A Jehova Tanúi Egyháza tényleg egy ZRT, vagy csak itt szívatjátok őket?

"Hogy nem veszik észre a hívek, hogy mi folyik a háttérben?"

Mert annnnyira birkák (bocs, bárányok), hogy azt kifejezni is képtelenség...

A 26%-os emberke bizony itt hitelét vesztette a manipulációjával, amivel KIRAGADOTT egy kis félmondatot az irodalmunkból! Szóval ez az ember minden szépítés nélkül HAZUDIK, ez van, de jó ha tudjuk.

Az egész fejezetet kellene elolvasni, mert az a címe, hogy "Mindezt hogyan finanszírozzák?". De a teljes bekezdés is jelentősen növeli az érthetőséget:

"A Watch Tower Society mindig is arra törekedett, hogy a rendelkezésére álló minden anyagi forrást a jó hír további prédikálására használja fel. Charles Taze Russell mint a Társulat elnöke, 1915-ben ezt mondta: „Társulatunk nem földi gazdagság felhalmozására törekszik, hanem inkább pénzét feláldozó intézmény. Bármit, amit Isten gondoskodása kéregetés nélkül küldött el hozzánk, igyekszünk az Úr Szavával és Szellemével összhangban a lehető legbölcsebben felhasználni. Már régen ezelőtt kijelentettük, hogy ha a pénzalap megszűnik, ezzel arányosan megszűnik a Társulat tevékenysége is; és amint a pénzalap gyarapszik, a Társulat tevékenysége is fokozódni fog.” A Társulat továbbra is pontosan ezt teszi."

Ami ez a russelli mondatot megelőzte, az a következő:

"Az Őrtorony egészen korai, már a második kiadásában 1879 augusztusában Russell testvér kijelentette: „Hisszük, hogy a »Sioni Őrtorony«-nak JEHOVA a támogatója, és mindaddig, amíg ez igaz, ez a folyóirat sohasem fog emberektől kéregetni vagy emberekhez folyamodni támogatásért. Amikor az, Aki mondja: »A hegyek minden aranya és ezüstje az enyém«, nem gondoskodik többé a szükséges pénzalapról, megértjük majd, hogy ideje megszüntetni a lap kiadását.” Ezzel összhangban, Jehova Tanúi nem koldulnak pénzt az irodalmukban."

Az igazság a kérdéssel kapcsolatban:

"Az összejöveteleikre is az érvényes, mint az irodalmukra. A gyülekezeteikben vagy a kongresszusaikon nincsenek érzelmi jellegű felhívások az adakozásra. Nem hordanak körbe perselyeket; nem osztanak ki borítékokat, hogy abba tegyék a pénzt; nem küldenek pénzt kérő leveleket a gyülekezeti tagoknak. A gyülekezetek sohasem folyamodnak jótékony célú szerencsejátékhoz vagy sorsolásokhoz, hogy pénzt szerezzenek. Már 1894-ben, amikor a Watch Tower Society utazó szónokokat küldött ki, ezt az értesítést tette közzé mindenki javára: „Értessék meg kezdettől fogva, hogy ez a Társulat sem nem hatalmaz fel, sem nem hagy jóvá gyűjtögetést vagy más pénzkéregetést!”

Így újkori történelmük nagyon korai időszakától fogva, a röplapok és a nyilvánosságot Jehova Tanúi összejöveteleire meghívó, más nyomtatványok ezt a jelmondatot tartalmazták: „A belépés díjtalan. Nincs pénzgyűjtés.”

Az 1914-es év elejétől kezdve a Bibliakutatók színházakat, valamint más előadótermeket béreltek, hogy odahívják a közönséget „A teremtés története képekben” című film megtekintésére. Ez egy négyrészes bemutató volt, összességében nyolcórás, amely hanganyaggal ellátott diafilmekből és mozgóképekből állt. Csupán az első évben emberek milliói látták Észak-Amerikában, Európában, Ausztráliában és Új-Zélandon. Bár némely színháztulajdonos felszámított költségeket a lefoglalt ülőhelyekért, a Bibliakutatók sohasem kértek belépődíjat. Nem rendeztek gyűjtögetést sem.

Később a Watch Tower Society több mint 30 éven át működtette a WBBR-rádióállomást New Yorkban. Jehova Tanúi más állomások százainak a szolgáltatásait is felhasználták arra, hogy bibliai oktatóprogramokat közvetítsenek. De ezeket a közvetítéseket sohasem használták fel arra, hogy pénzt kolduljanak.

Hogyan jutnak akkor hozzá azokhoz az adományokhoz, melyekkel tevékenységüket finanszírozzák?"

