Honnan tudhatom, hogy Sátán félrevezetéséről van-e szó?

Olvasd a Bibliát minden nap, előtte imádkozz. Azért, hogy megismerd Istent. Ha pedig szükséges, akkor a Szentlélek eszedbe fogja juttatni,ha épp rosszul akarsz dönteni (bűnt akarsz elkövetni).

De amúgy nem nehéz megkülönböztetni Istentől.

Nagyon komolyan: onnan, ha birtokodban lesz az igazság, különben sehogy sem. Minden ember meggyőződése arra épül, amit a "nuszával" lát. Ez a része az embernek meg van vakítva Jézus Krisztus evangéliumára (2Kor 4,4), másképpen kifejezve az evangélium el van takarva előle (2Kor 3,14-15), és csak akkor tűnik el ez a lepel, amikor megtér az Úrhoz, Aki Szellem (2Kor 3,16-17). Sok ember tévesen értelmezi ezt a részt kizárólag a zsidókra, ugyanis ez az emberiség egyetemes problémája, ami alól még a zsidók sem kivételek, noha Isten kiválasztotta őket, de még rájuk is vonatkozik, nemhogy az egyéb nemzetekre. Minden egyes embernek meg kell térnie ahhoz, újjá kell születnie, új emberré kell válnia, hogy ez a lepel felemelkedjen a "nuszáról", amit Károli a szellem(lélek) értelmeként aposztrofált, de valójában lefordíthatatlan. Az ember "nusza" az az érzéke, ami által képes a természetfelettit érzékelni, és semmi köze az ember logikai elemzőképességéhez, a gondolkodáshoz, agyaláshoz, ellenkezőleg, az ember "nusza" vezérli az ember értelmét, hogy min, hogyan gondolkodjon, azaz valójában a "nusz" determinálja az ember gondolkodását, éppen ezért reménytelen eset egy olyan ember, akinek a "nusza" egy vetített képet lát, és azt tekinti valóságnak, mert az az ember mindaddig képtelen másképpen gondolkodni, képtelen mást hinni, amíg a "nusza" meg nem változik, az azonban Isten érintése által tud jó irányba változni, rossz irányba azonban bármely szellemi lény megváltoztathatja, ha az ember megnyílik a számára. A Sátán kedvenc elfoglaltsága, hogy a világosság angyalának adja ki magát, hogy elhitesse az igazság keresőit. Éppen ezért kulcs az Isten előtti alázat, mert nekik ad Isten kegyelmet arra, hogy megismerhessék, a büszke, gőgös embereknek pedig nem, amíg fel nem hagynak az önimádatukkal.

Ha az általunk ismert világot rendszerként fogjuk fel, akkor mi, akik a rendszer részei vagyunk nem ismerhetjük meg az egész rendszert, mivel mi magunk is a rendszer részei vagyunk, ezért a működéseink is a rendszerhez kötöttek, amin nem tudunk átlépni. Ezért nincs ebben a rendszerben semmi olyan kapaszkodó, ami hibátlanul eligazíthatna bennünket a rendszerrel kapcsolatban. Ez az egyik oka annak, hogy még a legőszintébb, legtárgyilagosabb vélemények sem objektívek, és nem is lehetnek. Mindegyikünk a rendszer részeként látta meg a napvilágot, és vált részévé ennek a rendszernek. Egyikünk sem ismeri a pontos szellemi koordinátáit, ami alapján becélozhatná az igazságot. Nincs a kezünkben Ariadné fonala, amit követhetnénk. Éppen ezért van szüksége az embernek egy olyan tájékozódási pontra, amely nem része a rendszernek, és megmutatja a helyes irányt.

Ilyen tájékozódási pont lehetne a Biblia is, mivel a rendszeren kívülről érkezett, sajnos azonban azzal párhuzamosan, hogy leírták, egyben részévé is vált a rendszernek, és ebben az állapotában csak arra alkalmas, hogy az igazság vázát felépítse bennünk, de az igazságot a Szellem által adja Isten. És ezzel vissza is kanyarodtunk, a kiinduló kérdéshez: honnan tudhatom, hogy az illető szellem tényleg Isten Szelleme-e, avagy a gonoszé, vagy csak a sajátom? Jézus azt mondta, hogy garancia csak azok számára van, akik cselekedni akarják Isten akaratát. Azaz nem azért akarják tudni az igazságot, hogy kipipálják, hogy ez is megvan, hanem azért akarják az igazságot, hogy azáltal élhessenek (Jn 7,17). E mellé jön az alázat, ami nélkül senki számára nem jön a kegyelem. Az alázatnak pedig része, hogy tisztában vagyok a saját korlátolt voltommal, ezért még a saját gondolataimat is fenntartásokkal fogadom, és ehelyett Istentől kérek eligazítást, még a saját gondolataimmal kapcsolatban is. Ezen kívül fontos kritérium, hogy Isten Szelleme soha nem mond ellent a Bibliának. Viszont alkalmanként nagyon is ellent mond a hagyományos Biblia-értelmezésnek, az ugyanis sok esetben nem Isten Szellemétől van, hanem csupán tradíció.

A válasz tehát összetett, és nincs is egyszerű válasz, legfeljebb butított formában. Kulcs az alázat, vagyis az Istennek való engedelmességre való hajlandóság. Nagyon fontos az a tény, hogy az igazság le van írva a Bibliában, de Isten Szellemének kell értelmeznie a számunkra, amit Ő örömmel meg is tesz, ha tényleg alávetjük magunkat Istennek. Számos további ismérvet fel lehetne sorolni, például azt, hogy Jézus Krisztuson kívül nincs igazság egyetlen ember számára sem, és a Szent Szellem is mindig Jézus nevében érkezik hozzánk. Valójában az igazság megismerése életmű. "Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig. Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg." (Péld 4,18-19)

Onnan lehet tudni, hogy ha Jézus tanításával egyezik (nem a bibliával) akkor biztosan, hogy jó. Ha viszont nem egyezik, hanem ellenkezik, akkor rossz.

Ehhez nagyon kell ismerned Jézust.

Pld. Ha szolgáló szeretetre épít, akkor az jézusi, ha ennek valamilyen módon történő kikerülésére az nem jézusi.

A biblia egésze azért nem javasolt, mert abban benne van minden, meg annak az ellenkezője is, mivel a próféták is tévedhetnek.

Jézusnak viszont egyértelmű a tanítása az erkölcsi kérdésekben, amelyeket nem lehet félre értelmezni.

Első vagyok:

Minden jó Istentől jön, minden rossz a sátántól. Irigységet érzel? Nem Isten adta, hanem a sátán kísért. Örömöt más bánata felett? AZ is. Lopni akarsz? Sátáné. Csalni? Sátáné.

Úgy érzed segítened kell máson? Istené. El akarod hagyni a családod egy másik ember miatt? Sátáné.

És még sorolhatnám.