Hol szerepel a Bibliában az a rész, ahol Jézust megkísértette a Sátán?

A Máté evangéliuma( Isten evangéliuma, csak Máté írta ) 4. fejezetének 1.-11. szakaszában olvashatod.. :)

[link]

Úristen, ez amit az első hozzászóló linkelt az egy ilyen jehovtanúi féle teológiát valló oldal!

Nézz be ide:

[link]

[link]

[link]

Óvakodj a szektáktól!

Jézus megkísértése (Máté evangéliuma 4:1-11.)

„Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odajött hozzá a kísértő és ezt mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré.« De ő ezt válaszolta: »Írva van:

`Nem csak kenyérrel él az ember,

hanem minden igével,

amely az Isten szájából származik'« {MTörv 8,3}.

Akkor magával vitte őt az ördög a szent városba, odaállította a templom ormára és azt mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat! Mert írva van:

`Angyalainak parancsolt felőled:

a kezükön hordoznak téged,

hogy kőbe ne üssed lábadat'« {Zsolt 91,11-12}.

Jézus ezt mondta neki: »Az is írva van: `Ne kísértsd az Urat, Istenedet'« {MTörv ,}.

Azután magával vitte őt az ördög egy igen magas hegyre. Megmutatta neki a világ összes országát és azok dicsőségét, majd azt mondta neki: »Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem.« Jézus azt felelte neki: »Távozz, Sátán! Mert írva van:

`Uradat, Istenedet imádd,

és csak neki szolgálj'« {MTörv 6,16}.

Akkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki.”

Magyarázat:

(Vö. Mk 1,12-13; Lk 4,1-13.) Jézus megkísértése szándékolt az Isten részéről, mert a Lélek vitte ki a pusztába - Jeruzsálem és Jerikó közt lévő kopár hegyre: Dzsebel Qaranatál-ra -, ahol találkozott a sátánnal, a messiási ország ősellenségével (sátán = ellenség). A sátán nem ismerte Jézus istenemberségének titkát, de tudta, hogy Isten emberével áll szemben, ezért csábította csodatévő erejével való visszaélésre, vakmerő bizalomra és a hatalom önakaratú keresésére. A sátán megkísértette Jézust ez a kísértés azonban csak külső lehetett, legfeljebb meg lehet engedni a képzelet által történő kísértést. A sátán három kísértése megfelel a János-féle klasszikus meghatározásának (1Jn 2,16), amellyel a sátán el akarja távolítani Jézust feladatától. Eléje adja egy anyagi és politikai messiási országnak a képét, ahol a vagyon, dicsőség és hatalom állnak előtérben. Ez ellentéte Isten tervének, amelyet Jézus alázatosságban és tökéletes engedelmességben akar szolgálni.

Az első kísértés a test kívánsága. Az Úr Jézus ezt szentírási idézettel utasítja vissza. A második kísértés helye a hagyomány szerint a jeruzsálemi templom DK-i sarka, amely mintegy 150 m-re emelkedett a Kedron völgye fölé. Itt már az ördög is idézi a Szentírást (Zsolt 90,11), hogy Jézust rávegye, ereszkedjék le a templomról. Ez a kísértés az élet kevélységéhez tartozik. Jézus ismét a Szentírás idézésével utasítja vissza. A harmadik kísértésben a sátán földi hatalmat ajánl fel Jézusnak, ha szolgálja őt. Jézus a leghatározottabban utasítja visszaa kísértést a zsidó vallás legfőbb parancsával (MTörv 6,13).

A kísértésekben fokozás van. Az első csupán a test szükségletét akarja kielégíteni a második a hatalom mutogatása a zsidók ugyanis a templomban várták az égből leszálló Messiást, s ezt az elképzelést kellett volna Jézusnak megvalósítania a harmadik kísértés teljes hitehagyást követelt. A sátán nem tudja, hogy Jézus Isten Fia, a kísértések révén erről is meg szeretne győződni. Jézus feleleteiből azonban nem tud bizonyságot szerezni. A kísértések kiállásával az embereknek is példát akart adni, miképp kell a kísértést legyőzni.

Isten atyai gondoskodása kiterjed minden igazra, de nem védi az oktalant, aki az isteni segítségben vakmerően bizakodva próbára akarja tenni a Mindenhatót. Az ördög megcsillantotta az Üdvözítő képzelete előtt a földi birodalmak hatalmát és gazdagságát. mindezek természetesen nem az övé, de felhasználhatja az emberek megkísértésére.

