A hit gyülekezete hogy áll a többi kersztény felekezethez? Ökumenikusan? Vagy átlépést követel mint jehova tanúi?

Hát... A hivatalos álláspont szerint nem tartja magát egyedül üdvözítő felekezetnek, elismeri, hogy Krisztus Egyháza felekezeteken átívelő dolog, de a gyakorlatban azért elég elzárkózó. Külföldi gyülekezetekkel tart kapcsolatot, magyarokkal viszont nem, mert - ugyan nem hivatalosan - magukat tartják a legmagasabb színvonalú gyülekezetnek az országban. Így fordulhatnak elő olyan szomorú jelenségek, hogy megpróbálják átcsábítani a más közösségbe tartozó ismerőseiket, mivel ami nem Hit Gyüli, az csak "hamis gyülekezet" lehet, vagy hogy nem imádkoznak együtt más felekezethez tartozó keresztényekkel, mert "ki tudja, milyen szellem van bennük."

Tehát a hivatalos álláspont semleges, tartózkodó a többi felekezettel szemben, a tagok szintjén pedig előfordul ellenségeskedés - bár ez vica versa érvényes.

Ökumenizmusról szó sincs.

* Így fordulhatnak elő olyan szomorú jelenségek, hogy megpróbálják átcsábítani a más közösségbe tartozó ismerőseiket,

Ez nem igaz, és hamis állítás

Pár év fórumozás után nyugodt szívvel elmondhatom, hogy előbb-utóbb majdnem mindenkivel konfliktusom támadt, miután megtudták, hogy Hit Gyülis vagyok, egy-két üdítő kivételtől eltekintve, noha a mondanivalóm lényege nem a Gyülekezet volt, hanem bibliai alapelvek, amihez legtöbbször a Bibliát használtam alátámasztásként, nem pedig XY szavait. Mégis, akivel addig szót értettem, azután ellenségessé vált.

A Hit Gyülekezetét már a nyolcvanas évek elejétől egyfajta dermedt közönnyel figyelte a többi keresztény csoport, és amikor bajban volt, egyetlen személyről tudok, aki segített: Iványi Gábor. Nemcsak az történt, hogy bezárták előtte a kapuikat, de egyfajta sunyi ellenállást kezdtek gerjeszteni a Gyülekezettel szemben, és elkezdtek felheccelni olyan embereket, akiknek egyik oldalon sem voltak érdekeltségeik. Miután lezajlott a rendszerváltás, és a Hit Gyülekezete bejegyzett egyháznak lett minősítve, tovább folytatták a Hit Gyülekezete elleni szekta-kampányt, ki is terjesztették társadalmi szintre és azóta is teszik, ha erre alkalmuk van.

Kérdezem, hogy van-e közöttünk valaki itt az oldalon, aki szívesen beenged a lakásába olyanokat, akiknek nem célszerű hátat fordítani, mert rosszindulattal figyelik minden léptét, és ha elfordulna, akkor valamilyen módon kárt okoznnának? Normális ember bezárja az ajtaját, és megnézi, hogy kinek nyit ajtót, és kiket szórakoztat a nappalijában. Vagyis a Hit Gyülekezete nagyon helyesen teszi, hogy Farkas Testvért nem engedi be, hogy felzabálja a juhokat. Először térjen meg Farkas Testvér a ragadozó életviteltől és a húsevésből, azután majd megnyílnak az ajtók, és beszélhetünk ökumenéről. De akinek jó szava sincs a hitesekhez, vagy a hitesekről, hanem a kezdetektől fogva a Pokolba kívánja, az ne csodálkozzon azon, ha nem engedik maguk közé keveredni. Én sem tenném, és szerintem sokan mások sem.

Talán Dwidht L. Moodyhoz vagy Charles Finney-hez odament egyszer egy hölgy, és azt mondta neki, hogy szeretne énekelni a kórusában.

- Melyik gyülekezetbe jár? - kérdezte ő.

A hölgy kihúzta magát és így válaszolt:

- Én az Egyetemes Egyházhoz tartozom!

- Akkor keresse meg az Egyetemes Egyház pásztorát, és énekeljen az ő kórusában!

