Isten mindentudó? Ha igen, milyen értelemben? Létezik a Bibliában valahol utalás erre?

Nekünk egyszer vmi olyasmi hasonlattal magyarázták, hogy Isten és az ember értelmi szintje között akkora a különbség, mint pl egy giliszta és egy emberé között. Ami elég nagy. A giliszta is mindenttudónak tituálhatna minket magához képest, bár mi sem tudnánk megmondani, hogy a giliszta merre fog mászni pontosan a földben.

tudja, de nem akarja befolyásolni

nem, mert az akarás meg a tudás nem ugyanaz

ha én tudnám, hogy te ma mit fogsz még csinálni, attól még ezekről a cselekvésekről te döntenél, nem én

Akár felfoghatjuk úgy is, hogy az Isten nem más, mint az emberi tudatok összessége. És akkor nyilván minden olyat tud, amit az emberek tudnak.

Isten mindentudása: Isten tulajdonságai közé tartozó, tevékeny sajátság. - Az I. Vat. Zsin. a különféle fil. irányzatokkal szemben Istenről úgy beszélt, mint mindenben tökéletes, végtelen személyes lényről, s határozatába a mindentudást is belevette. Ezzel különösen az idealista-voluntarista-panteista elgondolással fordult szembe. Az emberi gondolkodás számára azonban az isteni értelem tökéletessége igazában csak a tudás gazdagsága felől közelíthető meg. Ebben az értelemben beszélünk Isten mindentudásáról. A kinyilatkoztatás főleg azzal jelzi Isten mindentudását, hogy mindent előre elrendez az ember üdvössége érdekében; úgy mutatja be azt, mint ami az embert állandóan kíséri és irányítja. Isten mindentudása elsősorban gondviselésével kapcsolatos (D 1784). Amikor a Biblia azt állítja, hogy Isten ismer bennünket, ezzel azt mondja, hogy elfogad és magáénak vall (Kiv 32,12; Gal 4,9; 2Tim 2,19). Ezért Isten mindentudása vigasztaló számunkra (Zsolt 139,13-18). Ismeri a bűnöst is, és az nem menekülhet ítélete elől (Jób 34,21). - Tárgyi oldalról Isten mindentudása abban mutatkozik meg, hogy semmi sincs rejtve előtte, ami létezik v. létezhet. A lét ontológiai igazsága azon alapszik, hogy a dolgok megfelelnek a Teremtő elgondolásának. Ismeretének elsődleges tárgya önmaga, mint a lét teljessége. Ebben teljes kizárólagosság van: csak ő ismeri magát egészen, az ember csak annyit tudhat róla, amennyit a term. rendjében v. a kinyilatkoztatásban közöl magáról (Mt 11,27; 1Kor 2,10), s ebből a szempontból tudása objektív szentségének is kifejezője: ő más, mint a teremtmény (Iz 6,5; 1Tim 6,16). Az önmagáról való tudás a szentháromsági élet kifejeződése: az Atya maradék nélkül megismeri és kimondja magát a Fiúban. - Isten mindentudásának másodlagos tárgya minden, ami rajta kívül létezik. A Szentírás erről is az üdvrend keretében beszél. Isten ismer minden titkot, ezért az ember nem rejtőzhet el előle (Zsolt 139; Jób 24,21). Ő a „szívek és a vesék vizsgálója” (Zsolt 7,9; Péld 16,2; Róm 8,27), vagyis bensőnket is ismeri. Ha ismeri önmagát, tudja azt is, hogyan lehet kifelé utánozni tökéletességeit, tehát ismeri a lehetséges létezőket (scientia simplicis intelligentiae) és a valóságos létezőket (sc. visionis). A múlt, jelen és jövő egyszerre előtte van. Ezt is önmagában ismeri meg, hiszen minden saját teremtő tettének eredménye. A kinyilatkoztatás igazolja, hogy ismeri az ember szabad elhatározásából folyó jövőbeli tetteket, mielőtt létrejönnének, sőt azokat is, amelyek csak bizonyos föltételek mellett valósulnának meg. Itt a teol-ok között legföljebb a megismerés módjáról van vita, arról, hogy minek a közvetítésével ismeri meg Isten azt, aminek még nincs emberi meghatározása, vagyis amit a szabad akarat még nem döntött el. Isten mindentudása nem rontja le az ember szabadságát. A tomista-molinista vitában a tomista Bañez úgy gondolta, hogy az isteni együttműködésből kell kiindulni. A hatása szükséges a teremtmény minden tettéhez, s ez a hatás valamilyen fiz. előre meghatározás (praedeterminatio physica), amely azonban az akarat természetének megfelelően működik. Isten tudja, hogy adott esetben hogyan működnék közre, s ebből ismeri meg a jövő tetteinket. Molina elutasította az előre meghatározást, mert nem tartotta összeegyeztethetőnek az akarat szabadságával. Inkább arról beszélt, hogy Istenben van egy közbeeső tudás (scientia media) a lehetőségek tudása és a létezők ismerete között, s ezzel átlátja egész valónkat, akaratunk irányait és az összes lehető helyzetet, s ezek alapján van biztos tudása a szabad akaratú jövőről. Uralmát azzal biztosítja, hogy az összes lehetőségek közül mégis előre kiválasztotta a valóságos létrendet.