem kérek belőle.

én református vagyok(voltam, de jogilag még vagyok), és ortodox leszek, igaz az ortodoxia rengeteg mindenben eltér a katolicizmustól, sőt néha úgy érzem már már protestáns egyházakhoz hasonlít jobban, a protestantizmus lényege eredetileg az volt "térjünk vissza az eredetihez" az ortodoxiáé pedig "maradjunk az eredetinél"

a katolicizmusban sokminen vonzó lehet, olvasd el a minden érv rómába vezet c. könyvet, azt egy protestáns lelkész írta aki katolikus lett

vonzó lehet pl a liturgia, egy protestáns szertartás szinte csak prédikáció, sokaknak nem több mint egy előadás, és úgy érzik a aktolikus szertartásosság ad valami többet

amikor valaki elkezdi a történelmet vizsgálni rájöhet, hogy a protestantizmus nem is áll olyan szilárd alapon mint hitte

a katolicizmusban a jótékonyság, helyes élet stb fontos, a protestánsoknál pedig a sola fide illetve a sola gratia meglehetősen sokszor erkölcsherélő hatással lehet az emberekre, nekem is van ilyen tapasztalatom

Szia!

Úgy katolizáltam, hogy beiratkoztam felkészítőre, meg mellette rengeteget olvastam. Ja meg gyakoroltam a szentségeket, ami által megváltoztattam az életemet.

Hogy miért? Mindig tudtam, hogy létezik Ő, és valahogyan azt is tudtam, hogy mi a helyes, és ez bizonyos pontokon ellenkezett azzal, amit abban a protestáns gyülekezetben hallottam/tapasztaltam. Egy nagyon jó katolikus imacsoportba kerültem, ahol megéltük a Szentlélek működését, ami fellelkesített, és emiatt katolizáltam. Fura lehet hogy ezt írom, de az is tetszett, hogy itt elvárásokat is támasztottak velem szemben. Igazán, mélyen meg kellett ismernem magam, mismásolás nélkül. Az életemet megrontó bűnök gyökerét kellett kitépni, ami után lehetővé vált a gyógyulás. Imameghallgatások, testi-lelki gyógyulás, csodák a gyóntatófülkében, az Eukarisztia... Könyvet lehetne erről írni, itt nincs elég hely.