A Hit Gyülekezete mindig is elismerte, hogy azok a közösségek, ahol az emberek újjászületnek és megkeresztelkednek, az Egyetemes Egyház részei, különösen, ha még Szent Szellemmel is betöltekeznek. A Biblia azonban azt mondja, hogy ahhoz, hogy ketten együtt tudjanak járni, előtte meg kellene egyezni. Mivel nem akadt egyetlen magyar közösség sem, amely hajlandó lett volna megegyezni a Hit Gyülekezetével, ezért nem tudnak egy úton járni vele. Olyan egyezségre készek lettek volna, hogy a Hit Gyülekezete hozza a tagságát, ők pedig majd irányítják, de józan ember nem lép úgy fúzióra, hogy ő hozza a vagyont, a másik fél pedig hozza a döntéseket. Vagyis olyan egyezséget szerettek volna, ahol a Hit Gyülekezete adott volna mindent, cserébe semmiért.

Így aztán maradt az, hogy a Hit Gyülekezete elismeri a többi keresztény közösséget kereszténynek, de nem közösen jár velük, hanem nem. Hála Istennek, a Hit Gyülekezete egyedül is akkora, hogy nem egyszerű dolog egységbe hozni, nemhogy még más felekezetek nyűgjeit is felvegye, akik mindig is csúnyán és gyanakodva néztek rá. Távol legyen! Legyenek áldottak ott, ahol vannak! Majd egyszer, a Mennyben majd megbeszéljük, hogy hogyan is volt, de addig is a feladatra koncentrálunk, nem pedig a vallásos cirkuszra, hogy kinek van igaza, kinek nincs igaza. Ezt játsszák a szellemi kisdedek!

Assperimus,

AZT ìrtad,a hgy mindig elismerte más felekezeeteket, ahol Szent Szellemmel betöltekeztek....stb stb..csak egy kivétel van igaz? AZ autonom gyülekezet, mert ùgyebár Ôk sarlatánok a Mai napig...

Ha nem vagy diszlexiás, akkor légy szíves figyelmesebben szólíts meg. Ha az vagy, akkor szólíthatsz Assperimusnak.

Amiről te beszélsz, az nem az az eset, amire a kérdés vonatkozott. Az Autonóm Gyülekezet úgy jött létre, hogy a Hit Gyülekezetén belül összejött pár sértődött ember, akik ezért vagy azért megkeseredtek a Gyülekezet vezetőségére, elsősorban Németh Sándorra. Hogy mióta gyűlt bennük a méreg nem tudom. Én mindig tisztelettel tekintettem Piszter Ervinre, Takács Ferencre, Görbicz Tamásra, Nemes Pálra és általában mindenkire, aki a Gyülekezeten belül presbiter volt, vagy diakónus. Külön hely volt a szívemben Görbicz Tamásnak és Takács Ferencnek, mert nagyon kedveltem őket. Talán 1997-ben azonban olyasmit vettem észre az arcukon, amit azelőtt soha nem láttam. Kiegyensúlyozottság és öröm helyett, egyfajta megtörtséget, amire azt gondoltam, hogy esetleg gyomorbántalmaik vannak. Most utólag azt gondolom, hogy akkor már gyűlt bennük az a méreg, ami csak 1998-ban bukott ki, és ettől változott meg az arcuk, mint Lábánnak Jákob felé. Belefogtak többedmagukkal a Gyülekezeten belül egyfajta suttogó propagandába, ami Németh Sándor ellen irányult, és valójában egy puccskísérlet volt, a vezetés átvételére. De a Gyülekezet nagyobbik része nem volt hajlandó támogatni őket. Ezért ezek az emberek azokkal együtt - pár százan a húszezerből -, elhagyták a Gyülekezetet és ellen-gyülekezetet alapítottak, aminek már a neve is a Németh Sándortól és a Hit Gyülekezetétől való elkülönülésükre utal. Bartus könyve is része volt a tervnek, ami egy szisztematikusan megszerkesztett pamflet volt, amit közösen agyaltak ki, szerintem egy része valóban meg is történhetett annak, ami le lett írva, csak éppen kiszínezve, karikírozva, a tényekhez nem ragaszkodva, hanem több, mint rugalmasan kezelve.

Lehet, hogy van itt olyan, aki előtt titok, de aki kicsit is járatosabb a nyelv világában, az tudja, hogy ugyanazokat a tényeket úgy is meg lehet fogalmazni, hogy anélkül, hogy tényleges hazugságot kellene kimondanunk, az értelmezés oldalán a valósággal szöges ellentétben álló következtetéseket vonjanak le.

Tipikus példa erre egy szakállas vicc még az átkosból:

Jimmy Carter és Brezsnyev úgy döntöttek, hogy összemérik erőiket egy futóversenyen. Az eredmény úgy alakult, ahogyan várható volt: Carter volt az első.

