Jehova Tanúival, illetve az új világ fordítással kapcsolatban pár kérdésre válaszolnátok? (szorítkozzatok a kérdésre, ne harapjátok át egymás torkát)

Minden modern nemzeti nyelvű fordítás mögött egy eredeti nyelvű (héber és görög) alapszöveg áll. Ebben a bejegyzésben most az Új világ fordítás mögötti görög szöveggel és egyéb forrásokkal foglalkozunk, így csupán az Újszövetségre, azaz a Keresztény Görög Iratokra koncentrálunk.

Az alapszöveg az Új világ fordítás újszövetségi része mögött a The Greek New Testament in the Original Greek, melyet B. F. Westcott és F. J. A. Hort készített az újszövetségi források összehasonlításával, és eredetileg 1881-ben jelent meg. Az ÚVF mellett más angol fordítások is részben vagy egészen ezen a kritikai szövegen alapulnak:

Revised Version (1885)

Darby Bible (1890)

The Twentieth Century New Testament (1898-1901)

American Standard Version (1901)

Ferrar Fenton Bible (1903)

English Standard Version (2001)

Amint az a kiadás idejéből látható, elsősorban a régebbi fordításaink alapulnak Westcott és Hort szövegén. Ennek oka az, hogy az elmúlt több mint egy évszázadban a szövegkritikai kutatások fejlődtek, és olyan felfedezések láttak napvilágot, melyek Westcott és Hort idejében még nem álltak rendelkezésre. Épp ezért az ÚVF fordítói is figyelembe vettek további görög Újszövetség-kiadásokat, mint pl. a következők:

Eberhard Nestle: Novum Testamentum Graece (1948-as kiadás)

José Maria Bover, SJ: Novi Testamenti Biblia Graeca et Latina (1943-as kiadás)

Augustinus Merk, SJ: Novum Testamentum Graece et Latine (1948-as kiadás)

Nestle-Aland: Novum Testamentum Graece (1979-es, 18-ik kiadás)

The Greek New Testament (United Bible Societies, 1975-ös kiadás)

A két utóbbi kritikai szöveg legújabb kiadásai a Nestle-Aland 28-ik, valamint a The Greek New Testament 4-ik kiadása nyújtja a legpontosabb görög szöveget és kritikai apparátust (eltérő szövegvariánsok és a források gazdag listája), melyek több helyen is pontosítják az Újszövetség szövegét Westcott és Hort kiadásához képest. Bár a WH szöveg valóban jónak mondható, azt ki kell mondanunk: ma már van nála jobb és pontosabb is.

Amint azt mindenki tudja, az ÚVF jellegzetessége az, hogy az Újszövetségben is használja a Jehova nevet. A Társulat saját kiadású, a WH alapszöveget tartalmazó sorközi fordítása (The Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures, 1969, 1985) a 13-15. oldalain felsorolja azokat a forrásokat, melyeket figyelembe vesz, és a lábjegyzeteiben minden esetben hivatkozik is rájuk, amikor a Jehova nevet alkalmazza.

Ha kézbe vesszük a sorközi fordítást, és megnézzük azt a több mint kétszáz helyet, ahol az ÚVF-ben a Jehova név szerepel, a fordítás alapját képező Westcott-Hort szövegben a görög Theosz (Isten) és Küriosz (Úr) fogjuk találni. Egy további fontos tény tehát ez: az a görög alapszöveg, melyen az ÚVF alapul, nem tartalmazza a Jehova nevet. A lábjegyzetben minden egyes esetben hivatkozik azokra a J-vel és egy sorszámmal jelölt fordításokra, amelyek alátámasztják a Jehova név használatát, és azokra a forrásokra is, amelyek a Theosz vagy Küriosz címeket tartalmazzák. Az ÚVF fordítói mindig a J forrásokat tekintik hitelesnek — érdemes azonban összehasonlítani azokat az egyéb forrásokat, melyeken pedig az összes többi nemzeti nyelvű fordításunk alapul:

J források: Összesen 27 ilyen forrással dolgozik az ÚVF, melyek közül a legkorábbi 1537-ből származik (J3), a legkésőbbi pedig 1979-ből (J22). Ezek között szerepel a Társulat saját kiadású sorközi fordítása (Emphatic Diaglott, 1942, J21), ill. más, héber nyelvű Újszövetség fordítások. Nem kritikai szövegekről van szó, hanem egy sajátos célközönségnek készült héber fordításokról, melyek nem azért tartalmazzák a JHVH betűket, mert az a görög eredetiben megtalálható volt, hanem azért, mert a név ismert volt a héber olvasók előtt.