Önkéntes adományok által támogatva

A Biblia ad erre példát. A Mózesi Törvény alatt voltak bizonyosfajta önkéntes hozzájárulások. Más hozzájárulások viszont kötelezőek voltak a nép számára. A tized, vagyis a tizedrész megadása a megkövetelt adományok egyike volt (2Móz 25:2; 30:11–16; 4Móz 15:17–21; 18:25–32). A Biblia azonban azt is megmutatja, hogy Krisztus betöltötte a Törvényt, és Isten véget vetett annak; így a keresztényeket nem kötik annak szabályai. Ők nem adnak tizedet, s arra sincsenek kötelezve, hogy egy meghatározott összegű vagy egy különleges időben bármiféle más hozzájárulást adjanak (Máté 5:17; Róma 7:6; Kol 2:13, 14).

Ehelyett arra buzdítják őket, hogy fejlesszék ki a nagylelkűség és bőkezűség szellemét, utánozva azt a csodálatos példát, amelyet maga Jehova és az ő Fia, Jézus Krisztus adtak (2Kor 8:7, 9; 9:8–15; 1Ján 3:16–18). Így az adakozásra vonatkozóan Pál apostol ezt írta a Korinthusban levő keresztény gyülekezetnek: „Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.” Amikor tudomást szereztek a szükségletről, az a ’szeretetük valódiságának próbáját’ jelentette számukra, amint azt Pál magyarázta. S még ezt is mondta: „Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs” (2Kor 8:8, 12; 9:7).

Ennek fényében érdekes Tertullianus magyarázata az olyan emberek által megtartott összejövetelekre vonatkozóan, akik az ő napjaiban (kb. i. sz. 155-től 220 utánig) igyekezték gyakorolni a keresztényiséget. Ezt írta: „Még ha van is valamiféle pénzesláda, az nem a belépődíjakért fizetett pénzt tartalmazza, mintha a vallás [üzleti] szerződés ügye lenne. Havonta egyszer minden ember hoz némi csekély pénzt — vagy bármikor, amikor kívánja, és csakis akkor, ha kívánja és ha teheti; senki sincs erre kényszerítve; ez önkéntes felajánlás” (Apology, XXXIX, 5). Azóta viszont a kereszténység egyházai évszázadokon át a pénzt gyarapító mesterkedés minden elképzelhető formáit megragadták, hogy finanszírozzák tevékenységüket.

Charles Taze Russell visszautasította, hogy az egyházakat utánozza. Ezt írta: „Az a véleményünk, hogy a különböző koldulási eszközök által, Urunk nevében összegyűjtött pénz sértő és elfogadhatatlan számára, és nem hozza sem az adományozókra, sem az elvégzett munkára Urunk áldását.”

Ahelyett hogy megpróbálta volna azok kegyeibe hízelegni magát, akik gazdagok, Russell testvér érthetően kijelentette az Írásokkal összhangban, hogy az Úr népének többsége szegény lesz e világ javait illetően, de gazdag lesz a hitben (Máté 19:23, 24; 1Kor 1:26–29; Jak 2:5). Ahelyett hogy a pénz szükségességét hangsúlyozta volna a bibliai igazság terjesztése érdekében, a szeretet szelleme kifejlesztésének fontosságára irányította a figyelmet, az adni akarásra, és a vágyra, hogy segítsünk másokat, különösen azáltal, hogy megosztjuk velük az igazságot. Azoknak, akik rátermettek voltak a pénzszerzésre, és azt állították, hogy ha elsősorban az üzleti életnek szentelnék magukat, akkor anyagilag többet tudnának adakozni, Russell testvér azt mondta, hogy jobb lenne, ha korlátoznák a pénzszerző tevékenységet, és önmagukat, valamint idejüket az igazság terjesztésének szentelnék. Jehova Tanúi Vezető Testületének még ma is ez az álláspontja.

A tényleges gyakorlatban mennyit adnak az emberek? Amit adnak, az a személyes döntésük. Az adakozást illetően azonban meg kell jegyezni, hogy Jehova Tanúi nem csupán az anyagi javak vonatkozásában gondolkoznak. Kerületkongresszusaikon 1985—86-ban e téma „Tiszteljük Jehovát értékeinkkel” címmel került megtárgyalásra (Péld 3:9). Kihangsúlyozták, hogy ezek az értékek nemcsak az anyagi javakat foglalják magukban, hanem a fizikai, elmebeli és szellemi vagyont is.

