Kereszténynek tartom magam, szoktam is (hellyel/közzel) imádkozni. Mi van ha a 'mi atyánk' egy részével nem értek teljesen egyet? Bővebben lent

Na de ha te kérsz tőle valamit és azt teljesíteni fogja majd neked, akkor azt ő teljesíti, az ő akarata, tehát neked azon kell imádkozni, hogy legyen meg az "öreg" akarata, hogy neked összehozza amit kérsz.

Vagy írd át. "Legyen meg az ÉN akaratom." :D

Csak nem haragszik meg.

Próbáld ki, hátha bejön, lehet itt rontja el mindenki.

"na és én is amikor segítséget kérek és elmondok egy mi atyánkot olyan furának érzem ezt az utolsó sort. úgy érzem nem tudom őszintén mondani, akkor meg mi értelme az imának, ha nem őszinte?"

Ha nem őszinte,akkor nem sok értelme van.Az imában a felettes éneddel beszélgetsz,vagyis végeredményben magaddal.Csepp a tengerben vagy.De a tenger része is vagy.Akkor kinek hazudnál? Mi értelme lenne?

"legyen meg a te akaratod"

Isten bölcsebb az embernél,pontosan tudja,hogy éppen mire van szüksége a fejlődéséhez,csak meg kell benne bíznod.De amikor szégyenkezve kérsz egy hozzád illő,testi-lelki partnert,egy jó kocsit,lakást,pénzt(ha egyáltalán mersz)akkor nem vagy őszinte hozzá,mert külső ráhatások irányítanak,pontosan a vallás,ami bűntudatot kelt benned,és elülteti benned a félelmet,hogy Isten nem tiszteli az őszinte kívánságaidat.Hiszen ezek a dolgok rosszak,és te is rossz ember vagy Isten szemében,ha ilyesmit kérsz...

Nekem az a tapasztalatom,hogy ha az ember levetkőzi ezeket a félelmeit és őszinte Istennel,akkor az esetek nagy részében megkapja azt,ami a boldogságához,előrelépéséhez kell.Ha nem,akkor nem volt olyan fontos a dolog,csak az ember úgy gondolta,hogy feltétlen kell neki.

Valami ilyesmit fejez ki ez a sor, hogy

"Istenem, nagyon szeretném, ha így történne, de tudom, hogy te mélyebben látod a dolgok értelmét. Kérlek, ha lehet, add meg nekem ezt, de ha mégsem így döntesz, én akkor is bízok a te jóságodban és szeretetedben, és tudom, hogy te minden szenvedésnek és fájdalomnak értelmet és gyógyírt adsz."

Egyébként a Bibliában Jézus átélte ugyanezt a helyzetet, és példát adott nekünk erre az engedelmességre:

"Atyám, ha lehet, vedd el tőlem ezt a szenvedést, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied."

Teljesen megértem a helyzetedet. Sokszor van, hogy az ember nem tudja elfogadni a megváltoztathatatlant, főleg, ha a halállal kerül közelségbe. Nagyon örülök, hogy meggyógyult a nővéred.

Néhány gondolat ezzel az egésszel kapcsolatban, ami talán segíthet neked:

Ne keverd össze az érzést a hittel. A hit sokkal több, mint egy érzés. Az aggódás, félelem, gyász, harag, kiábrándultság olyan érzések, amik természetesek egy ilyen nehéz helyzetben. Még ha haragszol is Istenre, ha pillanatnyilag nem is mered rábízni magad a döntésére, az sem jelenti azt, hogy elvesztetted volna a hitedet. Szeretteidre is sokszor haragszol úgy, hogy legszívesebben soha többé nem is látnád őket, aztán mégis újra kibékültök. Istennel is ki tudsz békülni bármikor. Ne félj attól, hogy elveszíted a hitedet csak azért, mert a mostani nehézségekben nem tudsz uralkodni az érzéseiden. Máson is úrrá lesznek az érzelmek, ha ilyen helyzetbe kerül. A fájdalom elmúlik, a sebek begyógyulnak, Isten pedig türelmes, és visszavár.

Az, hogy a "szenvedés jóra fordul és van értelme", az nem feltétlenül ebben az életben jelenik meg. Hívőként a halál egy megtiszteltetés, hiszen akit eltemetünk, az előttünk megy a mennyországba. Persze ezek szép szavak, de még a legnagyobb szentek sem tudják valóban átérezni, hiszen a gyász és a fájdalom mindent felülír. De mégis sokat segít az, hogy ez a hit valahol ott van a könnyek mögött, és később, amikor a gyász enyhült, ez a tudat vigasztal, és segít visszatalálni Istenhez. Még ha te nem is látod ezen a világon értelmét (és valóban, mi "értelme" lenne a halálnak?), tudod, hogy ő már jó helyen van.

Beszéld meg ezt az egészet Istennel. Nyugodtan hagyd ki azt a bizonyos mondatot a Miatyánkból, aztán folytasd az imát valahogy így, hogy: "Ne haragudj, hogy nem mondtam a Legyen meg a te akaratod-at, de nem tudom őszintén mondani - nem tudnám elviselni, ha elvennéd a nővéremet. Tudom, hogy rád kéne bíznom magam, és hogy te nálam jobban tudod, mi a jó - de most képtelen vagyok erre. Nagyon félek, hogy elveszítem őt. Te biztosan megérted, te is voltál ilyen helyzetben."

Az idézet: Máté evangéliuma 26. fejezet, Jézus imája a Getszemáni kertben a halála előtti éjszakán.

[link]

"Jézus elment velük egy majorba, amelyet Getszemáninak hívnak, és azt mondta a tanítványoknak: Üljetek le itt, amíg én elmegyek oda és imádkozom. Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett remegni és gyötrődni. Akkor azt mondta nekik: Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem. Egy kissé előbbre ment, arcra borult és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te."

"az emberek nyilván akkor imádkoznak a legszorgalmasabban, amikor kérni akarnak, akár egészséget, munkát vagy szerelmet. " - pontosan itt követik el a hibát. Isten nem a Mikulás, hogy a kívánságainkat teljesítse. Jézus azt tanította a követőinek, hogy akaratoskodás helyett legyenek alázatosak, simuljanak bele az isteni tervbe, a dolgok rendjébe, ezért adta nekik ezt az imát. Jézus ugyan azt is tanította, hogy "kérjetek és megadatik", de ezt nem imának hívják, hanem fohásznak.

[link]