Keresztények! Vannak csodás gyógyulásokról és függőségekből, valamint egyéb rossz dolgokból való szabadulásról bizonyságaitok?

EZ NEM A SZEKTÁS OLDAL. MENJ INNEN!

Nem léteznek csodák!

A szellemi vakságod alkalmatlanná tesz, hogy megítélhesd, ki kinél jobb vagy rosszabb. Minden embernek lehetősége van arra, hogy a Teremtővel kapcsolatba kerüljön, legalábbis az Ő részéről, de sokan vannak vele úgy, mint te. "Ha Ő tényleg létezik, jöjjön ide, mutassa meg magát, járjon a vízen, tegyen csodákat a szemem előtt! Majd akkor elhiszem!" Ez azonban nem így működik, hanem úgy, hogy az előtt kell elhinned, mielőtt láthatnád. A dolgot ott tévesztik el sokan, hogy azt gondolják, ez az egész földi életen át tartó bizonytalanságot jelent. Ezt a halott vallások terjesztették el, hogy magyarázatot tudjanak adni a híveknek, hogy miért nem ad életjelet magáról az Istenük. Az Elő Egyházban azonban sűrűn ad magáról Isten életjelet, és sokak életébe avatkozott be, amit te szerencsének nevezel, de roppant érdekes tény, hogy a szerencsések népsűrűsége az Élő Egyház istentiszteletein exponenciálisan megugrik, és csak tonnákban mérhető.

A feleségemnek is volt már ilyen "szerencséje". Erős vérzése volt mintegy harminc napon keresztül. Az orvos azt mondta, hogy egészségügyi küretre van szükség. Még szerencse, hogy a Gyülekezetben a pásztorunkat éppen helyettesítő szolnoki pásztort megkérhette, hogy imádkozzon a problémáért. Egy rövid imát mondott érte kézrátétellel. A vérzés már másnapra erősen megcsappant, következő napra pedig teljesen elállt. Sokan azt gondolhatják, hogy amúgy is elállt volna. Csak az meglepő számomra, hogy akikkel ilyenek szoktak történni, mielőtt prognosztizálhatatlanul megszűnne a problémájuk, valahogy mégis megneszelik, és előre megfontolt szándékkal imát kérnek, hogy később azt mondhassák, hogy természetfeletti okból gyógyultak meg, csak azért, hogy elhitessék a tudatlanok és állhatatlanok szívét.

Valamiért eszembe jutott egy vicc:

- Józsika, ne nyúlkálj a konnektorba, mert megráz az áram!

- Mi az az á-á-á-á-á-á-á-á-árrrrrrrrrmmmmmmmmmmmmm?

Ha valaki sokáig mászkál a vízparton, előbb-utóbb beleesik. Ezt tapasztalatból mondom. Persze nem a kikövezett partra gondolok. Én is sokat mászkáltam a Városligeti-tó partján. Tízéves korom körül ez volt az egyik kedvenc elfoglaltságom. Fogdostam a halakat, békákat, gőtéket, egyebeket, ahogy sok más gyerek. Leginkább a kevésbé látogatott partrészek kecsegtettek nagyobb zsákmánnyal, de azok a részek nem voltak kikövezve, így egy alkalommal derékig belecsúsztam a vízbe. Aki nagy ívben elkerüli a vízpartot, az tuti, hogy soha nem csúszik bele, és el is hiszi, hogy oda nem lehet belecsúszni. Ha még vizet sem látott, talán azt is elhiszi, hogy nincs is víz. Aki azonban már csurom vizes lett legalább egyszer, annak hiába kárognak, hogy nincs víz. Ha nagy ívben kerülöd az Élő Egyházat, akkor hatványozódik annak esélye, hogy úgy éled le a teljes földi életedet, hogy egyetlen csodát sem látnak a szemeid, és csak az utolsó pillanat után jössz rá, hogy be lettél csapva, de az elmulasztott esély nem tér vissza.