Egyéb források: Az egyéb források között megtaláljuk a Nestle-Aland görög szöveg 26. kiadását, a The Greek New Testament 3. kiadását, valamint olyan egyéb forrásokat, melyeket a modern szövegkritika hitelesnek és fontosnak tart az Újszövetség eredeti szövegének rekonstruálásához. Vannak közöttük fontos görög nyelvű Újszövetség-kéziratok — kódexek: Codex Sinaiticus (4. sz.), Codex Alexandrinus (5. sz.), Codex Vaticanus (4. sz.), Codex Ephraemi Rescriptus (5. sz.), Codex Bezae (5. sz.); papiruszok: P45, P46, P47, P66, P74, P75 (ezek többsége kb. 200 körül keletkezett); korai fordítások: latin, szír, örmény

Itt vannak tehát először is a héber nyelvű fordítások, amelyek 1537-1979 között készültek, másrészt pedig a hiteles és pontos korai szövegtanúk, melyek 200-500 között keletkeztek. Az ÚVF készítői a nyilvánvaló bizonyítékokat figyelmen kívül hagyva mégis olyan szövegekhez nyúlnak, amelyek 1500-1900 évvel később készültek, mint az Újszövetség eredeti kéziratai, és figyelmen kívül hagyják azokat a korai bizonyítékokat, melyek az ÚSZ leírása után csupán 100-400 évvel készültek.

A fentiek alapján mindenki eldöntheti, hogy hitelesnek tud-e tekinteni egy olyan bibliafordítást, mely ilyen tisztességtelenül válogat a források között saját céljai érdekében, és a legfontosabb kódexeket és papiruszokat figyelmen kívül hagyja.

Úgy tűnik, az újonnan kiadott, revideált Új Világ Fordítás máris egy “limitált kiadás”

Csupán néhány nap telt még el azóta, hogy a revideált Új Világ Fordítás megjelenését a 129. éves közgyűlésen bejelentették. Azonban úgy tűnik, hogy a revideált Biblia (vagy “ezüst kard”, ahogyan néhányan elnevezték) első példányai máris limitált kiadásúak.

hibát találtak az új Bibliában, ironikus módon Mózes 4. könyvében [Numbers, azaz Számok könyve]. A 267. oldal fejléce lefelé haladva mutatja a fejezetszámokat Mózes 4. könyve 35. fejezetétől a 33. fejezetig. A fejlécben ehelyett ez kellene, hogy álljon: "4 Móz 32:37-33:22."

nyilván emlékeznek még Geoffrey Jackson nagyszerű bemutatójára, amelyben az új Bibliával kapcsolatban azt állította, hogy maga Jehova volt a felelős Wallkillben a nyomtatást elősegítő kedvező időjárási viszonyokért. Ha ez igaz, az azt jelentené, hogy Jehova jónak látta az időjárás manipulálását a nyomtatási munkálatok felgyorsítása érdekében, de arra már nem figyelt eléggé, hogy a lektorok megfelelő lelkiismeretességgel dolgozzanak.

Bár semmilyen szempontból sem nevezhető hatalmas hibának, az elírás kiválóan bemutatja, hogy az Őrtorony-kiadványok nem olyan hibátlanok, ahogyan azt sok Tanúval elhitetik. Jelentős szégyen forrása is lehet ez az Őrtorony számára, hogy ki kell javítaniuk az újonnan átdolgozott Bibliájukat, és kezdhetnek egy új nyomtatási fordulót - miközben több ezer hibás Biblia már forgalomban van. Valószínűleg az Őrtorony írói csapata is még egyszer ellenőrizni szeretne majd minden egyes oldalt, hogy vajon vannak-e még hasonló lappangó hibák máshol is.

Azok az angol nyelvű Tanúk pedig, akik elég szerencsések voltak ahhoz, hogy megkapják az első új Bibliákat, most már bizonyítékkal is rendelkeznek a táskáikban arról, hogy az Őrtorony lektorai nem olyan precízek, mint azt várhatnánk.

Az alábbi lista az Új világ fordítás fordítóiról egy számos különböző forrásból származó összeállítás:

Frederick W. Franz: Fő fordító.