Az amerikai tévében leadták a híradóban, hogy Jimmy Carter elnök első, Brezsnyev pedig második lett a közös futóversenyen, amit gazdag képsorokkal tarkítottak.

A TASZ (az egykori szovjet hírügynökség) pedig rövid hírben közölte, hogy Brezsnyev második lett azon a futóversenyen, ahol Jimmy Carter az Egyesült Államok elnöke lett az utolsó előtti.

Na, ilyen volt Bartus könyve is, azzal a különbséggel, hogy ennél jóval többet engedett meg magának.

Az első Fidesz-kormány időszakában olyan hecckampányt indítottak a Hit Gyülekezete ellen - első sorban az Autonómosokra támaszkodva -, amelyiknek a valódi célja az volt, hogy Németh Sándort börtönbe juttassák, és már elkészültek azok a válságtervek is, hogy a majdan szétszéledő Hit Gyülekezete tagságát hogyan osszák fel egymás között a karizmatikus kisgyülekezetek, többek között az Autonóm Közösség. 1999-ben tizenkilenc APEH vizsgálatot kezdeményeztek a Gyülekezettel szemben különféle feljelentések alapján. A tizenkilenc APEH vizsgálat semmilyen visszaélést nem tudott kimutatni. Ez Magyarországon nem kis dolog, ahol még az amúgy tisztességes vállalkozások is trükköznek a talpon maradásért.

Régi mondás szerint ember tervez, Isten végez. Azok az intrikák, lejáratókampányok és egyebek,amiket a Gyülekezettel szemben folytattak, azt eredményezték, hogy a Gyülekezetet az állam, és a politikai pártok nagyobbik és jobbik része is elkezdte respektálni, és a második Fidesz Kormány a Hit Gyülekezetét meghagyta az elismert Egyházak között, míg a Gyülekezet ellenfelei futhattak az egyházi státuszuk után, amiért persze, megint csak a Hit Gyülekezetét okolták, mivel materialisták és nem hisznek Istenben, és azt hiszik, hogy az ő ellenségük nem az ördög, hanem Németh Sándor.

Szerinted hogyan lehet ilyen emberekkel együttműködni? Ha van egy szomszédod, aki éveken át fenyegetőzik, és küldözgeti a feljelentő leveleket mindenféle hivatal felé, hogy elsöpörjön a Föld színéről, azzal az emberrel a huszadik kapott pofon után is keresed az megegyezést? Ha így teszel, akkor lázadsz a tényekkel szemben.

Assperimus,

Majd ha lesz idôm válaszolok a csùsztatásaidra, mondjuk veled ellentétben nem foglak sértegetni. Jómodor..azt hiszem ezt úgy hìvják.

Sértegetni? El vagy te tévedve. Mivel nem vagyok sem gondolatolvasó, sem pedig tévedhetetlen, nem tudom mindig egy írott betűcsoport alapján eldönteni, vagy kikövetkeztetni, hogy milyen szándékok vannak a túloldalon. Erre az a gyógyszer, ha az ember kérdez, vagy alternatívákat kínál fel.

Diszlexiásokra jellemző, hogy problémáik vannak az olvasással. Mivel volt ilyen a családban, sőt nekem is voltak gyerekkoromban hasonló problémáim - bár akkoriban ezt még nem vizsgálták ezen a szinten-, ezért tudom, hogy aki ezzel a problémával küzd, az hajlamos felcserélni betűket, de nem figyelmetlenségből teszi. Ezért mondom, hogy nem veszem tőle zokon, ha hibásan szólít meg. Ha azonban nem vagy diszlexiás, akkor csak egyszerűen felületesség, vagy akár szándékosság is állhat amögött, ha notóriusan hibásan írod le a nick nevemet. Az eddigi pályafutásom során még nem találkoztam olyannal, aki az első kategóriába tartozott volna a névtévesztők között. Olyannal találkoztam, aki figyelmetlen volt, és olyannal, aki többszöri figyelmeztetés ellenére is direkt rosszul írta le a megszólítást. Erre persze azt mondom, hogy mindenki úgy szólít, ahogy akar, én pedig arra hallgatok, amire én akarok.