Jézus megkísértése: tág értelemben minden próbatét, amit Jézus földi élete során elszenvedett; hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett (vö. Zsid 4,15), de bűn nélkül maradt; a megtestesüléssel fölvett emberség természetes gyöngesége a megkísérthetőség is (Jézus Krisztus); szoros értelemben az a három kísértés, mellyel a sátán a pusztában böjtölő Jézus istenfiúságát provokálta. - Jézus megkísértését a szinoptikusok írták le (Mt 4,1-11 Mk 1,12; Lk 4,1-13). Miután a Jordánban Jézus fölvette János keresztségét, visszavonult a pusztába imádkozni és böjtölni. A puszta a hagyományos szemlélet szerint jelentette Isten közelségét (pusztai vándorlás) és egyúttal az Istentől elhagyott helyet, a démonok otthonát. Jézus megtapasztalta mindkettőt: „vadállatok között élt, de angyalok szolgáltak neki”. Amikor eltelt 40 nap, megéhezett, és a Sátán (az elbeszélés alapján vsz. emberi alakban) megjelent előtte, hogy megkísértse. A messiási hatalommal való visszaélésre, az istenfiúság vakmerő bizonyítására próbálta rávenni Őt. A keresztelés pillanatában Jézus Isten Fiaként lett kijelentve, s most a kísértés épp innen érkezett: emberi alakjában hogyan élte meg ezt a fiúságot? Karizmatikus erejét a saját kényelme, hírneve, hatalma és gazdagsága érdekében használja föl, v. vállalja azt, ami írva van, s amibe beletartozott a szegénység, a kiüresítés, a munka és fáradozás, a tanítás és az Atya akaratának föltétlen elfogadása? Bizonyos, hogy maga Jézus beszélt tanítványainak erről az élményről, különben nem tudnánk semmi olyan célt megjelölni, ami miatt az ap. igehirdetés a tört-et kigondolta volna. Főleg abban a formában, hogy a kísértő az Isten Fiát ide-oda hurcolta. - A 3 kísértés közül az első: Ha valóban Isten Fia, változtassa a köveket kenyérré éhsége csillapítására (tágabb értelemben a kísértés tartalma: az emberi fáradozás és munka helyett a csoda teremtse elő a mindennapi kenyeret, a kereszthalál megváltó ereje helyett az evilági jólétben valósuljon meg az ember boldogsága). Jézus válasza: „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, mely Isten szájából származik”. Ez annak kinyilatkoztatása, hogy a test-lélek ember számára a lélek táplálása legalább annyira fontos, mint a testé. - A köv. kísértés a mennyei Atya gondviselésének provokálása: ha Jézus valóban Isten Fia, vesse le magát a Templom párkányáról, mert „írva van”, hogy Isten angyalai kezükön fogják hordozni (vö. Zsolt 91,11). E két kísértésben közös, hogy mindkettő az istenfiúság vakmerő bizonyítására buzdít. Ugyanez valósul majd meg a kereszt alatt állók gúnyolódásában: „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről” (Mt 20,40). Jézus a kísértő saját szavait fordítja a kísértés ellen: „az is írva van...” Válasza nemcsak az Isten kísértését utasítja el, hanem magában foglalja a Szentírás öncélú értelmezésének, kiforgatásának elítélését is. - A 3. kísértés a szolgává alacsonyító birtoklási vágyra épül. Jézus e kísértést az első parancsolatra hivatkozva utasítja el. - A szinoptikusok nem egyformán építik föl Jézus megkísértését: Márk evangélista csupán megemlíti Jézus megkísértését, Máté és Lukács 3 megkísértésről számol be; de Lukács fölcseréli a Mt-ban másodikként leírt megkísértést a harmadikkal, hogy így Jeruzsálemet a beszámoló végén említhesse. - Jézus megkísértése a pusztában párhuzamba állítható a pusztai vándorlásban „megkísértett” nép tört-ével. Jézus válaszai a kísértésekre világosan mutatják, hogy az Ő országa nem e világból való, s csodatevő hatalma egyedül ennek az Országnak a szolgálatában áll. Míg Izr. elbukott a kísértésekben (húsos fazék; vö. Szám 11,4; Kiv 17,2.6; aranyborjú: Kiv 32,1-35), Jézus az igaz Messiásnak, az igaz Izr-nek bizonyult. Jézus megkísértése tehát Jézus messiási küldetését állítja elénk. E mellett az értelmezés mellett szól a Zsolt 91,11 idézése is (a Messiás egyik jele: vadállatok). Párhuzam van Jézus és Mózes között is: Mózes is böjtölt 40 nap és 40 éjjel (Kiv 34,28; MTörv 9,9.18), és látta az Ígéret földjét Nebo hegyéről (34,1-4). - A kk. hagyomány a Dzsebel Karantálra helyezi Jézus megkísértését, Jerikótól ÉNy-ra. A részletek alapján föltehető az is, hogy a Sátán elsősorban Jézus képzeletvilágára próbált hatni, ami nem jelenti azt, hogy csupán ősker. parabolával állunk szemben. A teol. értelem mindenesetre az, hogy a Lélek által vezetett Messiás ellenállt minden földi és pol. színezetű messiásvárásnak, s ezzel valóban Isten Fiának mutatkozott.