Bölcsészettudományi tanulmányokat folytatott a Cincinnati Egyetemen; 21 szemeszteróra ógöröggel egy félévben és némi latinnal (szemeszteróra: az egyetemi kredit egysége, mely egy egyetemi félévben heti egy előadási órát, vagy 3 laboratóriumban eltöltött órát jelent). Harmadévben részlegesen elvégzett egy kétórás áttekintő kurzust bibliai görög tárgyból, amely “Az Új Testamentum--Nyelvtani és fordítói kurzus” nevet viselte. 1914-ben hagyta ott az egyetemet, még a harmadik év befejezése előtt. Autodidakta módon tanult spanyol, bibliai héber és arámi nyelven. Az Őrtorony Társulat brooklyni központjába 1920-ban lépett be. Valószínűsíthetően J. F. Rutherford (az Őrtorony Társulat második elnöke) nevében írt az 1920-as évek végétől egészen 1942-ig. Az Őrtorony Társulat alelnöke volt 1942-től 1977-ig, majd elnöke 1977-től egészen az 1992-ben, 99 évesen bekövetkező haláláig.

Franz ezt írta az önéletrajzában: “Micsoda áldás volt a bibliai gögögöt tanulni Arthur Kinsella tanár úr irányítása mellett! Dr. Joseph Harry-vel, aki görög műveket is írt, ógörögül is tanultam. Azzal tisztában voltam, hogy ha presbiteriánus lelkész szeretnék lenni, jól kell ismernem a bibliai görögöt. Így nekivetettem magamat a tanulásnak, és egyik vizsgát a másik után tettem le.” (Őrtorony 1987. május 1., 24.o). Franz azt a benyomást kelti, hogy a görög tanulmányainak zöme a “bibliai görög” volt “Kensella professzor” oktatásában és, hogy “Dr. Joseph Harry” ógörög órája csupán másodlagos volt. Ennek az ellenkezője igaz. Mint már említettük, Franz csupán 2 óra-kredites kurzuson tanulta a “bibliai görögöt”, ellenben 21 órásban az ógörögöt. Az 1911-es kurzuskatalógus szerint Arthur Kensella nem a görög nyelv professzora volt, ahogyan Franz írta, hanem egy “görög oktató”. Kensellának nem volt Ph.D címe, és a kezdő-szintű kurzusokat vezette.

Nathan H. Knorr

Nem tanult bibliai nyelveket. A brooklyni főhivatalba 1923-ban lépett be; az Őrtorony Társulat 3. elnöke volt 1942-től 1977-ig. 1977-ben hunyt el, 72 évesen.

Milton G. Henschel

Nem tanult bibliai nyelveket. N. H. Knorr személyi titkára és útitársa volt az 1940-es évek végétől az 1970-es évek elejéig. Az Őrtorony Társulat 4. elnöke volt 1992-től 2000-ig. w03 8/15 31. o.: "MILTON G. HENSCHEL, aki régóta tagja volt Jehova Tanúi Vezető Testületének, 2003. március 22-én, szombaton 82 éves korában befejezte földi pályafutását."

Albert D. Schroeder

Nem tanult bibliai nyelveket. Három év gépészmérnöki képzésben, továbbá közelebbről meg nem nevezett nyelvi tanfolyamokon vett részt a főiskolán, 1932-ben lemorzsolódott és hamarosan belépett a brooklyni főhivatalba. A “Gileád Iskola” irodavezetője volt 1942-től 1959-ig. 2006-ban, 94 évesen hunyt el.

Karl Klein

Nem tanult bibliai nyelveket. 1925-ben lépett be a brooklyni főhivatalba; az Írói Osztály tagja volt 1950 óta. 2001-ben hunyt el, 96 évesen.

George D. Gangas

Nem tanult bibliai nyelveket. Görögül beszélő török állampolgár volt, a brooklyni főhivatalba 1928-ban lépett be görög fordítóként; angol nyelvről fordított kiadványokat modern görög nyelvre. 1994-ben hunyt el, 98 évesen.

Franz volt az egyetlen ember, aki képes volt a fordítói munkára. Gangas anyanyelve görög volt, nem sokat tudott koiné görögül és különböző, fordításon kívüli feladatokban segédkezett, többek között az angol szöveg nyelvtani áttekintésében a kifejezések folytonosságát vizsgálva. A róla közzétett személyes információk alapján könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy Knorr volt a Fordítói Bizottság pénzügyi vezetője, Henschel feltehetően a jogi és titkársági ügyekért volt felelős. Schroeder és Klein készítette a terjengős lábjegyzeteket (amelyek szöveges forrásokat is tartalmaztak), kereszthivatkozásokat és széljegyzeteket, amelyek az ÚVF eredeti hat kötetében sokkal átfogóbbak és terjedelmesebbek voltak, mint az 1984-es kiadásban.