Mindezekért kérdezem, ha emögött a legalább másodszori elírásod mögött nem diszlexia van, akkor mi: felületesség vagy tiszteletlenség? A felületesség elrejthető egy egyszerű másolás-beillesztés végrehajtásával is. Ez pedig úgy nevezhető, hogy tisztelet, mert megtisztelem a másik felet azzal, hogy legalább protokolláris szinten a figyelem látszatát keltem, hogy legalább olyan érzés keletkezzen benne, hogy egy kerekasztal megbeszélés zajlik, és nem a lövészárokban van. Nem azt tiszteled, amit a másik ember gondol és mond, hanem az emberi méltóságát.

Ha pedig már megemlítetted a jó modort, az ott kezdődik, hogy az ember bemutatkozik, akár egy olyan néven amit ő ad magának, ami által beazonosítható, hogy ez ugyanaz a személy, akivel tegnap előtt beszéltem egy másik témánál, és nem pedig egy harmadik. Ez a névtelen stílus engem sokkal jobban emlékeztet arra, amikor valaki kiáll egy tömeg elé beszélni, és a tömegből név nélkül belekiabálnak, de az arcukat nem vállalják. Ennyit a jó modorról.

Beszéljünk a hitelességről! Azt írod, hogy majd meg szándékozod cáfolni a csúsztatásaimat. Én nem vagyok tévedhetetlen, de vannak első kézből származó tapasztalataim, a Gyülekezettel kapcsolatban, 1992-től napjainkig. Amit írtam, a legjobb tudásom szerint írtam. Nem a Wikipédiáról, nem a kuruczinfóról (na, ez a tiszteletlenség) és nem az Autonóm Gyülekezet propagandaanyagából. Személyesen ismertem olyan keresztényeket, akik a fentebb megnevezett személyek tevékenysége nyomán mentek tönkre. Nem tudom, felismersz-e egy széttaposott virágágyást? Sikeres és virágzó keresztény életekről beszélünk, akik mindaddig boldogok voltak, amíg bele nem maszatoltak az életükbe az ún. Fehér füzettel vagy a Barna könyvvel. Ma ezeknek az embereknek egy nagy része már sem nem boldog, sem nem keresztény. Ezek nem Németh Sándor gyümölcsei, hanem az ellenlábasaié. Nem ismerem az Autonóm Gyülekezet belügyeit. Azt azonban látom, ha felmegyek a honlapjukra, hogy tizenhét év alatt sem igazán tudtak felmutatni sikereket és fejlődést, ami nem hitelesíti őket, mint áldott embereket. Az Indexen volt pár csörtém autonómosokkal, és a saját bőrömön tapasztaltam a bennük levő indulatokat Németh Sándorral és a Gyülekezettel szemben. Az én számomra egy gyűlölködő, köpködő, megkeseredett ember semmiképpen sem hiteles, mert még a képessége sincs meg az objektív értékítéletre, nemhogy a szándéka, arról nem is beszélve, hogy azt állítja magáról, hogy keresztény, de a megbocsátásra nincs képessége. Ezért aztán nehezen tudom elképzelni, hogy olyan számomra ismeretlen tényekkel tudnál szolgálni, amelyek nem tőlük származnak, és így alkalmasak lennének a cáfolatra. De olyanokat esetleg meggyőzhetsz, akik semmit nem tudnak az egészről. Én nem azt mondom, hogy a Takács-Görbicz-Piszter társaságnak nem voltak hangzatos érveik, hanem azt, hogy amit csináltak, azzal nem Jézus Krisztus ügyét szolgálták, hanem az ellenségét. Ez már akkor is látható volt, de az azóta keletkezett gyümölcseik is ezt igazolják.

Ha egy hajóskapitány kezéből megpróbálják kivenni az irányítást, mondván, hogy ők ismerik a helyes utat, és ez majdnem a zátonyon végződik, de mégsem járnak sikerrel, mert a legénység megakadályozza a hatalomátvételt, aztán erre fel szereznek egy másik hajót, amiről megcsáklyázzák az előzőt, és akit csak érnek elcsábítanak vagy elrabolnak, de egy részük belepotyog a vízbe és felfalják a cápák, a másik részük pedig megbetegszik és elhullik az úton, majd a megmaradtak hosszú-hosszú idő elteltével is csak bolyonganak iránytű nélkül a tengeren, skorbuttól és alultápláltságtól szenvedve, míg az első hajó réges rég tovahaladt és egyenesen halad tovább az eredeti útvonalán, láthatólag sértetlenül, a veszteségeket kiheverve, akkor ki volt a hülye? Az első hajó kapitánya? Aligha.