Még valamikor 1904-ben Russell testvér rámutatott, hogy az a személy, aki teljesen odaszentelte (vagy ahogy most mondjuk, átadta) magát Istennek, „az már mindenét amije van, az Úrnak adta”. Tehát most már úgy kell „tekintenie magát, mint akit az Úr a személy saját ideje, befolyása, pénze stb. sáfárának nevezett ki, és mindegyikőjüknek arra kell törekednie, hogy a legjobb képessége szerint használja fel ezeket az adottságokat a Mester dicsőségére”. Majd hozzátette, hogy a felülről való bölcsesség által irányítva „azt veszi majd észre magán, hogy — annak arányában, ahogyan az Úr iránti szeretete és buzgalma az Igazság ismerete és az Igazság szellemének elnyerése által napról napra nő — egyre több és több időt, befolyásából egyre többet és többet, és egyre több és több rendelkezésére álló eszközt az Igazság szolgálatára fog szentelni” (Bibliai tanulmányok, „Az új teremtés” 344—345. oldal).

Azokban a korai években a Watch Tower Societynek volt egy úgynevezett Torony Traktátus-pénzalap alapítványa. Mi volt az? A következő érdekes részletek voltak írva annak a levélpapírnak a hátoldalára, melyet Russell testvér szokott néha használni: „Ez a pénzalap azoknak a szabad akaratú felajánlásait tartalmazza, akiket táplál és erősít a »kellő időben kapott eledel«, amelyet a [Watch Tower Society által rendelkezésre bocsátott] fenti kiadványok mint Isten eszközei tárnak most a felszenteltek elé az egész világon.

Ezt a pénzalapot állandóan arra használjuk, hogy a ZION’S WATCH TOWER [Sioni Őrtorony] és az OLD THEOLOGY TRACTS [Régi teológiai traktátusok] ezreit küldjük szét díjmentesen, melyek a legalkalmasabbak az új olvasók számára. A DAWN [Hajnal] sorozat puha fedelű kiadványainak terjesztésében is segít, támogatva azokat — kolportőröket és másokat —, akik készek arra, hogy terjesszék. Bizonyos »szegényalapot« is biztosít, amelyből az Úr minden gyermekét — aki a kora, betegsége vagy más ok miatt képtelen előfizetni az ŐRTORONY-ra — díjmentesen látjuk el, azzal a feltétellel, hogy minden év elején küld egy levelet vagy egy levelezőlapot, amelyben jelzi kívánságát és fizetőképtelenségét.

Soha senkit nem kértünk arra, hogy járuljon hozzá ehhez a pénzalaphoz — minden adománynak önkéntesnek kell lennie. Az apostol szavaira emlékeztetjük olvasóinkat (1Kor 16:1, 2), és megerősítjük azokat, mondván, hogy azok, akik képesek adni, és adományoznak is arra, hogy terjesszék az igazságot, biztosan visszakapják szellemi kegyekben.”

Jehova Tanúinak az Isten Királysága jó hírének hirdetésével kapcsolatos világméretű tevékenységét továbbra is önkéntes adományok támogatják. A Tanúkon kívül sok értékelést mutató érdeklődő tartja kiváltságnak, hogy önkéntes hozzájárulással támogassa ezt a keresztény munkát.

De bizony kiragadtál, mivel az a félmondat teljesen más jelentést akart adni a te szándékod szerint. De Russell egészen mást írt és más értelemben fogalmazott, mint te! Ezt hívják kiragadásnak, mellyel manipulálni lehet egyéni véleményeket, valakinek a gondolatait.

Nonprofit AZ EGÉSZ Társaság, az önkéntes adományokat viszont nyilván nem a párna alatt tartják. Ez aztán az óriási felismerés. Ettől még nem törekszik profitra és ettől még nem lesz befektető, mivel a kamat a banki művelet része. Nem azzal a céllal tartják az anyagi forrásokat bankszámlán, mert "befektetni" akarnak, hanem mert ez a lehetőség adott. És MINDEN fillérrel elszámolnak, valamint tökéletesen látszik, hogy ez a világméretű tanítványképző munka a legnagyobb a világon, több területen rekordokat állítva.

Tehát Jehova Tanúi nemcsak mondják, hogy megteszik, amit pl. a Máté 24:14 mond, hanem ténylegesen cselekszik Isten akaratát.

A világ legnagyobb nyomdaipari kapacitása csak a jéghegy csúcsa.

Már a 90-es években olvastam, hogy az azóta leváltott "Paradicsomi" könyvünk elődje benne volt az akkori Guinness rekordok könyvében, mint a legnagyobb példányszámban terjesztett ingyenes könyv a világon. A 25-30 év alatt, amíg terjesztettük sok-tízmilliós nagyságrendben fogyott el.

Nem véletlen tehát a sok ellenségeskedő ember, hiszen az egyházak is látják ezeket az eredményeket, ez van, ha nem is kell szeretni. :-)