T. 27 %-os!

Maga Jehova Tanuja volt?

Ha igen, megkérdezhetem hogy nyilt fel a szeme?

A hazugságokkal és a féligazságokkal szemben az Új világ fordításról:

MELYIK BIBLIAFORDÍTÁST OLVASSAM?

Sok nyelven számos bibliafordítás létezik. Némelyik nyelvezete nehezen érthető, régies. Más fordítások elrugaszkodnak az eredeti szövegtől, mert nem a pontosságra törekszenek, hanem arra, hogy könnyed olvasmányt nyújtsanak. Akadnak szó szerinti, szinte tükörfordítások is.

A Szentírás új világ fordítását Jehova Tanúi adták ki, és ennek angol változatát közvetlenül az eredeti nyelvekből fordította egy bizottság, melynek tagjai nem hozták nyilvánosságra a nevüket. E mű alapján készítettek el körülbelül 60 (ma már jóval több) más nyelvű fordítást. De ezek a fordítók is aprólékosan összehasonlították a szövegeket az eredeti nyelvű szövegekkel. Az Új világ fordítás, ahol csak lehet, az eredeti szöveg szó szerinti visszaadására törekszik úgy, hogy közben ne torzuljon a jelentés. A fordítók igyekeznek, hogy a Biblia mai olvasói ugyanúgy értsék a szöveget, mint a bibliai időkben élők az eredeti szöveget.

Néhány nyelvész megvizsgált modern bibliafordításokat, így az Új világ fordítást is, hogy vannak-e bennük pontatlanságok és elfogultságtól vezérelt torzítások. Az egyik ilyen tudós Jason David BeDuhn valláskutató, az Észak-arizonai Egyetem (USA) docense. „A legolvasottabb angolszász Bibliák” közül megvizsgált kilencet, majd 2003-ban kiadta az erről szóló 200 oldalas tanulmányát.* Számos vitatott részletet vizsgált, mivel ezek jelentésén „a legvalószínűbb, hogy változtattak elfogultságból”. Mindegyik angol kiadásból a vizsgált részleteket összehasonlította a görög szöveggel, és kereste, hol torzult a jelentés az elfogultság miatt. Mire jutott a vizsgálódása során?

BeDuhn elmondja, hogy a nagyközönség és sok bibliatudós feltételezése szerint az Új világ fordításban (ÚV) fellelhető eltérések a fordítók vallásos elfogultságának tudhatók be. Azonban rámutat: „A különbségek túlnyomó többsége abból adódik, hogy az ÚV pontosabb, mivel szó szerinti fordítás, és óvatosan bánik a kifejezésekkel.” Bár BeDuhn nem ért egyet az Új világ fordítás egyes megoldásaival, elmondja, hogy „az általa vizsgált fordítások közül ez a legpontosabb”. „Rendkívül jó” fordításnak nevezi.

Dr. Benjamin Kedar, a héber nyelv izraeli tudósa 1989-ben hasonló kijelentést tett az Új világ fordításról: „Ez a munka azt az őszinte törekvést tükrözi, hogy a szövegből a lehető legpontosabb megértést nyerjük . . . Az Új világ fordításban soha nem fedeztem fel semmilyen elfogult szándékot arra, hogy a szövegbe olyasmit olvassanak bele, amit az nem tartalmaz.”

Kérdezd meg magadtól: „Mi a célom a Biblia olvasásával? Könnyed olvasmányra vágyom, mely nem annyira pontos? Vagy olyan gondolatokat akarok olvasni, amelyek a lehető legpontosabban közvetítik az eredeti, ihletett szöveget?” (2Péter 1:20, 21). A célod határozza meg, hogy melyik fordítást választod.

[Lábjegyzet]

Az Új világ fordítás mellett még ezeket a fordításokat vizsgálta meg BeDuhn: The Amplified New Testament, The Living Bible, The New American Bible With Revised New Testament, New American Standard Bible, The Holy Bible—New International Version, The New Revised Standard Version, The Bible in Today’s English Version, King James Version.